Sárga-folyó

Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Sárga-folyó

Közigazgatás
Országok	Kína
Földrajzi adatok
Hossz	5464 km
Forrásszint	1078 m
Vízhozam	2571 m³/s
Vízgyűjtő terület	752 000 km²
Forrás	Bajan Har-hegység, Csinghaj (Qinghai) tartomány^[1]
Torkolat	Csendes-óceán, Pohaj (Bohai)-tenger
Elhelyezkedése


A Sárga-folyó vízgyűjtő területe
A Wikimédia Commons tartalmaz Sárga-folyó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Sárga-folyó (tradicionális kínai: 黃河; egyszerűsített kínai írás: 黄河; pinjin: Huáng Hé, hallgat; magyaros: Huangho; időnként egyszerűen „A folyó”-nak hívják a kínaiak; mongol: Hatan Gol) a világ hetedik és Kína második leghosszabb folyója, 5464 km hosszú, a Tibet melletti Csinghaj (Qinghai) tartományban ered, ahol gleccserekből táplálkozik. A globális felmelegedés miatt olvadásnak indult jégmezők miatt (a Halong-gleccser 17%-a elolvadt) a folyó egyes szakaszait kiszáradás veszélyezteti.

Cholnoky Jenő magyar földrajztudós a 19. század legvégén két évet töltött a Sárga-folyó és a Jangce (Yangzi) tanulmányozásával.

Leírása

A Kínai-alföldön (华北平原, Huábĕi píngyuán, Huapej pingjüan) átfolyva a Pohaj (Bohai)-tengerbe ömlik. Átlagos vízhozama egyhuszada a Jangce (Yangzi) vízhozamának. A viszonylag kiszámítható Jangcé (Yangzi)vel szemben a Sárga-folyó rendkívül szeszélyes, csak kis hajókkal hajózható, vízhozama nagyon változékony. Hatalmas mennyiségű sárga löszt hoz magával Észak-Kína löszfennsíkjairól (innen kapta a nevét is), ezt az alsó folyásánál lerakja, ezzel gyakran feltöltve medrét. A folyó a történelem folyamán rengeteg problémát okozott árvizeivel, mederváltoztatásaival. Ma is sok gond van vele, egyes helyeken például magasan a körülötte elterülő földek fölött folyik gátak közé szorítva, melyeket az iszaplerakódás miatt időről időre tovább kell magasítani.

Története

A Sárga-folyó völgyét a kínai civilizáció bölcsőjeként tartják számon. Itt alakultak ki az első kínai államok, melyeket részben talán éppen a Sárga-folyó szabályozásának igénye hozott létre. A kínai feljegyzések szerint i. e. 602-től a 20. század végéig a Sárga-folyón 1573 alkalommal történt jelentős gátszakadás, és ezek nyomán 26-szor a folyó medre is áthelyeződött. Az idők során a legészakibb torkolata a mai Pohaj (Bohai)-tenger északi partján volt, a legdélibb pedig onnan 800 kilométerre, ott, ahol ma a Huaj (Huai)-folyó ömlik a Kelet-kínai-tengerbe.^[2] Az 1887-es áradásnak 900 000 és 2 000 000 közötti, az 1931-es áradásnak 1 000 000 és 4 000 000 közötti áldozata volt.^[3] A második kínai–japán háború részeként a Csang Kaj-sek (Chang Kaishek) vezette nacionalista csapatok 1938-ban a gátak megnyitásával idézték elő a folyó áradását, aminek az áldozatai számát 500 000 és 900 000 közé teszik.^[4]

A folyót csak 1947-ben vezették vissza - egyébként 1851 óta létező - mai medrébe, ahonnan több nagyváros, így Tencsin (Tianjin) és Csingtao (Qingdao) vízellátását is biztosítani lehet csatornákon keresztül.^[2]

A Sárga-folyó mellékfolyói

Fehér-folyó (白河)
Fekete-folyó (黑河)
Huang-folyó (湟水)
Culi (Zuli)-folyó (祖厉河)
Csingsuj (Qingshui)-folyó (清水河)
Tahej (Dahei)-folyó (大黑河)
Kuje (Kuye)-folyó (窟野河)
Vuting (Wuding)-folyó (无定河)
Fen-folyó (汾河)
Vej (Wei)-folyó (渭河)
Luo-folyó (洛河)
Csin (Qin)-folyó (沁河)
Taven (Dawen)-folyó (大汶河)

A folyó különböző pontjai

Lancsounál
Liucsiahszianál
Sapotunál
Lojangnál
A csienkuni kanyar

Jegyzetek

↑ „Huang He | river, China”, Encyclopedia Britannica (Hozzáférés ideje: 2018. június 11.) (angol nyelvű)
↑ ^a ^b Ázsiaföldr 157. o.
↑ http://internationalrivers.org/files/Deluge2007_full.pdf Archiválva 2008. július 4-i dátummal a Wayback Machine-ben International Rivers Report, "Before the Deluge" 2007]
↑ Diana Lary: The Waters Covered the Earth: China's War-Induced Natural Disaster, in Mark Selden and Alvin Y. So, ed., War and State Terrorism: The United States, Japan, and the Asia-Pacific in the Long Twentieth Century (Rowman & Littlefield, 2004): 143-170.

Források

↑ Ázsiaföldr: Horváth Gergely, Probáld Ferenc, Szabó Pál (szerk): Ázsia regionális földrajza. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 1998. ISBN 9789632840215