Sótoku japán régensherceg

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Sótoku japán régensherceg
Született	574. február 7. Nara prefektúra[1]
Elhunyt	622. április 8. (48 évesen) Ikaruga no miya
Állampolgársága	japán
Házastársa	Tojiko no Iratsume Tachibana no Ōiratsume Kashiwade no Hokikimo no Iratsume Princess Uji no Shitsukahi
Gyermekei	Prince Yamashiro Queen Umayako Queen Tsukishine
Szülei	Anahobe no Hashihito no Himemiko Yōmei
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	Crown Prince of Japan (593–) régens (593–)
Sírhelye	Eifukuji Kita Kofun
A Wikimédia Commons tartalmaz Sótoku japán régensherceg témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sótoku herceg （聖徳太子）(574. február 7. – 622. április 8.) arisztokrata politikus és buddhista vallásfilozófus, császári régens a japán történelem hajnalán, az Aszuka-korban. Fontos szerepet játszott a buddhizmus elterjedésében Japánban. A Szoga nemzetséggel szövetségben 587-ben legyőzte a buddhizmus elterjedését ellenző Mononobe nemzetséget. Több híres buddhista templom alapítása fűződik a nevéhez, mint az Ószakai Sitennó-dzsi, vagy a világörökségként számon tartott Hórjú-dzsi és a Hokki-dzsi Nara prefektúrában. A magyar történelemhez hasonlítva, ő a japán Szent István és egyben Gellért püspök.

Élete

Jómei császár második fiaként született Sótoku gyerekkora óta buddhista nevelésben részesült. A koreai félszigetről származó tanárai révén, kínai mintára, a császárközpontú központi hatalmat tartotta ideális kormányzati formának, szemben a korabeli Japánra jellemző nemzetségi-családi alapú területi széttagoltsággal.

A 6. század második fele a Japánban új vallásként megjelenő buddhizmus elterjedését pártoló nemesi családok, élükön a Szoga nemzetség, és a japán ősi sintó vallást fegyverrel is megvédeni kész fegyverkovács Mononobe család közti vallási és politikai ellenségeskedés jegyében telt. Sótoku herceg a Szogák mellé állt, és Szoga no Umakóval szövetségben 587-ben megtámadta és csatában megölte a nemzetségfő Mononobe no Moriját. Ezzel vége lett minden komoly fegyveres ellenállásnak a buddhizmus elterjedésével szemben.

592-ben Szoga no Umako cselszövése eredményeként Szusin császár merénylet áldozata lett, és a Szogák Szuiko császárt tették hivatalba. Egyidejűleg a húszéves Sótoku herceg császári régens lett. E hivatalt haláláig viselte, de öregkorát buddhista írások kommentálásával, gyakorlatilag a politikától visszavonulva töltötte.

Sótoku herceg halála után fiát, Jamasirót, Szoga no Iruka meggyilkoltatta, ezzel családja kihalt.

Törvényei, belpolitikája

Császári régensként Sótoku herceg megpróbálta féken tartani a Szogákat, és a császári tiszt legitimációját, alkotmányos hatalmát növelni. Fontos törvényei közé tartozik a Kanidzsúnikai és a Kenpódzsúnanadzsó.

Kanidzsúnikai: Hogy elejét vegye az öröklésen alapuló politikai hatalomszerzésnek, kínai mintára 12 köztisztviselői fokozatot rendelt el, melyre a tehetségük és felmutatott teljesítményük szerint toborozták a tisztviselőket.

Kenpódzsúnanadzsó: („Tizenhét alapvető törvénycikk”-nek fordítható) Inkább etikai kódex mint törvénykönyv. Többek közt békeszeretetre („va”) és a Buddha tiszteletére inti a köztisztviselőket.

Külpolitikája

A polgárháború sújtotta koreai félszigetre hadsereget küldött hogy megsegítse a Japán nemességgel szoros kapcsolatot fenntartó Sinnra királyát. Hivatalos követséget küldetett Kínába, hogy megvitassák a koreai polgárháború elrendezését. Több száz japán tudóst is küldött Kínába a nyelv, a politikai rendszer és a kultúra tanulmányozására. Ez a kulturális együttműködés több évszázados hatást gyakorolt a két ország kapcsolataira. E keretekben fejlődött ki többek között a kínai kertkultúra hatása is a japánkert kialakulására.^[2]

Képek

• 
  öccsével és fiával
• 
  Kógan Zendzsi műve
• 
  faszobor
• 
  bódhiszattvaként ábrázolva
• 
  papírpénzen

Jegyzetek

Források

• ↑ Baridon: Baridon, Michel. Les Jardins-Paysagistes, Jardiniers, Poetes (1998) , Éditions Robert Lafont, Paris, (ISBN 2-221-06707-X)

További információk

• John Whitney Hall. The Cambridge history of Japan, "The Asuka Enlightenment," p. 175. Cambridge University (1988). Hozzáférés ideje: 2007. április 3.  (angolul)

Kapcsolódó szócikkek

• Kongō Gumi