Sőni Pál

Sőni Pál
Született	1917. január 21. Nagyvárad
Elhunyt	1981. október 14. (64 évesen) Kolozsvár
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	író, kritikus, irodalomtörténész
Sírhelye	Házsongárdi temető
Sablon • Wikidata • Segítség

Sőni Pál (Nagyvárad, 1917. január 21. – Kolozsvár, 1981. október 14.) erdélyi magyar író, kritikus, irodalomtörténész.

Életútja, munkássága

Tanulmányait szülővárosában, Csernovicban és Kolozsváron végezte. A második világháború végén deportálták; hazatérése után a Romániai Magyar Szó belső munkatársa (1947–53), az Utunk főszerkesztője (1954–56), az Irodalmi Könyvkiadó kolozsvári szerkesztője, 1957-től a Bolyai Tudományegyetemen, majd a BBTE-n a romániai magyar irodalom előadótanára.

Elbeszélésekkel az Erdélyi Helikon jelentkezett (1937), ezek a transzilvanizmus jegyeit mutató rövid írások voltak. Egy harminc évvel későbbi interjúban, több irodalomtörténeti és kritikakötettel a háta mögött is így vallott Huszár Sándornak: „Igazi műfajom a novella. Itt vagyok otthon, itt érzem úgy, hogy fogyatékosságaim is előnyömre válnak” (Az író asztalánál. Bukarest, 1968). Bodor Pál ezt írta róla halálakor: „Nem volt életművész, humora kesernyés volt, valójában önmagát sem tudta kedélyes derűvel kezelni, holott jóformán minden szépírói munkája: a szatírára és érzelmességre hajló lírikus prózája alanyi költészet prózában elbeszélve, amelyben a groteszk vállalása némileg tüntető, azaz önfeláldozás és kihívás, megérteni vágyás és kísérlet a világ ironikus és lírai megmagyarázására” (A Hét, 1981/43).

Az 1940-es évek végén ő is lerótta adóját a dogmatikus irodalomkritikának, az 1960-as évektől azonban a kortárs romániai magyar irodalom árnyaltabb, tárgyszerű képét rajzolta meg, egyetemi tankönyvében éppúgy, mint a két háború közötti erdélyi avantgárd-örökséget elemző könyvében vagy később Nagy István-monográfiájában. Izsák József írta róla: „Hajlékony és fogékony minden iránt, ami új, ami több a réginél. Megérti a két világháború közötti avantgárd törekvéseit – s a legfiatalabb nemzedék soraiban örömmel fedezi fel… az újnak forrongását… Mint minden igazi kritikus, megérteni akar és megértetni, értékeket felfedezni és értékeket felmutatni… Rendkívül vonzó alkati és magatartásbeli vonása, hogy a tárgyalt mű vagy író értékeit igyekszik kiásni, elmarasztaló ítéleteit pedig okulásként fogalmazza meg és nem elriasztásként. Az alkotómunka előtti tiszteletével és emelkedett humanizmusával… azt a magatartást példázza, amely végtére minden igazi literátus ember etikai minőségét megszabja” (Igaz Szó, 1968/6). Tagja volt a Romániai Magyar Irodalmi lexikon szerkesztőbizottságának.

Művei

Kötetek

Irodalmi bírálatok (Bukarest, 1955)
Incselkedő (színdarab, Bukarest, 1957)
Útinapló (Bukarest, 1957)
Kacsó Sándor–Sőni Pál–Abafáy Gusztáv: Három portré. Asztalos István, Nagy István, Kovács György; Irodalmi, Bukarest, 1963 (Kritikai kiskönyvtár)
Művek vonzása (esszék, tanulmányok, cikkek, Bukarest, 1967)
A romániai magyar irodalom története (egyetemi jegyzet, Bukarest, 1969)
Póz és mosoly (regény, Bukarest, 1969)
Verébnyomok (novellák, Bukarest, 1969)
Andriska halála (regény, Kolozsvár, 1973)
Avantgárd sugárzás. Modern törekvések a romániai magyar irodalomban (Bukarest, 1973)
Nagy István (monográfia, Bukarest, 1977)
Az utolsó kör (regény, Kolozsvár, 1979)
Nyitott udvar (karcolatok, novellák, Bukarest, 1980)
Írói arcélek. Tanulmányok, kritikák, arcképvázlatok; Kriterion, Bukarest, 1981

Szerkesztései

Szerkesztésében és bevezető tanulmányaival jelentek meg könyvek a Romániai Magyar Írók és a Tanulók Könyvtára sorozatokban:

Kováts József: Útlevél (novellák, Bukarest, 1957)
Nagy István: Földi Jánost bekapta a város – A szomszédság nevében (Bukarest, 1962)
Nagy István: A jótékony prémeskabát (novellák, Bukarest, 1962)
Kiss Jenő legszebb versei (Bukarest, 1963)
Lászlóffy Csaba: Aranyeső (versek, Bukarest, 1964. Forrás)
Magasra száll az ember dallama. Romániai magyar költők antológiája (Bukarest, 1968)
Szántó György: Az ötszínű ember (Bukarest, 1969)
Ligeti Ernő: Kék barlang – Idegen csillag (Bukarest, 1969)
Nagy István: Sáncalja (Kolozsvár, 1971)
Nagy István: A pirosszemű kiskakas (novellák, Bukarest, 1972)
Áprily Lajos: Meddig él a csend? (válogatott versek, Bukarest, 1973)
Asztalos István: Újesztendő (Kolozsvár, 1974)
Karácsony Benő: Napos oldal (Kolozsvár, 1974)
Hűséges Mártonka. Romániai magyar novellák. 1918–1944 (Kolozsvár, 1975)
Karácsony Benő: A megnyugvás ösvényein (Kolozsvár, 1978)
Bánffy Miklós: Reggeltől estig – Bűvös éjszaka (Bukarest, 1981)

Források

Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.

További információk

Marosi Péter: Két novellista – egy kérdés. Igaz Szó, 1954/7.
Marosi Péter: Póz és tragikum Utunk, 1969/40.
Kocziány László: Irodalmi bírálatok. Igaz Szó, 1955/11.
Robotos Imre: Irodalmi bírálatok. Utunk, 1955/48.
Robotos Imre: Élmény és parabola. Előre, 1969. szeptember 27.
Robotos Imre: Kulcsok és álkulcsok. Igaz Szó, 1973/9.
Panek Zoltán: Amit rögtön el kell mondani. Utunk, 1957/5.
Jancsó Elemér: A sokoldalúság jegyében. Igaz Szó, 1967/4.
Izsák József: Az irodalom vonzásában. Igaz Szó, 1968/6.
Izsák József: Igényünk a korszerű irodalomtörténet. Utunk, 1970/1.
Kántor Lajos: Régi és új vonzása. Utunk, 1968/12.
Kántor Lajos: Igény és irodalomtörténet. Korunk, 1970/1.
Kántor Lajos: Vissza vagy előre? Utunk, 1970/5.
Kántor Lajos: [Avantgárd sugárzás]. Korunk, 1974/10.
Huszár Sándor: A két világháború közötti irodalom feltárásának gondjairól. Utunk 1968/20.
Huszár Sándor: Egy nemzedék – két nemzedék. Utunk, 1969/32.
Veress Dániel: [Művek vonzása]. Igaz Szó, 1968/3.
Balogh Edgár: Az első lépés. Sőni Pál irodalomtörténeti jegyzetéről. Előre, 1969. szept. 28.
Baróti Pál: A romániai magyar irodalom története. Utunk, 1969/44.
Jordáky Lajos: Hogy a jegyzetből könyv legyen. Utunk, 1969/50.
Varró János: Irodalomtörténet és önismeret. Utunk, 1970/1.
Hornyák József: Sőni Pál műfajai. Utunk, 1972/17.
Bazsó Zsigmond: [Andriska halála]. Utunk, 1973/18.
Lászlóffy Aladár: Tanú – szívvel. Utunk 1973/35.
Znorovszky Attila: [Andriska halála]. Könyvtári Szemle, 1973/3.
Znorovszky Attila: Sőni Pál: Avantgárd sugárzás. Művelődés, 1974/6.
Cs. Gyimesi Éva: Avantgárd sugárzás – avantgárd szemlélet. Utunk, 1973/49.
P. Dombi Erzsébet: [Avantgarde sugárzás]. Tanügyi Újság, 1974/9.
Németi Rudolf: Szocializmus. Korunk, 1974/6.
Mózes Huba: Avantgárd-sugárzás. NyIrK 1975/1.
Szilágyi Júlia: Az avantgárdról – megfontoltan. Igaz Szó, 1975/8.
Beke György: Avantgárd, néptestvériség, nemzeti felelősség. Beszélgetés Sőni Pállal. Korunk, 1976/1–2.
Kormos Gyula: Egy psziché megközelítése. Utunk, 1980/10.
Bodor Pál: [Nekrológ]. A Hét, 1981/43.
Bodor Pál: Sőni Pál: Az olvasás ihlete. Budapest, 1988.
Fodor Sándor: [Nekrológ]. Igaz Szó 1981/11.
Láng Gusztáv: Csöndes búcsú Sőni Páltól. Utunk, 1981/43.
Nagy Pál: [Írói arcélek]. Utunk, 1981/50.
Pomogáts Béla: [Írói arcélek]. Irodalomtörténeti Közlemények, 1983/4.
Szakolczay Lajos: Sőni Pál: Írói arcélek. Hungarológiai Értesítő, 1983/3–4.