Santo Spirito

A Firenze történelmi központja világörökségi helyszín része

Santo Spirito
Település	Firenze
Ország	Olaszország
Vallás	római katolikus
Egyházmegye	Firenzei főegyházmegye
Névadó	Szentlélek
Építési adatok
Típus	templom
Stílus	reneszánsz építészet
Építés kezdete	1436
Építés befejezése	1487
Tervező	Brunelleschi
Építész(ek)	Filippo Brunelleschi Antonio Ciaccheri Giuliano da Sangallo
Elhelyezkedése
Santo Spirito Pozíció Firenze térképén
é. sz. 43° 46′ 03″, k. h. 11° 14′ 54″43.7675, 11.24833333333343.767500°N 11.248333°EKoordináták: é. sz. 43° 46′ 03″, k. h. 11° 14′ 54″43.7675, 11.24833333333343.767500°N 11.248333°E
A Santo Spirito hivatalos honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Santo Spirito témájú médiaállományokat.

A Santo Spirito egy templom Firenzében, amit a szentlélekről neveztek el. Filippo Brunelleschi tervezte, 1436-ban kezdték el építeni, és 1487-ben fejezték be. A hozzá tartozó harangtornyot később, 1540-ben építették meg, a tervezője Baccio d’Agnolo volt.

A templomnak latin kereszt formája van, háromhajós. A főhajót az oldalhajóktól korinthoszi oszlopsor választja el. A templom teljes belsejét kápolnasor veszi körül. A számozott fülkékben különféle műalkotások vagy azok másolatai láthatóak. A II. kápolnában Giovanni di Baccio Bigio által készített, Michelangelónak a római Szent Péter-bazilikában lévő Pietà szobrának szabad másolata látható, amit 1549-ben készített. Az V. kápolnában Mária megkoronázása látható Alessandro Gherardinitől. A XIII-ban Madonna a szentekkel és a megrendelő családjával című kép látható Filippino Lippitől. A XV. kápolnában Neri Capponi szarkofágja látható, aki 1457-ben halt meg. A XVII. és XVIII. kápolnában ugyanazt a témát (Madonna a szentekkel) festették meg.

A bal oldali oltár Andrea Sansovino alkotása, a főoltár mögötti feszületet pedig Michelangelo ifjúkori művének véli. A sekrestyét Giuliano da Sangallo tervezte az 1400-as évek legvégén, az előcsarnoka Cronaca és Sansovino műve. A templomhoz egykor kolostor tartozott, melyben ma Salvatore Romanónak a szoborgyűjteménye látható, aki 1946-ban a városra hagyta a gyűjteményt.

Források

• Wellner István: Firenze, Panoráma útikalauz, 1975 ISBN 963 243 041 7
• Aranykönyv: Firenze, a város és remekművei, 1996 Bonechi kiadó, ISBN 88 7009 956 3