Spanyol szókincs
A spanyol nyelv szókincse, mint minden természetes nyelv esetében, jól tükrözi a beszélő nép történelmét, kultúráját és szokásait. A hispaniai őslakosság jószerivel megfejtetlen nyelveiből a rómaiak letelepedésekor viszonylag csekély számú szó honosodott meg[1] (szubsztrátum), a használt szókincs tekintetében elhanyagolható. A latin nyelv – annak is Hispania északi középső területén (a mai Kantábria és Baszkföld által határolt részen) beszélt népi változata – természetes folytatásáról lévén szó, a spanyol szókincs túlnyomó részét, mintegy 90%-át latin – illetve már a latinban is jelen lévő görög és más nyelvekből átvett – elemek alkotják (lásd a vonatkozó részt). A Római Birodalmat szétziláló germán törzsek behatolásának eredményeként, főleg a nyugati gótok közvetítésével számos germán jövevényszó is bekerült (szupersztrátum), majd a középkori mór megszállás jelentős számú arab jövevényszóval gazdagította a spanyolt. Az Újvilág felfedezésével az amerikai kontinens őslakos nyelveiből indián eredetű szavak is meghonosodtak az addig ismeretlen dolgok megnevezésére, közülük néhányan a spanyol közvetítésével nemzetközi szavakká váltak. Természetesen számolni kell a reneszánsz kori francia és olasz, valamint az újkori átvételekkel is, amelyek minden nyelvre jellemzőek. E szócikkben ismertetjük a spanyol szókincs helyét és jellemzőit az újlatin nyelvek között, nyelvtörténeti rétegződését, valamint eredete és keletkezésének módja szerinti összetételét.
A spanyol szókincs sajátosságai
Spanyol nyelv |
---|
Hangtan |
Nyelvtörténet |
|
Szabályozás |
Kapcsolódó témák |
|
Sablon:Spanyol nyelv
|
A spanyol szókincs a többi újlatin nyelv szókincsével összehasonlítva két fő tulajdonsággal jellemezhető. Egyfelől Hispania volt a Római Birodalom egyik legszélső területe, amely kevésbé volt kitéve a változásoknak; ennek eredményeképpen a spanyol szókincs viszonylag konzervatív,[2] és máig őriz olyan szavakat, amelyek helyét az újlatin nyelvek többségében újabb keletű vagy népiesebb alakok vették át (ebben az értelemben a román nyelvvel mutat egyezéseket): pl. hermoso (< lat. FORMOSUS, vö. olasz bello és francia beau, de román frumos) ’szép’, mesa (< MENSA, vö. ol. tavola, fr. table, de rom. masă) ’asztal’, más (< MAGIS, vö. ol. più, fr. plus, de rom. mai) ’inkább’, entonces (< IN TUMCE, vö. ol. allora, fr. alors, viszont rom. atunci) ’akkor’, hervir (< FERVERE, vö. ol. bollire, fr. bouillir, de rom. a fierbe) ’forral’, yegua (< EQUA, vö. ol. cavalla, fr. jument, de rom. iapă) ’kanca’, comer (< COMEDERE, vö. ol. mangiare, fr. manger és rom. a mânca) ’eszik’, pedir (< PETERE, vö. ol. domandare, fr. demander) ’kér(elmez)’), miedo (< METUS, vö. ol. paura, fr. peur, rom. teamă) ’félelem’ stb., vagy például az archaikus cuyo -a, -os, -as (< CUIUS) ’aminek/akinek a…’ birtokos vonatkozó névmás, amelyet a többi újlatin nyelvben már analitikus szerkezettel (birtokos elöljáró + ’aki’) fejeznek ki. Másrészt, a mórok több száz éves uralmának köszönhetően a spanyolban van a legtöbb arab jövevényszó; jóllehet, az alapszókincsben mindössze apró töredéküket használják csak (lásd a későbbiekben).
A szókincs történelmi eredete szerint
A spanyol szókincset történelmi eredete szerint három alapvető rétegre lehet bontani:
- római kor előtti („preromán”) időkből származó szavak (→szubsztrátum);
- római kori latin („örökölt” vagy „honi”) szókincs (az alapvető szókincs);
- római kor utáni átvételek, jövevényszavak (→szupersztrátum)
Római kor előtti (preromán) szókincs
Lásd még: Paleohispániai nyelvek |
A római hódítók érkezése (i. e. 3. század) előtti időkben az Ibériai-félszigetet számos primitív civilizáció (ibérek, kelták, baszkok stb.) lakta, akik a föníciaiakkal, karthágóiakkal, illetve a görögökkel álltak kereskedelmi kapcsolatban. Az ibériai őslakosság nyelveiről nem sokat tudni. A terület nyelvtörténetileg két részre osztható: a keleti felén, a Földközi-tenger partjai mentén (a görög kivételével), valamint északon az Ebro völgyének északi felén, illetve délen a Guadalquivir völgyében, továbbá a Baleár-szigeteken nem indoeurópai (ibér, baszk, tartesszoszi vagy turdetán), a félsziget többi részén pedig indoeurópai, főként kelta dialektusokat beszéltek.[3] A nem indoeurópai paleohispán nyelvek közül legjobban az ibér dokumentált: agglutináló nyelv volt, amely sok vonásában hasonlóságot mutatott a baszkkal. Az indoeurópai preromán nyelvek közül a keltibérről és a luzitánról tudunk valamennyit, ám korántsem annyit, hogy mélyebb nyelvészeti következtetéseket lehessen levonni belőle. A keltibérek ősi kelta nyelvet beszéltek, amelyet néhány feliratból ismerünk.[4] A luzitán nyelv besorolása bizonytalan, de biztosan indoeurópai; egyesek (pl. Untermann, 1987)[5] szintén ősi kelta nyelvnek tekintették, ám problémát okoz, hogy a kelta nyelvekkel ellentétben megőrizte az indoeurópai p- hangot. Mindazonáltal ezekből, tehát a paleohispániai szubsztrátumot alkotó nyelvekből, a helységneveken kívül csak kevés szó származik a spanyolban, többnyire kelta vagy baszk eredetűek. Idetartoznak – többek között – jellemzően a -rro végű főnevek:[1] pl. barro (’agyag’), becerro (’borjú’), zorro (’róka’), illetve a baszk eredetű izquierda (’bal’) stb. Ezen kívül számos spanyol vezetéknév baszk eredetű, pl. az egyik leggyakoribb, a García.
Örökölt latin (honi) szókincs
A spanyol nyelv tulajdonképpeni történelme a Római Birodalomban, közelebbről a birodalom Hispania tartományában beszélt vulgáris latinnal kezdődik, amelyet a római hódítók vittek a félszigetre. A romanizálódás folyamata, vagyis a latin nyelv és kultúra felvétele hamar megindult és viszonylag gyorsan lezajlott, annak ellenére, hogy a félsziget teljes területének meghódítása közel 200 évbe telt a rómaiaknak a „barbár törzsek” (így hívták a baszkokat és az ibéreket) folytonos lázadásai miatt. Mivel a spanyol gyakorlatilag a latin modern folytatása, nem meglepő, hogy innen származik az alapszókincs legnagyobb része, amely a mindennapi életben használt szavak több mint 95%-a (lásd a vonatkozó részt).
A honi szókincset alkotó szavak jellemzője, hogy – a kultizmusokkal szemben – a nép ajkán kisebb-nagyobb mértékben átalakultak, vagyis követték a hangtani fejlődési törvényszerűségeket. Ennek eredményeképpen bizonyos szavak mai alakjáról a laikusok számára nehezen állapítható meg csupán ránézésre, hogy mely latin szavakból származnak, mint például hembra (< FEMINA) ’nőstény’ vagy hijo (< FILIO) ’fia’; ugyanakkor bizonyos hangalakokat kevésbé érintettek a változások, így szinte változatlan formában élnek tovább ma is: pl. arena (< ARENA) ’homok’, beber (< BIBERE) ’iszik’, cantar (< CANTARE) ’énekel’ stb.
Római kor utáni szókincs
A Római Birodalom bukását (5. század) követően a latin hatása lassan gyengülni kezdett. A germán (nyugati gót) megszállással a katonáskodással, a harccal és a fegyverekkel kapcsolatos szavak kerültek a nyelvbe, amelyek a germán szupersztrátumot (vagyis a latinra rárakódó réteget) alkotják, mint pl. maga a guerra (’háború’) szó, és ennek származékai, illetve jelentős számú germán személynév. Az ezt követő, a 8. századtól kezdődő több száz éves (a legtovább Granadában, 1492-ig tartó) arab (mór) uralom erős hatást gyakorolt a hispániai latinra, aminek következtében kialakul a mozarab nyelv (arabbal kevert vulgáris latin, egy meglehetősen konzervatív újlatin nyelv), jelentős számú (a DRAE mintegy 1400 alakot jegyez) arab jövevényszóval gazdagítva a spanyol szókincset az élet minden területéről. Az arab hatás annyira erős volt, hogy még a viszonyszók között is nyomot hagyott (innen származik pl. az hasta ’-ig; sőt, még’ elöljáró és határozószó, amely valószínűleg az arab hattá, ’még’ és a latin ad ista, ’eddig’ szavak keresztezése, valamint számos al- kezdetű szó, az arab al- névelő maradványaként, mint pl. aldea, ’falu’, alfombra, ’szőnyeg’, almacén, ’raktár’, algodón, ’gyapot’ [6]).
Nem szabad szem elől téveszteni a spanyol nyelv újvilági elterjedését sem, amely számos indián elemmel gazdagította a nyelvet, amelyek között több nemzetközi szó is akad, mint például a chocolate (’csokoládé’), a cacao (’kakaó’), az huracán (’orkán, hurrikán’) stb. Ezen kívül természetesen – mint az európai nyelvek általában – a reneszánsz korban a spanyol is sok szót átvett a franciából és az olaszból (főleg a művészetekkel és a divattal kapcsolatban), valamint a technikai fejlődés révén újabban az angol nyelvből is.
Érdekességként megemlítendő még, hogy az egyetlen, mindennapos használatú magyar jövevényszó a spanyolban a coche (< kocsi), jóllehet, használnak rá más szavakat is, mint pl. automóvil (biz. auto), carro.
Duplikátumok
Több olyan szó van a spanyolban, amelynek létezik egy, a népi latinból megörökölt, valamint egy utólagosan közvetlenül a latinból átvett, vagy a művelt nyelvhasználat hatására megőrződött „művelt” alakja, eltérő, vagy hasonló, de átvitt értelmű jelentéssel. Ezeket a szavakat a spanyol szakirodalom dobletesnek, azaz duplikátumoknak nevezi (lásd még: szóhasadás). Néhány példa az alábbi táblázatban szerepel.
Örökölt alak | Jelentés | Átvett alak | Jelentés | Latin alak |
---|---|---|---|---|
ancho | ’széles’ | amplio | ’széles, bő, tág’ (átvitt) | < AMPLIUS |
cadera | ’derék’ (testrész) | cátedra | ’tanszék’ | < CATHEDRA |
cosa | ’dolog’ | causa | ’ok’ | < CAUSA |
dedo | ’ujj’ | dígito | ’számjegy’ | < DIGITUS |
derecho | ’jobb [oldal]’; ’jog’ | directo | ’egyenes, közvetlen’ | < DIRECTUS |
estrecho | ’szoros’ (főnévként is), ’keskeny, szűk’ | estricto | ’szűk, szoros, szigorú’ (átvitt) | < STRICTUS |
habla | ’beszéd’ | fábula | ’mese’ | < FABULA |
llave | ’kulcs’ | clave | ’kulcs’ (átvitt, pl. a megoldásé) | < CLAVIS |
llegar | ’megérkezik’ | aplicar | ’alkalmaz [vmit vmire]’ | < APPLICARE |
pesar | ’nyom, súlya van’ | pensar | ’gondol(kodik)’ | < PENSARE |
Néhány szónak ezen kívül van még egy harmadik, köztes alakja is, amely szintén más jelentésben honosodott meg: pl. lat. INTEGRARE, ’régi állapotába visszatesz; föléleszt’ > enterar, ’értesít, tudat’; továbbá entregar, ’átad’ és integrar, ’egyesít’; vagy pl. QUIETARE, ’lecsendesít, nyugalmat ad’ > quedar, ’marad’; továbbá quitar, ’elvesz, levesz, megvon’, illetve (a)quietar, ’megnyugtat’.
Az átvétel módja szerint
A meghonosodás módja szerint megkülönböztetünk:
- örökölt (honi) szókincset,
- jövevényszavakat, valamint
- belső keletkezésű szavakat.
A honi szókincs
Honi szókincs (vocabulario patrimonial) alatt a helyi vulgáris latinból a beszéd útján örökölt szókincset, valamint néhány, az őslakosság nyelveiből származó szót értünk (ezek száma elhanyagolható). Természetesen ez alkotja a szókincs alaprétegét, amelyben teljesen végbementek a spanyolra jellemző hangtani átalakulások. Amennyiben a belső keletkezésű szavakat nem számítjuk, úgy a spanyol alapszókincs 23%-át teszi ki ez a réteg, azonban ehhez meglehetősen magas, 81%-os használati gyakoriság tartozik.[7]
Jövevényszavak
A jövevényszavak vagy kölcsönszavak (préstamos) azok a szavak, amelyek később, már a nyelv kialakulása után közvetlen átvétellel honosodtak meg, főként a latinból mint a művelt rétegek irodalmi nyelvéből, illetve más nyelvekből. Idetartoznak a kultizmusok, „félkultizmusok”, a tudományos szavak, valamint az idegen szavak. A jövevényszavak 41%-át alkotják az alapszókincsnek; közülük a legjelentősebb réteg természetesen a közvetlenül átvett latin szavakból áll, amelyek a jövevényszavak 80%-át teszik ki. A jövevényszavak használati aránya azonban mindössze 10%-os az alapszókincsre nézve.[7]
Belső keletkezésű szavak
A belső keletkezésű szavak (palabras creadas) a szókincs azon rétegét alkotják, amelyek a meglévő alapszavakból, szótövekből szóképzés útján jöttek létre. Idetartoznak az összetett szavak, az elő- és utóképzőkkel alkotott szavak, valamint az egyéb származékszavak, amelyek egy régebbi tőből levezethetőek. Az alapszókincs 35%-át alkotják, amelyhez 8%-os használati arány tartozik.[7]
A szókincs eredet szerinti összetétele
A spanyol szókincs eredet szerinti összetételét nehéz pontosan meghatározni, és több problémát is felvet. Egyrészt függ attól, hogy milyen területi, illetve társadalmi réteg szerinti referenciaszókincset – ún. corpust – vizsgálunk (például a latin-amerikai nyelvváltozatok szókincse természetszerűleg jóval több indián vagy akár angol eredetű, de jóval kevesebb arab jövevényszót tartalmazhat, mint a spanyolországi szókincs), másrészt a szókincshez használati gyakoriság is társul. Ennek szemléltetésére, például az arab jövevényszavak száma több mint ezerre tehető, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a mindennapi életben, érintkezésben használt szókincsben – vagyis az aktív alapszókincsben – a számuk elenyésző, értékben kifejezve ~1% (vö. a legalapvetőbb szavakból álló Swadesh-lista egyetlen arab jövevényszót nem tartalmaz). Az alábbi táblázatokban hozzávetőleges adatok szerepelnek a spanyol szókincs eredet szerinti összetételére vonatkozóan.
Statisztikai táblázatok
- Az alapszókincs összetétele és használati gyakorisága eredet szerint[7]
Réteg | Arány | Használat |
---|---|---|
Örökölt latin (honi) szókincs | ||
Jövevényszavak és kultizmusok (részletezve az alábbi táblázatban) | ||
Belső keletkezésű szavak |
- A jövevényszavak megoszlása eredet szerint[7]
Eredet | Aránya a jövevényszavak között | Aránya a teljes alapszókincsre vetítve |
---|---|---|
latin | ||
újlatin[8] | ||
görög | ||
arab | ||
egyéb[9] |
- Az előző két táblázat összesítése
Amennyiben a belső keletkezésű, illetve az újlatin eredetű szavakat is mind latin–görög alapúnak tekintjük, az alapszókincs összetétele a következőképpen alakul:
Eredet | Arány | Megjegyzés |
---|---|---|
latin–görög | 23% honi + (33+4,5+2)% jövevényszó + 35% származékszó | |
arab | ||
egyéb |
- A teljes szókincs hozzávetőleges adatai a DRAE 22. kiadásának címszavai alapján
A Spanyol Királyi Akadémia értelmező kéziszótára 22. kiadásának (2001) címszóadatait[10] figyelembe véve – nem számítva a származékszókat – a teljes szókincs eredet szerinti megoszlása a következőképpen alakul (kerekített adatok):
Eredet | Címszavak száma | Aránya | Összesítve |
---|---|---|---|
latin | 91% | ||
görög | |||
újlatin
|
|
| |
sémi (arab) | |||
germán |
Megjegyzés: Az adatok csak az ismert eredetű (etimológiai magyarázatot tartalmazó) címszavak számán alapulnak; a használatban lévő tényleges szókincsre nézve nem tartalmaznak információt, így tudományos következtetések levonására nem alkalmasak.
- A spanyol nyelv 100-szavas Swadesh-listája alapján[11]
Eredet | Szavak száma | Aránya |
---|---|---|
latin | ||
ókelta > latin | (caminar) | |
germán (> középkori latin) | (blanco) | |
ismeretlen / belső keletkezésű / hangutánzó | (perro) |
Szövegminták alapján
Az alábbi szövegminták a ténylegesen használt szókincs eredetének megoszlására vonatkozóan nyújthatnak némi információt.
- Bábel tornya (új, nemzetközi spanyol változat, 1999)[12]
En ese entonces se hablaba un solo idioma en toda la tierra. Al emigrar al oriente, la gente encontró una llanura en la región de Sinar, y allí se asentaron. Un día se dijeron unos a otros: «Vamos a hacer ladrillos, y a cocerlos al fuego.» Fue así como usaron ladrillos en vez de piedras, y asfalto en vez de mezcla. Luego dijeron: «Construyamos una ciudad con una torre que llegue hasta el cielo. De ese modo nos haremos famosos y evitaremos ser dispersados por toda la tierra». Pero el Señor bajó para observar la ciudad y la torre que los hombres estaban construyendo, y se dijo: «Todos forman un solo pueblo y hablan un solo idioma; esto es sólo el comienzo de sus obras, y todo lo que se propongan lo podrán lograr. Será mejor que bajemos a confundir su idioma, para que ya no se entiendan entre ellos mismos». De esta manera el Señor los dispersó desde allí por toda la tierra, y por lo tanto dejaron de construir la ciudad. Por eso a la ciudad se le llamó Babel, porque fue allí donde el Señor confundió el idioma de toda la gente de la tierra, y de donde los dispersó por todo el mundo.
A fenti, általános jellegű szövegben – a két névtől (Babel és Sinar) eltekintve mindössze egyetlen nem latin származású szó található, a félig arab eredetű hasta elöljáró. Számokban kifejezve, a (nevek nélkül) 205 szót tartalmazó szövegből 1 nem latin eredetű, amely 1/205, azaz 0,4%-os arányt jelent; míg a maradék 99,6%-a latin elemekből áll.
- Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata spanyol nyelven (kihirdető rész és 1–10. cikkely)[13]
La Asamblea General proclama la presente Declaración Universal de Derechos Humanos como ideal común por el que todos los pueblos y naciones deben esforzarse, a fin de que tanto los individuos como las instituciones, inspirándose constantemente en ella, promuevan, mediante la enseñanza y la educación, el respeto a estos derechos y libertades, y aseguren, por medidas progresivas de carácter nacional e internacional, su reconocimiento y aplicación universales y efectivos, tanto entre los pueblos de los Estados Miembros como entre los de los territorios colocados bajo su jurisdicción. [1] Todos los seres humanos nacen libres e iguales en dignidad y derechos y, dotados como están de razón y conciencia, deben comportarse fraternalmente los unos con los otros. [2] Toda persona tiene todos los derechos y libertades proclamados en esta Declaración, sin distinción alguna de raza, color, sexo, idioma, religión, opinión política o de cualquier otra índole, origen nacional o social, posición económica, nacimiento o cualquier otra condición. Además, no se hará distinción alguna fundada en la condición política, jurídica o internacional del país o territorio de cuya jurisdicción dependa una persona, tanto si se trata de un país independiente, como de un territorio bajo administración fiduciaria, no autónomo o sometido a cualquier otra limitación de soberanía. [3] Todo individuo tiene derecho a la vida, a la libertad y a la seguridad de su persona. [4] Nadie estará sometido a esclavitud ni a servidumbre, la esclavitud y la trata de esclavos están prohibidas en todas sus formas. [5] Nadie será sometido a torturas ni a penas o tratos crueles, inhumanos o degradantes. [6] Todo ser humano tiene derecho, en todas partes, al reconocimiento de su personalidad jurídica. [7] Todos son iguales ante la ley y tienen, sin distinción, derecho a igual protección de la ley. Todos tienen derecho a igual protección contra toda discriminación que infrinja esta Declaración y contra toda provocación a tal discriminación. [8] Toda persona tiene derecho a un recurso efectivo ante los tribunales nacionales competentes, que la ampare contra actos que violen sus derechos fundamentales reconocidos por la constitución o por la ley. [9] Nadie podrá ser arbitrariamente detenido, preso ni desterrado. [10] Toda persona tiene derecho, en condiciones de plena igualdad, a ser oída públicamente y con justicia por un tribunal independiente e imparcial, para la determinación de sus derechos y obligaciones o para el examen de cualquier acusación contra ella en materia penal.
A fenti, hivatalos stílusban íródott szövegben minden szó latin eredetű (beleértve a görög jövevényszavakat is a latinban), így a szöveg 100%-ban latin elemeket tartalmaz.
- Spanyol népdal (Una niña se ha muerto)
Una niña se ha muerto de mal de amores / La culpa la han tenido Juan y Dolores / Madre, ¡qué linda noche, cuántas estrellas! / Abra usted la ventana, que quiero verlas / No, hija mía, no, que estás enferma / Y el aire de la noche dañarte pueda / ¿Qué es ese ruido, madre? – Son rondadores / Que es sábado y cortejan los mis amores / La voz de Juan escucho entre unos cuantos / Mira, no te equivoques, como son tantos / No, madre mía / Porque Juan me ha jurado que me quería / Y ya no me quiere / Qué triste queda el mundo, cuando una muere / Todas irán a verla, menos Dolores / A poner en su tumba lirios y flores / Todas vendrán a verme / al cuarto mío / A besar el mi rostro pálido y frío / Dígale usted a Dolores que venga a verme / Que ella no tiene culpa si Juan la quiere / Écheme de mortaja la ropa toda / Que tenía guardada para mi boda / Después de que me hayan amortajado / Quítenme los pendientes que Juan me ha dado / Porque no crea / Que le he estado queriendo hasta que muera / Si viene Juan a verme después de muerta / No le deje usted entrar, cierre la puerta / Jueves por la mañana pasó el entierro / Juan estaba en la puerta, se metió dentro / Adela mía / Que no pensaba yo que te morías / Allá en la lejanía se escucha un tiro / Y una voz que decía: me voy contigo / Adela mía / Que no pensaba yo que te morías
A fenti, 247 szóból álló népdalban a latin eredetű szavakon kívül 4 germán elem található (ropa, guardada, valamint kétszer az Adela név), 1 arab szó (az hasta elöljáró), valamint 1 bizonytalan eredetű indoeurópai szó (tiro). Számokban kifejezve: 97,6% latin, 1,6% germán, 0,4% arab és 0,4% bizonytalan eredetű elemet tartalmaz a szöveg.
Germán és arab jövevényszavak
Mint az előzőekből kiderült, a jövevényszavak között a két legfontosabb idegen réteget – időrendben – a germán, majd az arab elemek alkotják. Ezek között számos nemzetközi szó található (vastag szedéssel jelölve), amely nemcsak az újlatin nyelvekbe, hanem több európai nyelvbe és a magyarba is bekerült. Az alábbiakban a köznyelvben leggyakrabban használt arab és germán jövevényszavak felsorolása szerepel, zárójelben az eredeti – vagy *kikövetkeztetett – alakok feltüntetésével.
Germán jövevényszavak
A germánból (a gót közvetítésével) eredeti jelentésük alapján a katonáskodással, fegyverekkel, háborúval kapcsolatos szavak származnak. A germán jövevényszavak száma jóval kevesebb, mint az arab eredetűeké, viszont a köznyelvben gyakrabban használatosak:
|
|
Arab jövevényszavak
Az arabból főként a mezőgazdasággal, növényekkel, állatokkal és mesterségekkel kapcsolatos szavak kerültek a spanyolba. Az újlatin nyelvek közül a spanyolban van a legtöbb arab jövevényszó (számuk – a származékokkal együtt – mintegy együtt 4000-re tehető[7]), amelyek közül leggyakrabban az alábbiakat használják a köznyelvben:
|
|
E szavak közül néhányat csak Spanyolországban használnak, illetve értenek, és többnek van latin eredetű szinonimája is.
A spanyolországi és a latin-amerikai spanyol szókincs
A szókincsbeli különbségek részletes ismertetésére e szócikk keretein belül nincsen mód, így csak a lényegesebb szempontok áttekintésére szorítkozunk. A művelt spanyol nyelvi norma viszonylag egységes, így az alapvető szókincsben nincsenek a két kontinensen beszélt spanyol nyelvváltozatok között olyan éles különbségek, hogy a mindennapi érintkezés szintjén két beszélő ne értené meg egymást. Az eltérések főleg a népies, illetve a bizalmas nyelvben, a szlengben jelentkeznek: mondhatni minden spanyol nyelvű országnak megvan a saját szlengje,[15] de még országokon belül is lehetnek területi különbségek bizonyos szavak használatában.
A mindennapi szóhasználatban míg például a spanyolok a ¡vaya! (’menjen!’) indulatszót használják a csodálkozás kifejezésére, addig Mexikóban azt mondják, hogy ¡órale! (’most neki!’); vagy például Spanyolországban úgy veszik fel a telefont, hogy diga, dígame (’mondja!’) vagy egyszerűen sí (’igen’), Kolumbiában azt mondják, hogy a ver (’lássuk’) vagy aló (’halló’), Mexikóban pedig bueno (’jó’) stb. Spanyolországban a conducir igével vezetnek autót, Latin-Amerikában pedig a manejar (’kezel’) ige használatos. Érdekesség, hogy pl. a coger ige Spanyolországban az egyszerű ’(meg)fogni’ jelentéssel bír, azonban Latin-Amerikában elsődlegesen durva szó, amely a nemi közösülésre utal, ezért használata ott kerülendő.
Mint arról már szó volt az előzőekben, a latin-amerikai spanyolban jóval kevesebb arabizmust használnak, mint a spanyolországi nyelvváltozatokban: például az albaricoque (’sárgabarack’), alcázar (’arab építésű erőd’), aldea (’falu’) szavak, melyek Spanyolországban teljesen közhasználatúak, a latin-amerikaiak számára ismeretlenek. Ugyanakkor az amerikai nyelvhasználatban az USA kereskedelmi befolyása miatt terjednek az angol átvételek.
Az őslakos indián népektől származó átvételek is főleg a népies nyelvre jellemzőek, azonban van közöttük néhány nemzetközi szó is, amelyet a spanyol nyelv közvetítésével ismerhetett meg a világ: ilyenek pl. a chocolate (’csokoládé’), a cacao (’kakaó)’, az huracán (’hurrikán’) stb.
Szókincsbeli egyezés a többi újlatin nyelvvel
Lásd még: Dialektuskontinuum és Kölcsönös érthetőség |
A spanyol a tőle nyugatabbra elhelyezkedő asztúriai–leóni dialektusokkal, a galiciaival és portugállal, valamint a tőle keletre beszélt aragóniaival és katalánnal az ún. újlatin dialektuskontinuum legnyugatibb részét alkotja. A katalántól ez kelet felé folytatódik az okcitánnal, a rétoromán dialektusokkal, majd az északolasz nyelvjárásokkal, a sztenderd olasszal, dél-itáliai dialektusokkal (beleértve a nápolyi és a szicíliai nyelvet), s végül a szárddal. A dialektuskontinuumban az egymáshoz közelebb eső nyelvek között általában magasabb fokú kölcsönös érthetőség áll fenn, mint a távolabbi területeken beszéltekkel, főleg írásban. A spanyol nyelv esetében – az Ethnologue nyelvkatalógus[16] által szolgáltatott adatok szerint – az alábbi szókincsbeli egyezés mutatható ki a többi újlatin nyelvvel:[17]
Spanyol | Portugál | Katalán | Olasz | Szárd | Francia | Rétoromán | Román |
---|---|---|---|---|---|---|---|
Érdekességként megemlítendő, hogy sok esetben egyazon nyelv területi változatai között kisebb a kölcsönös érthetőség, mint két újlatin nyelv sztenderd változata között: például a logudorói és a campidanói szárd nyelvjárások között mindössze 73%-os a szókincsbeli egyezés, a sztenderd spanyol és a sztenderd olasz nyelváltozatok közötti 82%-kal szemben.[18]
Érdekesség
A spanyol és olasz nyelv tanulói számára megtévesztő lehet több olyan szó, amelyet mindkét nyelvben használnak, viszont teljesen eltérő jelentéssel: ezek az ún. hamis barátok. Néhány példa az alábbi táblázatban látható.
Spanyol szó és jelentése | Olasz szó és jelentése | Eredet |
---|---|---|
caro ’drága’ [sokba kerül] | caro ’drága, kedves’ | < lat. CARUS |
guardar ’(meg)őriz’ | guardare ’néz’ | < germán |
haber ’van, létezik’, ’kell’ | avere ’neki van’ | < lat. HABERE |
querer ’akar, kíván, óhajt; szeret’ | chiedere ’kér, megkérdez’ | < lat. QUÆRERE |
se ’magát/magukat; magának/maguknak’ | se ’ha’ | < lat. SE és SI |
si ’ha’ | si ’magát/magukat’ | < lat. SI és SE, SIBI |
tener ’neki van’ | tenere ’(meg)tart, fog’ | < lat. TENERE |
tras ’mögött, után; miután’ | tra ’között’ | < lat. TRANS és INTRA |
Jegyzetek
- ↑ a b Lásd: Manual de lingüística románica, Gargallo–Bastardas, Ariel, Barcelona, 2007, p. 285.
- ↑ Matteo Bartoli és az általa vezetett neolingvisztikai iskola ismerte fel, hogy a szókincs összefüggésben áll a területek kiterjedésével és elhelyezkedésével: a szélső, az elszigetelt, valamint a nagyobb kiterjedésű összefüggő területek nyelve és szókincse általában konzervatívabb, mint a központi, vagy a kisebb kiterjedésű területeké. (Manual de lingüística románica, Gargallo–Bastardas, Ariel, Barcelona, 2007, pp. 283–285.)
- ↑ Lásd: Historia de la lengua española, Rafael Cano (coord.), Ariel, Barcelona, 2005, p. 49.)
- ↑ Egyes források (lásd pl. A világ nyelvei) a keltibér nyelvet nevezik ibér nyelvnek.
- ↑ Lásd: Historia de la lengua española, coord. Rafael Cano, Ariel, Barcelona, 2005, p. 45.
- ↑ Fodor István: A világ nyelvei és nyelvcsaládjai, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2003, p. 101.
- ↑ a b c d e f Lengua española III, Antonio Quilis, UNED, Madrid, 1991.
- ↑ A legtöbb a franciából: az összes újlatin jövevényszó 55%-át, az összes jövevényszó 6%-át teszi ki.
- ↑ Beleértve a germánt is.
- ↑ A RAE által szolgáltatott adatok a DRAE 22. kiadásának elektronikus változata alapján.
- ↑ Lásd: Lista Swadesh.
- ↑ Lásd: La torre de Babel (Omniglot.com).
- ↑ Lásd: Declaración Universal de los Derechos Humanos.
- ↑ Ez azonos eredetű a hindu és India szavakkal is, amely valószínűleg e gyümölcs kultuszára utal ezeken a területeken.
- ↑ Lásd: Jergas de habla hispana, online spanyol szlengszótár
- ↑ Ethnologue – Languages of the World, 15. kiadás, SIL International, 2005.
- ↑ Lásd: Spanish (Ethnologue.com)
- ↑ Lásd: Sardinian, Campidanese (Ethonologue.com)
Források
- Manual de lingüística románica. José Enrique Gargallo Gil – Maria Reina Bastardas (coords.). Barcelona: Ariel Lingüística. 2007. ISBN 978-84-344-8268-5
- Lengua española III, Antonio Quilis, UNED, Madrid, 1991.
- Diccionario de la lengua española, RAE, 22. kiadás, Espasa, Madrid, 2001.
- Historia de la lengua española. Rafael Cano (coord.). Barcelona: Ariel Lingüística. 2005. ISBN 8434482614
- Etimológiai szótár : Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerk. Zaicz Gábor. Budapest: Tinta. 2006. = A Magyar Nyelv Kézikönyvei, 12. ISBN 963-7094-01-6
- Vocabolario Etimologico della Lingua Italiana (Etimo.it), Ottorino Pianigiani, 1907–1926.
- Ethnologue – Languages of the World, 15. kiadás, SIL International, 2005.
Kapcsolódó szócikkek
További információk
- Real Academia Española
- Diccionario de la lengua española
- RAE CORDE online történeti szövegadatbázis
- Dr. Finály Henrik: A latin nyelv szótára
- Linguaweb spanyol nyelvészeti fórum