Stanisław Wyspiański

Stanisław Wyspiański
Önarcképe (1902)
Született	1869. január 15. Krakkó
Elhunyt	1907. november 28. (38 évesen) Krakkó
Állampolgársága	lengyel osztrák–magyar orosz
Nemzetisége	lengyel
Szülei	Franciszek Wyspiański
Foglalkozása	festőművész költő építész író színműíró fordító színházi díszlettervező
Iskolái	Krakkói Képzőművészeti Akadémia Jagelló Egyetem Académie Colarossi
Sírhelye	Crypt of Merit at Skałka
Stanisław Wyspiański aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Stanisław Wyspiański témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Stanisław Mateusz Ignacy Wyspiański (Krakkó, 1869. január 15. – Krakkó, 1907. november 28.) festő, grafikus, költő és drámaíró. Az egyik legsokoldalúbb és legtermékenyebb lengyel alkotóművész volt; a szimbolizmus és a szecesszió kiemelkedő alkotója.

Élete

Wyspiański Krakkóban született 1869. január 15-én. Ebben a városban tanult festészetet a Krakkói Képzőművészeti Akadémián (Władysław Łuszczkiewicz és Jan Matejko tanítványaként), történelmet, művészettörténetet és irodalmat pedig a Jagelló Egyetemen. 1898-90 között a krakkói Życie (Élet) művészeti vezetője volt. 1890-ben Németországban, Svájcban és Franciaországban járt tanulmányúton. Ez után 1891–94 között Párizsban tanult az Académie Colarossin. Itt ismerkedett meg a Nabis csoporttal és Paul Gauguinnel.

1900-ban feleségül vette Teofila Pytkównát, az esküvőt a Szent Flórián-templomban tartották. 1904-től a krakkói akadémián volt tanár. Szülővárosában halt meg 1907. november 28-án.

Munkássága

Wyspiański első alkotói korszakának első évtizedében (1890–1900) főleg a képzőművészet érdekelte: eleinte főleg pasztellképeket festett. 1889-ben Jan Matejko segédjeként vett részt a ferencesek krakkói templomának festésében; ekkor fordult érdeklődése a dekoratív festészet és festett üvegablakok felé. Ez utóbbi tervei közül csak az imént említett Szent Ferenc-templom ablakai – Az elemek, Szent Salome, Szent Ferenc, Az Atyaisten és a Legyél! – készültek el (1897–1902). Egyéb tervei közé tartozott a waweli székesegyházba (1900–02) és a lembergi székesegyházba (1892–94) szánt üvegablakok, azonban ezek végül csak tervek maradtak. Ebben az alkotói korszakában számos könyvet is illusztrált. Több képén ábrázolta a Visztulát és a város parkját, a Plantyt.

Második alkotói korszaka főleg az irodalomról szólt. Harminchét drámája közül a két legfontosabb:

• Menyegző (1901) – ezt költő barátja, Lucjan Rydel esküvője ihlette, de a népi mitológia alakjait megidézve a korabeli lengyel társadalom vitáiról szól;
• Akropolisz (1904)

Írói munkássága idején szívesen dolgozott fel antik témákat, ilyen az Odüsszeusz hazatérése és Akhilleusz története. Ezek mellett előszeretettel értelmezte újra a lengyel történelem eseményeit. Ilyen műve a Warszawianka, a Lelewel és a Novemberi éj.

Drámái magyarul

• Menyegző című művét leginkább Andrzej Wajda 1972-es filmjéből ismerhetjük. A műben feltűnik Stańczyk, a reneszánsz kori udvari bolond alakja is.
• A 2006-os Őszi Fesztiválon az Adam Mickiewicz Intézet, a Lengyel Színházi Intézet és budapesti Lengyel Intézet támogatásával a Maladype Színház–Bárka Színház színpadra vitte egyik legfontosabb drámáját, az Akropolisz-t.

A Novemberi éjt 1994–95-ös szezonban a szolnoki Szigligeti Színház ban játszották, majd 2007. június 12-én mutatta be a IX. Pécsi Országos Színházi Találkozón a Színház- és Filmművészeti Egyetem 3. évfolyamának színész osztálya.

Kötetben magyarul megjelent drámái:

• Drámák (Menyegző; Novemberi éj; Odüsszeusz hazatérése); vál., ford., utószó, jegyz. Spiró György; Európa, Bp., 1989

Emlékezete

• Szülővárosában emlékmúzeum található és emlékműve áll.
• Arcképe egy, a forgalomból már kivont lengyel bankjegyen is szerepelt (10 000 złoty, forgalomban 1987–1996).
• IC vonat van róla elnevezve.
• Lengyelországban 2007-et (halálának századik évfordulója alkalmából) Stanisław Wyspiański évévé nyilvánították.

Források

• Lengyel Intézet|Platan Galéria
• POSZT 2009/IX. Pécs^{[halott link]}
• Zsótér Sándor
• Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 726. o. ISBN 963-9257-19-2  

További információk

• Dávid Csaba: Város és költője; Argumentum, Bp., 2007