Stromboli

Ez a sziget a Világörökség része

Stromboli
Stromboli szigete a levegőből
Magasság	926 m
Hely	Szicília, Olaszország
Hegység	Lipari-szigetek
Típus	rétegvulkán
Terület	12,6 km2
Elhelyezkedése
Stromboli Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 38° 48′ 14″, k. h. 15° 13′ 24″38.803888888889, 15.22333333333338.803889°N 15.223333°EKoordináták: é. sz. 38° 48′ 14″, k. h. 15° 13′ 24″38.803888888889, 15.22333333333338.803889°N 15.223333°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Stromboli témájú médiaállományokat.

Stromboli (szicíliai nyelven: Stròmbuli) a Tirrén-tengerben, Szicíliától északra elhelyezkedő vulkáni eredetű Lipari-szigetek (Lipari, Vulcano, Salina, Panarea, Filicudi és Alicudi) legészakibb tagja. A tipikus rétegvulkán a Föld egyik legaktívabb, csaknem folyamatosan működő tűzhányója. Neve a görög Στρογγυλή (Sztrongülé) szóból ered, ami szabályos kúp alakjára utal.

A sziget közigazgatásilag a 40 kilométerre délnyugatra fekvő Liparihoz tartozik, így azzal együtt az olaszországi Szicília régió Messina megyéjének része. Két apró településének – Stromboli és Ginostra – összlakossága 400 fő körül van.

Földrajza

A Tirrén-tengerből meredek oldalaival kiemelkedő, a szabályos kúphoz közelítő alakú sziget legmagasabb csúcsa 926 méterrel emelkedik a tenger szintje fölé. Mivel a vulkán talapzata mintegy 2000 m mélyen található, mérete összevethető a 120 kilométerre fekvő, 3340 m magas Etnáéval. Stromboli területe mindössze 12,6 km², a csúcs magasságához képest igen kicsi.

Geomorfológiája

A vulkán tetőrégiója jóval bonyolultabb felépítésű, mint amit a távolról is látható, jellegzetes körvonalak sugallnak. A Stromboli kettős csúcsa valójában két koncentrikusan elhelyezkedő, sarló alakú kiemelkedés, amelyek közül az i Vancori nevű külső tetőpont a magasabb. A jelenleg is aktív kráterek felett a Pizzo sopra la Fossa (egyes térképeken Pizzo o sopra la Fossa) nevű, szomszédjánál 8 méterrel alacsonyabb csúcs őrködik. Mindkét gerinc egy-egy korábbi aktív időszak után beomlott kaldera peremének darabja. A kalderákat mára az újabb kitörések anyaga feltöltötte, külső lejtőjükön pedig mély barázdákat alakított ki az erózió. A Pizzo sopra la Fossa és a Vancori között húzódó, ívelt mélyedés nyugati szakaszának neve Fossetta. Az árok másik, északkeleti fele a Piano delle Croci (croce = kereszt) elnevezést kapta, mivel itt gyakran találnak jellegzetes, kereszt alakú piroxén ikerkristályokat.

Éppen e sajátos, kettős kalderaroncs az oka annak, hogy az aktív kráterek nem a vulkán csúcsán találhatók – ahogy ezt a Strombolit a tenger felől szemlélve gondolnánk – hanem 100–150 méterrel lejjebb, a Pizzo alatti, északnyugat felé nyitott, patkó alakú mélyedésben. Ez a depresszió mintegy 5000 évvel ezelőtt jöhetett létre az akkori hamukúp beomlásával. A vulkán ezt a beszakadást is elkezdte feltölteni, hasonlóan ahhoz, ahogy a Vezúv Cono nevű központi kúpja fejlődik a Somma kalderában – a Stromboliban azonban itt nem alakult ki újabb centrális hamukúp, mivel a vulkáni kürtő nem teljesen függőleges, hanem északkelet felé torzult. Emiatt a kidobott törmelék a vulkán északkeleti oldalán, a csúcstól egészen a tengerig húzódó Sciara del Fuoco nevű, hatalmas törmeléklejtőre hullik, ahonnan sokszor egészen a vízfelszínig pattognak le az akár méteres átmérőjű tömbök. A Sciara del Fuoco kifejezés jelentése „tűzcsúszda”.

A Sciarát két gerinc fogja közre: északról a Filo del Fuoco, délről a Filo di Baraona. Ezek természetes akadályként védik meg a lávafolyásoktól és a törmeléklavináktól a sziget északkeleti oldalának többi részét. Mivel a Sciara del Fuoco lassan bár, de feltöltődik, számíthatunk arra, hogy anyaga előbb-utóbb átbukik a sziklatarajokon.

A 918 méteres Pizzo alatti teraszszerű mélyedést napjainkban három kráter uralja. Ez a térség állandóan változik, nő. A nagyjából északkelet-délnyugat felé nyúló térszín két végét a 20. század közepéig a Sciara del Fuocóhoz hasonlóan sziklaképződmények zárták le. A Filo dello Zolfót (északkeleten) és a Torrionét (délnyugaton) azonban „beérte” a kráterek felső pereme, így már csak néhol bukkannak ki a friss törmelék és hamu közül.

A három fő tetőkráter mellett számos kisebb, időszakosan aktív kitörési centrum található a szigeten. Legjelentősebb közülük Ginostra falu közelében a 147 m magasan nyíló Timpone del Fuoco.

A sziget biogeográfiája

Stromboli szigetén a tengerszint feletti magasság szerint három jellegzetes növényzeti övet különíthetünk el:

• A tengerszinttől mintegy 100 méteres magasságig tart a lejtő talpzónája. Itt találhatók az északkeleti és délnyugati partszakaszon a falvak (San Vincenzo, illetve Ginostra), és napjainkban már csak erre a sávra korlátozódik a növénytermesztés (olajfa ültetvények és szőlők). Régebben – ahol a domborzat lehetővé tette – 600 méterig is felkúszott a vulkán oldalán a művelt zóna. Néhol még ma is felismerhetők a teraszok nyomai, bár az antropogén formákat a legtöbb helyen benőtte a macchia.
• Az alsó lejtőzóna felett következik tehát a korábban művelt területet beborító, 600 méterig felkapaszkodó macchia övezete. Ebben a sávban alacsony növésű fásszárúak, tövises cserjék és rekettyebokrok között olasznád (Arundo donax) nő.
• 600 méter felett kezdődik a gyakorlatilag élettelen, vulkáni hamuval borított csúcsrégió a kráterekkel. A folyamatosan lerakódó hamu és salak a lágyszárú növények megtelepedését sem teszi lehetővé. A vegetáció kifejlődésnek ártanak a vulkáni gázok is.

Geológiája

A Stromboli máig tartó aktivitása körülbelül 50-60 ezer évvel ezelőtt kezdődött a pleisztocén végén (Paleo- vagy Ős-Stromboli). A szigettől 1,5 kilométerre északkeletre látható egy 49 m magas sziklaszirt – a Strombolicchio – egy korábbi, 360 ezer éve keletkezett vulkán kipreparálódott kürtőkitöltése. Az Ős-Stromboli működése egy hatalmas, 1,8–3 km átmérőjű, a tenger felé nyitott kaldera létrejöttével végződött. Ezt a képződményt részben ma is láthatjuk, maradványa az i Vancori.

10 ezer éve kezdett fejlődni a korábbi kalderába excentrikusan ágyazódó Neo-Stromboli, és idővel feltöltötte a Paleo-Stromboli kalderáját. A rétegsor tanúsága alapján eleinte mainál sokkal gyakoribbak lehettek a lávaömlések. A Neo-Stromboli működésének első szakasza 5-6 ezer éve fejeződött be egy újabb, a korábbinál kisebb kalderabeomlással. Lényegében ekkor alakult ki a Sciara del Fuoco, aminek „függő kalderáját” folyamatosan tölti fel a kürtőből kirepülő és a lejtőn görgő-csúszó törmelék.

A Lipari-szigetek közül Stromboli szigetén legváltozatosabb a kőzetek összetétele. A magmás kőzetek kémiai összetételének változása is itt volt a leggyorsabb az elmúlt 60 ezer évben. A kezdeti mészalkáli jelleg (főleg bazaltos andezitek) fokozatosan az alkálimagmás kőzetek felé tolódott el. Ma káliumban gazdag, ún. „mediterrán” alkálilávát termel a vulkán. Az utóbbi 5-6 ezer év során magas káliumtartalmú bazaltos-andezites illetve shoshonitos kőzetekből alakult ki a Pizzo Sopra la Fossa kúpja. Napjainkban porfíros szövetű, 45-60 százaléknyi nagyméretű fenokristályt tartalmazó kőzetanyag jellemzi a Strombolit. A fenokristályok átlagos összetétele a következő: 35% plagioklász, 15% piroxén, 5% olivin. Az akár 2 cm átmérőjű fenokristályokat a lávákban mikrokristályos szövet köti össze, míg a kidobott vulkáni törmelék mátrixa üveges a gyors lehűlés miatt.

A Stromboli működése

A Stromboli történetének egyre pontosabb ismerete alapján feltételezik, hogy a vulkán a Sciara del Fuoco kialakulása óta, de legalább 2500 esztendeje folyamatosan aktív. Jelenleg (2007 szeptemberében) három kürtőből dob ki szabálytalan időközönként több-kevesebb törmeléket. A kitörések közötti szünet néhány perc és egy-két óra között változik. A vulkáni anyag egy része visszahullik a kráterbe, a többi a Sciara lejtőjén legördülve a tengerig is eljuthat.

A gyakori hamu-, salak- és lávafoszlányszórás oly jellemző e vulkánra, hogy a hasonló jellegű aktivitást mutató tűzhányók (Mount Erebus, Parícutin) kitöréseit Stromboli típusú működésnek nevezzük. A legfeljebb néhány órás szünetekkel elválasztott, ciklikusnak is tekinthető kitörések magyarázata, hogy a kürtőben izzó magmából felszabaduló gáz időről időre felszakítja a lávaburkot. A felszínt elérő gázbuborékok szétpattannak, a lávató felszínéről felragadott burkuk szerterepülő anyagának egy része földet érve, más része még a levegőben szilárdul meg. A felszínre jutó gáz megemeli az olvadék szintjét, majd a magmatömeg visszahúzódik, és a folyamat kezdődhet elölről.

A híres francia vulkanológus, Haroun Tazieff az ötvenes években számos alkalommal kísérelte megközelíteni a Stromboli kráterének peremét, míg ez végül 1957-ben sikerült neki. Valószínűleg ő pillantotta meg a világon elsőként a kürtő mélyén rejtőző lávatavat, amelyről később így számolt be:

„	Néhány perccel később a kiszögellés szélén megálltam, és először életemben a Stromboli fő kürtője fölé hajoltam. Forróság és káprázat! Éppen alattam merőlegesen, kevesebb mint 10 méternyi távolságra a szememtől, hullámzott a sűrű, fénylő, nehéz folyadékból képződött iszonyatos tó. Súlyos, erős hullámzás kavarta fel ezt az olvadt rezet és aranyat. Néha hatalmas gázbuborék hatolt a felszínre, felfedvén egy pillanatra a belső föld alatti világot.	”
– Tazieff, 1965

A Stromboli típusú kitöréseket általában a kisebb, komoly pusztítást csak ritkán okozó vulkáni tevékenységek között tartják számon. A levegőbe dobott, vörösen izzó salak, a lapillik és a kisebb bombák általában nem jutnak néhány száz méternél messzebb, tehát a kürtő közvetlen közelében rakódnak le. A hosszas működés szabályos, meredek oldalú salakkúpot alakít ki – így jött létre a Stromboli jellegzetes kúpja is.

Bár a Stromboli aktivitása a legtöbb esetben megfelel a róla elnevezett működési típusnak, időnként felélénkül; a nagyobb kitörések a sziget lakosságát is elűzhetik vagy elpusztíthatják. Ilyen, heves kitörést figyeltek meg például 1930-ban, de a tűzhányó 2002 decemberében is rendkívül aktív volt.

Máskor a kitörések ereje alábbhagy, gyakoriságuk ritkul – erre legutóbb 2007 áprilisa és júliusa között láthattunk példát. Ebben az időszakban sem lávát, sem bombákat nem bocsátott ki; a kráterekből csupán gőz és fehéres füst szállt fel. Emiatt a turistákat sem engedték fel a csúcsra, mert a nyugalmi időszak bizonytalanná tette a várható, esetleg komolyabb kitörés előrejelzését. 2007. július 24-e óta a vulkán működése visszatért a „régi kerékvágásba”, ezért augusztustól a kráterek környéke újra megközelíthető.

A Stromboli működéséről fennmaradt első feljegyzéseket Kr. e. 300 körül írták. Azóta egyre több történetíró tudósított a kitörésekről, de tudományos igényű beszámolók csak a 19. század második felétől állnak rendelkezésünkre. A „normál” aktivitástól eltérő periódusokat (például nagyobb lávafolyások, heves robbanásokkal járó kitörések vagy hosszabb csendes időszakok) az alábbi táblázat mutatja be a 18. század végétől egészen napjainkig. A 20. század legnagyobb erupciójával és a legutóbbi öt esztendő eseményeivel külön fejezet foglalkozik.

A Stromboli jelentősebb kitörései és nyugalmi időszakai 1768-tól napjainkig

Időtartam	A jelenség rövid leírása
1768. október	lávaömlés, a növényzet jó része elpusztult
1770	tengeralatti kitörés lávaömléssel
1783. február 5-7.	heves robbanások
1822. október 22.	heves robbanások, piroklaszt-árak, a művelt területek elpusztultak
1850	erős robbanások, blokkszórás, egy ház megrongálódott
1855. október 3-4.	lávaszökőkutak, lapillihullás
1857	hónapokig szünetelő működés
1874. június	heves robbanások
1879. február 4-5.	erős robbanások, hamu- és horzsakőszórás, szökőár
1879. június 3-8.	erős robbanások, hamuhullás, lávaszökőkutak, a növényzet egy része elpusztult
1881. október 15-18.	hamu és nagyobb blokkok hullása a szigeten
1882. január 30.	hamu és nagyobb blokkok hullása a szigeten
1882. november 17-30.	erős robbanások, blokkhullás, csuszamlások, új kürtők nyíltak
1887. március 31.	heves robbanások, horzsakőszórás
1888. október – 1889. június	lávaömlések
1888. október 23.	nagy lávaszökőkutak
1889. június – 1890	hónapokig szünetelő működés
1891. július 24-28.	lávaömlés és heves robbanások, melyek lökéshulláma egy házat megrongált
1891. augusztus 31.	fokozott lávafoszlány-szórás, a növényzet elpusztult
1898. augusztus 24-25.	olyan heves lávaszökőkutak, amelyek anyaga földet érve „másodlagos” – nem közvetlenül a kürtőből kiömlő – lávafolyást indított el
1900. április-október	lávaömlések
1900. október 19.	piroklaszt-árak
1903. január-október	lávaömlések több alkalommal
1905. április 16.	heves kitörés, lapillihullás 4 kilométeres távolságig, egy ember megsérült
1906. január 19.	„másodlagos” lávaömlések
1906. július 11-16.	heves robbanások piroklaszt-árakkal, a növényzet részben megsemmisült
1907. január 27-31.	a tengert is elérő lávaömlés
1907. április 27.	nagyon heves kitörés, amely a 80 kilométerre fekvő Messinában is hamuesőt okozott, a szigeten néhány ház megrongálódott
1907. június – 1910. május	inaktív időszak
1912. június-augusztus	heves explozív tevékenység 700 méter magas lávaszökőkutakkal; hamueső Calabriában és Szicíliában
1912. október 25.	kitörés a Sciara del Fuocón keletkezett hasadékból
1915. június 18. – december 20.	lávaömlések, heves robbanások, piroklaszt-árak
1916. június-július	különösen aktív időszak a tengert is elérő lávafolyásokkal
1919. május 22.	a 20. század második leghevesebb kitörése: számtalan épületet megrongáltak a nagyobb kőzetblokkok, szökőár, hamueső Szicíliában; 4 helyi lakos életét vesztette, sokan megsebesültek
1930. február 3-6.	lávaömlés, hamuszórás
1930. szeptember 11.	a feljegyzett legsúlyosabb kitörés: hatalmas robbanások, a tengert is elérő piroklaszt-árak, nagy károk a településeken, hat halott, 22 sebesült
1930. október 22.	erős robbanások, lávaszökőkutak
1931. július – 1932. május	inaktív időszak
1932. július – 1934. február	inaktív időszak
1934. február 2.	erőteljes explozív tevékenység, blokkszórás; a lökéshullámtól megrongálódott épületek
1936. január 31.	erős robbanások, lávafolyás
1941. augusztus 22.	hatalmas, 1000 magasságot is elérő lávaszökőkutak, blokkszórás
1943. december 3.	erős robbanások
1944. augusztus 20.	heves kitörés szökőárral, piroklaszt-árakkal; egy ház megrongálódott
1950. október 20-23.	erős robbanások, a növényzet részben elpusztult
1952. június 7-22.	lávafolyások, hamueső Ginostrában
1954. február 1.	heves kitörés piroklaszt-árakkal, cunamival
1955. február 28. – március 22.	szokatlan lávaömlés a Sciara del Fuoco tövénél
1958. február 5-12.	erős robbanások, lávaömlés
1959. május 19.	heves kitörés
1967. április 19. – augusztus 13.	folyamatos lávaömlések
1967. augusztus – 1968. május	inaktív periódus
1971. március 31.	fokozott aktivitás lávaömléssel
1985. december 6.	heves kitörés, piroklaszt-ár
1985. december 6. – 1986. április 26.	folyamatos lávaömlések
1989. március 25.	heves robbanások, egy ember megsérült
1990. június – november	fokozott explozív működés
1993. október 16.	heves kitörés, egy ember megsérült
1996. április 17. – június 1.	igen aktív időszak, június 1-jén négy ember sérült meg
1998. november 24.	heves robbanások, 700 méteres magasságba repülő bombák
1999. augusztus 26.	heves robbanások, tízen megsérültek
2001. október 21.	heves kitörés, egy ember életét veszti a hulló piroklasztitoktól
2002. január 23.	nagyobb robbanás, gyenge hamueső a szigeten
2002. július 24.	heves robbanás
2002. december 28. – 2003. július 22.	heves kitörések, lávafolyások, hatalmas csuszamlás a Sciara del Fuocón és szökőár december 30-án; új effuzív kürtő 150 méterrel a főkráterek alatt
2005. augusztus 5.	heves robbanás, bozóttűz
2007. február 27. – 2007. április 2.	aktív időszak lávafolyással, amely lávadeltát alakított ki a Sciara del Fuoco tövében
2007. április 2. – 2007. július 24.	inaktív időszak

Az 1930-as kitörés

Az 1930. szeptember 11-i erupció a Stromboli legpusztítóbb kitöréseként vonult be a vulkán történetébe. Következményeit fokozta, hogy semmilyen előjele nem mutatkozott a paroxizmus kezdete előtt alig két órával megnövekedett hamuszóráson kívül. A kitörés egy napig sem tartott, de az egész szigeten komoly károkat okozott, és hat ember életét követelte.

A szokatlan erős tevékenység reggel 8 óra 10 perckor a fokozott hamukibocsátással kezdődött, ekkor még csak Stromboli délnyugati részén esett egy kevés hamu. A jelenség mindössze 10 percig tartott, majd a tűzhányó átmenetileg megnyugodott. 9 óra 52 perckor két rendkívül erős robbanás nagyobb idősebb kőzetblokkokat szakított le a kürtő falából. A krátereket körülvevő salakkúpok gyakorlatilag megsemmisültek, a kirepülő, 10 m³-nél is nagyobb tömbök Ginostra házai közül 14-et megrongáltak, de nem kímélték a sziget északi végpontján álló Semaforo Labronzo épületét sem. A robbanások után a Stromboli sok izzó lapillit lövellt ki, és ez a törmelék vastagon beborította a kráterek közvetlen környékét. A gyorsan felhalmozódott, forró vulkáni anyag hamarosan mozgásba lendült a vulkán meredek északkeleti lejtőjén. Ez a hegyoldal a Sciara del Fuocón kívül esik, és San Bartolo községrész közelében, egy Vallonazzo nevű, szurdokszerű völgyben végződik. Az izzó áradatok egyike ebben a szűk völgyben 70 km/órás sebességre gyorsult fel, ahogy lezúdult a tenger felé. A vizet elérve halálra forrázta egy éppen ott tartózkodó halászcsónak négyfős legénységét. A szakadék mentén 100 méteres sávban kigyulladt a szőlő, egy ott dolgozó ember elszenesedett holttestére az ültetvény maradványai közt találtak rá. A kitörést szökőár is kísérte, amelynek 2,2 méteres hullámai egy idős férfit öltek meg. 10 óra 40 perckor a kitörés jelentősen alábbhagyott, jellege effuzívvá vált. Két nagyobb és számos kisebb lávafolyás indult meg a Sciara lejtőjén – a nagyobbak a tengert is elérték. A heves kitörés 15 óra elteltével fejeződött be, ahogy elapadt a láva. Az északkeleti parton lévő falvakat ekkor már 10-12 centiméteres hamu- és lapilliréteg borította.

Hasonló erejű erupciónak egyedül az 1919-est nevezhetjük, de bármikor számíthatunk az 1930-ast közelítően pusztító kitörésre. Sajnos, a Stromboli látogatottsága alapján joggal tételezhetjük fel, hogy ha egy derűs szeptemberi éjszakán következne be hasonló esemény, az bizonyára több tucat halálos áldozatot követelne, ugyanis kora őszi éjjeleken a turisták gyakran mennek fel a kráterekhez.

A közelmúlt nagyobb kitörései

2002. január 23-án a sziget valamennyi pontjáról hallani lehetett egy nagyobb robbanást a csúcs környékéről. A helyiek percekig tartó gyenge hamuesőről számoltak be, majd a vulkán lecsillapodott. Ennek az évnek a nyarán ismét fokozódott a Stromboli aktivitása, amit július 24-én szigetszerte hallható dörej és mintegy 500 méter magas, barna gombafelhő is jelzett.

December 30-án újabb, a megszokottól eltérő esemény zajlott le: a szokatlanul erős lávaömlés következtében beomlott a központi salakkúp tenger felőli oldala, és 5 millió m³-re becsült anyag zúdult a vízbe. A kialakult szökőár több méter magas hullámai megrongáltak néhány tengerparti épületet. Szerencsére ebben az időszakban csak kevés turista volt a szigeten, de néhányan így is megsérültek. A cunami hatását még a 60 km-re fekvő szicíliai Milazzóban is érezték. Stromboli lakosságának nagy részét evakuálni kellett Lipari szigetére – csak két hónap múlva térhettek haza.

2002. december végétől állandósultak a lávafolyások és sziklaomlások a Sciara del Fuoco lejtőjén, majd 2003. április 5-én a reggeli órákban egy újabb erős, San Vincenzóban is hallható kitörés kezdődött. A Fossa csúcs felett hatalmas, gomba alakú kitörési felhő alakult ki, a helyiek a becsapódó nagyobb kőzetblokkok zaját is hallották. Ginostra település házai közül kettőt el is talált egy-egy méteres átmérőjű bomba, de emberéletben nem esett kár. Április 8-án a cataniai vulkanológusok repülőgépükről négy aktív, lávát kibocsátó krátert figyeltek meg. A paroxizmus vastag piroklasztit-réteget terített szét a csúcs környékén. A Sciarán a hónapok óta tartó lávaömlés 2003. július 22-én szűnt meg, de az északkeleti tetőkráter ezután is a szokásosnál aktívabban szórta a lávafoszlányokat.

2007. február 27-ével ismét aktívabb időszak kezdődött a Stromboli életében. A Sciara del Fuocón végigfolyó láva ezúttal is elérte a tengert, majd a parton látványos lávadelta alakult ki. Mivel a helyzet hasonlított a 2002. decemberihez, a hatóságok figyelmeztették Stromboli és a közeli szigetek lakosságát egy újabb csuszamlás és szökőár lehetőségére, és javasolták, hogy senki se tartózkodjon a 10 méteres tengerszint feletti magasság alatt. Az erupció március 15-én este érte el csúcspontját; a lávaömlés még április 2-ig tartott.

2019. július 3-án újra kitört a vulkán, többen megsérültek, egy szicíliai férfi meghalt.^[1]

Lakossága

Mivel a sziget nagy része meredek vulkáni lejtő, települések csupán a két, viszonylag lankásabb tengerparti részen alakulhattak ki. A nagyobbik falu az északkeleti parton van, és a közigazgatásban Stromboli néven, Lipari város részeként szerepel. Valójában ez két kisebb falu – San Vincenzo és San Bartolo – összenövése, további településrészekkel (Scari, Ficogrande, Piscità), együttesen mintegy 350 lakossal. A sziget délnyugati szegletében épült Ginostrának mindössze harminc állandó lakója van. Sokáig Ginostra büszkélkedhetett a világ legkisebb kikötője címmel: mólója csak halászcsónakokat fogadhatott, a kompok és szárnyashajók a parttól 200-300 méterre álltak meg, és az utasokat csónakok szállították oda-vissza. A 2000-es évek elején megépült kikötő ezen az állapoton változtatott, azóta az igazán nagy komphajók is kiköthetnek itt. Ginostra egyébként a szárazföldön járművel nem közelíthető meg. Autók eleve nincsenek a szigeten: a lakosság robogókkal, elektromos furgonokkal és triciklikkel közlekedik.

A mai népesség csupán töredéke a száz évvel ezelőttinek: az 1890-es években 2700-nál is többen éltek Strombolin. Az 1919-es és 1930-as kitörések azonban annyira komoly károkat okoztak, hogy a lakosok fele 1931-re elhagyta a szigetet. Többségük Szicíliába menekült, de sokan közülük tovább vándoroltak Ausztráliába, Kanadába vagy az Egyesült Államokba. A második világháború után 660-an, 1971-re mindössze 380-an maradtak a szigeten. A kivándorlás legfőbb oka – a többi dél-olaszországi szigethez hasonlóan – a szegénység volt.

Az ötvenes évek óta egyre több turista keresi fel a szigetet. Első hullámuk Roberto Rossellini: Stromboli című, 1949-ben készült filmje után érkezett – a filmnek tábla állít emléket. Az 1960-70-es évek fordulóján a hippik körében is népszerű volt Stromboli, de a legtöbben mindmáig a vulkánra kíváncsiak. Az elhagyott, félig romos házak egy részét külföldiek – főleg németek – vásárolták meg.

Turizmus a Strombolin

A sziget menetrend szerinti hajókkal közelíthető meg Nápolyból, illetve a szicíliai Milazzo és Messina kikötőiből. Nyáron a calabriai partról, Tropea felől is indulnak járatok.

A helyi túraszervezők néha elfelejtik közölni hogy a kitöréseket hajóról is lehet figyelni és nem kell megmászni ehhez a csúcsot, bár kétségtelen, hogy odafentről sokkal látványosabbak.

A kráter környéke a vulkán aktivitásának függvényében leginkább San Vincenzo felől közelíthető meg – de ez csak a leginkább bejárt útvonal; indulhatunk Ginostrából is. A Stromboli csúcsát jelzett, de ennek ellenére igen fárasztó és nem teljesen veszélytelen ösvényen mintegy három óra alatt érhetjük el. 2004 óta a kirándulók csak vezetővel mehetnek fel a Fossára. A túrán a túrabakancs^[2] mellett újabban a védősisak is kötelező, valamint éjszaka a fejlámpa.

Praktikus viselet a kamásli, amely megakadályozza, hogy a por a bakancsunkba kerüljön.

A túrák általában a késő délutáni órákban indulnak. Az elsőként induló csoportok a csúcsról tekinthetik meg a naplementét. Az ereszkedés éjjeli sötétségben történik. A lefele vezető út háromnegyede vulkáni porban vezet, az utolsó szakasz pedig tufakőzeten. A porban való közlekedés – főként a lefelé vezető úton – hasonlít a mély hóban való sétához, porzik, fullasztó, rontja a fejlámpa hatásfokát és megtölti a cipőnket – a kölcsönzött bakancsot is. A csúcsról visszafelé érkező 10-15 fős csoportok éjjel különleges mozgó fénysorokként látszanak a partról. A túra nem igényel hegymászó készséget, csak jó állóképességet (3 óra fel, 2 óra le).

A turisták biztonsága érdekében a korábbi, a Sciara del Fuocót északkeletről szegélyező Filo del Fuocón vezető turistautat lezárták, és helyette jóval biztonságosabb ösvényt építettek ki a kráterekkel átellenes, Rina Grandénak nevezett, délkeleti hegyoldalon. A Pizzo Sopra la Fossa 918 méteres csúcsáról kiválóan megfigyelhetőek a 100–150 méterrel lejjebb nyíló kráterek kitörései. Az erupciók éjjel, sötétben a leglátványosabbak, de a 400 méteres magasság felett éjfél után már tilos tartózkodni, és a tilalom megszegői komoly pénzbüntetésre számíthatnak.

Jegyzetek

Irodalom

• Ez a cikk részben a német Wikipédia Stromboliról szóló cikke alapján készült.
• Barberi, F. – Rosi, M. – Sodi, A. (1993): Volcanic hazard assessment at Stromboli based on a review of historical data. In: Acta Vulcanologica 3: pp. 173–187.
• BEBTE Vulkanológiai Kollektíva (2007): Vulkántúrák – Dél-Olaszország. Kornétás Kiadó, ISBN 978-963-9353-61-9
• Bollinger, Alfred – Bollinger, Verena (1998): Stromboli. As Verlag, Zürich. ISBN 3-905111-34-9
• Francalanci, L. – Tommasini, S. – Conticelli, S. (2004): The volcanic activity of Stromboli in the 1906-1998 AD period: mineralogical, geochemical and isotope data relevant to the understanding of the plumbing system. In: Journal of Volcanology and Geothermal Research 131., pp. 179–211.
• Pichler, Hans (1981): Italienische Vulkangebiete III, Lipari, Vulcano, Stromboli, Tyrrhenisches Meer. In: Sammlung geologischer Führer (Bd. 69) Gebr. Bornträger, Stuttgart. ISBN 3-443-15028-4
• Rittmann, Alfred (1931): Der Ausbruch des Stromboli am 11. September 1930. In: Zeitschrift für Vulkanologie 14: pp. 47–77.
• Tazieff, Haroun (1965): Találkozás az ördöggel. Gondolat, Budapest.

További információk

• Részletes vulkanológiai honlap a Stromboliról
• Rengeteg információ és kép a Stromboliról (angol, német, olasz)