Szóalakvegyülés

A magyar nyelvészetben szóalakvegyülésnek, szóvegyülésnek vagy szókeveredésnek, latinul contaminatio-nak nevezik azt a véletlen vagy tudatos szóalkotási módot, amely során két azonos vagy rokon értelmű szó elemei összekeverednek egymással úgy, hogy az egyik első része a másik végső részével egyesül. Az így létrejött új szó jelentése megegyezik az alapszavakéval.

Lengyel (2000) a szóösszevonás egyik fajtájának tartja, ennek másik típusa, a szóösszerántás mellett, és mindhármat a mozaikszó-alkotás nagyobb kategóriájába sorolja.[1] Ezzel szemben Cs. Nagy 2007 nem sorolja a mozaikszó-alkotás kategóriájába, a szóösszerántást pedig a szóvegyülés egyik fajtájának tekinti.[2]

Mindkét szerző szerint a szóvegyülés abban különbözik a szóösszerántástól, hogy ez utóbbi új szó tudatos alkotása két egymástól eltérő jelentésű szóból szintén úgy, hogy az egyik első része a másik végső részével egyesül (pl. cső + orr → csőr),[1] a szóösszevonástól pedig abban, hogy ez egy szószerkezethez tartozó két vagy több egyszerű szó, illetve összetett szó tagja első részének az összetevéséből áll, pl. Mozgókép-forgalmazási Rt. → Mokép.[1][2]

A szóvegyülés főleg véletlen nyelvbotlásnak tudható be. Akkor történik, amikor egy szóalak felidézésének pillanatnyi zavara közben két azonos vagy rokon értelmű szó egyszerre jut a beszélő tudatába, és a hangalakok kimondásakor összekeverednek.[2] Ilyenek az alábbi példák:

(angolul) swurse ← swear ’átkozódik, esküszik’ + curse ’átkozódik’;[3]
(angolul) Mozart’s symphonatas *’Mozart szimfonátái’ ← symphonies ’szimfóniák” + sonatas ’szonáták’.[4]

Máskor a szóvegyülés ugyancsak egyéni, de tudatos, például tréfás szándékkal keletkezik. Egyes ilyen szavak kikerülnek a nyelvbotlás, az egyéni nyelvhasználat köréből, általánossá válnak és egyesek az értelmező szótárakba is bekerülnek, mint például a csokréta (← csokor + bokréta) szó.[5]

Egyéb meghonosodott magyar példák az alábbiak:

bugyborék ← bugyog + buborék;[6]
csupasz ← csupa + kopasz;[1][2]
ordibál ← ordít + kiabál;[1][2]
rémiszt ← rémít + ijeszt;[1][2]
zargat ← zavar + kerget;[1][2]

Egyéb nyelvekben is vannak meghonosodott szóvegyülések:

(középkori latinul) carminum ← arab qirmiz ’karmazsin’ + latin minium ’hegyi cinóber, természetes mínium’;[7]
(franciául) cahute ’kunyhó’ ← cabane ’bódé’ + hutte ’viskó’;[8]
(románul) cocostârc ’gólya’ ← cocor ’daru’ + stârc ’gémféle’.[9]

Szóvegyüléssel keletkezett szavak is lehetnek jövevényszavak. A carminum-ból ún. vándorszó lett. Megvan a német nyelvben (Karmin), a hollandban (karmijn), a franciában és az olaszban (carmin), az oroszban (кармин [karmin]). Olasz és német közvetítéssel került a magyarba kármin alakban.[7]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d e f g Lengyel 2000, 346–347. o.
  2. ↑ a b c d e f g Cs. Nagy 2007, 318. o.
  3. ↑ Crystal 2008, 57. o.
  4. ↑ Bussmann 1998, 1111. o.
  5. ↑ ÉrtSz., csokréta szócikk.
  6. ↑ Zaicz 2008, bugyborék szócikk.
  7. ↑ a b Zaicz (2008), kármin szócikk.
  8. ↑ Grevisse – Goosse 2007, 207. o.
  9. ↑ Răuțu 2010.

Források

  • (magyarul) Bárczi Géza és Országh László (szerk.), A magyar nyelv értelmező szótára (ÉrtSz.), Budapest, Akadémiai Kiadó, 1959–1962; online: A magyar nyelv értelmező szótára (OSZK MEK)
  • (angolul) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics Archiválva 2022. január 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. ISBN 0-203-98005-0 (Hozzáférés: 2020. február 9.)
  • (angolul) Crystal, David. A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. ISBN 978-1-4051-5296-9 (Hozzáférés: 2020. február 9.)
  • Cs. Nagy Lajos. A szóalkotás módjai. In: A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 293–319. o. (Hozzáférés: 2020. február 9.)
  • (franciául) Grevisse, Maurice – Goosse, André. Le bon usage. Grammaire française (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 14. kiadás. Bruxelles: De Boeck Université. 2007. ISBN 978-2-8011-1404-9 (Hozzáférés: 2023. június 19.)
  • Lengyel, Klára, Ritkább szóalkotási módok. In Keszler Borbála (szerk.) Magyar grammatika. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2000. ISBN 978-963-19-5880-5. 341–348. o. (MGr) (Hozzáférés: 2020. február 9.)
  • (románul) Răuțu, Daniela. Despre cuvintele telescopate din presa actuală. Teorii, procedee și valori (A szóösszerántásról a mai sajtóban. Elméletek, módszerek és értékek). Zafiu, Rodica et al. (szerk.) Limba română. Controverse, delimitări, noi ipoteze (A román nyelv. Viták, elhatárolások, új hipotézisek). 2. kötet: Pragmatică și stilistică (Pragmatika és stilisztika). Bukarest: Editura Universității. 2010. 287–296. o.; az interneten: Despre cuvintele telescopate din presa actuală. Diacronia.ro (Hozzáférés: 2020. február 9.)
  • Zaicz Gábor. Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete. Budapest: Tinta. 2006. ISBN 963-7094-01-6 (Hozzáférés: 2023. június 19.)

Kapcsolódó szócikkek