Szamota István

Szamota István
Született	1867. július 5.[1] Kunszentmiklós
Elhunyt	1895. november 21. (28 évesen)[1] Budapest[2]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	történész nyelvész levéltáros
Halál oka	öngyilkosság
Sírhelye	Új köztemető
A Wikimédia Commons tartalmaz Szamota István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pravigyi Szamota István (Kunszentmiklós, 1867. július 5. – Budapest, 1895. november 21.) nyelv- és történettudós, országos levéltári tisztviselő. Összegyűjtötte a régi latin oklevelekben található magyar szavakat, elsőként ismertette a Schlägli és a Murmellius szójegyzékeket.^[3]

Lengyel származású nemesi családban született. Édesapja, Szamota Lipót (meghalt 1895-ben, 76 évesen), magyar királyi adótárnok, szabadságharc lengyel legionista főhadnagy,^[4] anyja Kercsik Anna volt. Apja a szabadságharc után hivatalnokként dolgozott. Házasságából 5 gyermeke született köztük negyedikként István. Fivérei is nevet szereztek maguknak különböző állásokban, Ludmil testvére pénzügyi titkár volt, Zsigmond doktori címet szerzett, harmadikukat Józsefnek hívták.^[4]

Tanulmányait Makón, Temesváron és Hódmezővásárhelyen végezte, majd a Budapesti egyetemen hallgatott jogot. Egyetemi évei alatt is írt cikkeket és értekezéseket a Filologiai Közlönybe (Oláh, bolgár vagy magyar eredetű volt-e Ronsard Péter, 1891) és a Budapesti Szemlébe. Egyetemi tanulmányai után, 1892-ben az Országos levéltárban kapott állást, ahol a régi okleveleinkkel és azok nyelvi sajátságaival foglalkozott és tanulmányokat írt róla. Ezen tanulmányoknak köszönhetően jutott ki 1893-ban Oroszországba, Németországba, Ausztriába ahol hasonló kutatásokat végzett. Körútjáról hazatérve, 1894-ben a Nemzeti Múzeumban helyezkedett el, könyvtárossegédként és az Országos Széchényi Könyvtár tisztviselőjévé is kinevezték. A Magyar Tudományos Akadémia 1895-ben nyelvtudományi bizottsága tagjává választotta. Tagja volt még az orosz császári földrajzi társaságnak is.

A gyenge szervezetű Szamotát a sok munka kimerítette és beteggé tette, fejfájásra panaszkodott. Végül pár héttel küszöbön álló házassága előtt főbe lőtte magát. 1895. november 24-én^[5] helyezték örök nyugalomra, a rákoskeresztúri Új köztemetőben (Jobb parcella, XXXIII. szakasz, 127-es sír^[6]), sírja 2005 óta védett.

Kezdetben földrajzi és történelmi kutatásokat folytatott és Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten című munkájával hívta fel Gyulai Pál figyelmét, aki az Olcsó magyar Könyvtár sorozatába felvete. Régi magyar utazások című írásához Vámbéry Ármin írta az előszót. Ezután főleg nyelvtudományokkal foglalkozott. A Schlägl zárdában talált rá egy rég elfeledett magyar nyelvemlékre, mely tulajdonképpen egy latin-magyar szógyűjtemény volt, ezt 1894-ben tette elsőként közzé, jegyzetekkel ellátva. Ezután igazán nagy munkába fogott, elkezdte összegyűjteni az Árpád kori magyar iratok magyar szavainak összegyűjtését. Hagyatékát az MTA szerezte meg, melyet később Zolnai Gyula a Magyar Oklevélszótár (1902 – 1906) című írásában dolgozta fel Szamota nyelvemlékkel kapcsolatos gyűjteményét. Szamota írta A Pallas nagy lexikona lengyel és cseh történelemmel és irodalommal foglalkozó cikkeit.

• Bosznia története a legrégibb kortól a királyság bukásáig, Nagy-Becskerek, 1890^[7] (Történeti, Nép- és Földrajzi Könyvtár XXII.)
• Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten 1054–1717, [1], Budapest, 1891 (Olcsó Könyvtár 290. és Új sorozat 767-772.)
• Régi magyar utazók Európában 1532–1770 – Eredeti kútfőkből összeállította és magyarázatokkal ellátta Szamota István – Az előszót írta Vámbéry Ármin, Nagybecskerek, 1892 (Történeti, Nép- és Földrajzi Könyvtár XLI.)
• A Schlägli magyar szójegyzék XV. a század első negyedéből. Az eredeti kéziratokból közzétéve bevezetéssel és magyarázatokkal ellátva, Budapest, 1894
• A Murmelius-féle latin-magyar szójegyzék 1533-ból. A schwazi ferencz-rendi kolostorban őrzött egyetlen példányból közzétette, bevezetéssel és magyarázatokhal ellátta Szamota István. Egy fényképi hasonmással, Budapest, 1895^[8]
• A tihanyi apátság 1055. alapítólevele, mint a magyar nyelv legrégibb hiteles és egykorú emléke. Budapest, 1896. (Különnyomat a Nyelvtudomány Közleményekből. Ismertette Magyar Nyelvőr)
• Magyar oklevél szótár – Régi oklevelekben és egyéb iratokban előforduló magyar szók gyűjteménye. Legnagyobb részüket gyűjtötte Szamota István. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából szótárrá szerkesztette Zolnai Gyula, Budapest, 1902-1903, 1906 (Ismertette: Magyar Nyelvőr 1903)

• 
  Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten című könyv dedikált példánya
• 
  A Murmellius-féle latin-német-magyar szójegyzék címlapja
• 
  A Schlägl zárdában talált latin-magyar szójegyzék egy lapja
• 
  Nyughely

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.  
• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
• Tolnai világlexikona I–VIII. Budapest: Magyar Kereskedelmi Közlöny Hírlap- és Könyvkiadó-vállalat. 1912–1919.  
• Bokor József (szerk.). Szamota, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 29. 
• Révai nagy lexikona. Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911–1935.  
• Vasárnapi Ujság, 1895/48.szám
• Nekrológja a Magyar Könyvszemlében (Ú. f. 3. kötet. (1895.) 4. sz., 368. oldal

• Gulyás Pál: Népkönyvtári cimjegyzék. Népkönyvtárak és kisebb könyvtárak részére ajánlható művek magyarázatos jegyzéke. Függelék: Az Országos Tanács mintakönyvtárainak hivatalos jegyzéke, A Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának Kiadása, Budapest, 1910, 365-366. o.