Szarvasy Imre

Szarvasy Imre
Életrajzi adatok
Született	1872. január 5. Pest
Elhunyt	1942. május 15. (70 évesen) Balatonfüred
Ismeretes mint	vegyészmérnök, fizikokémikus
Iskolái	Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Eötvös Loránd Tudományegyetem
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Királyi József Műegyetemen
Pályafutása
Szakterület	kémia
Kutatási terület	fizikokémia, elektrokémia
Tudományos fokozat	bölcsészdoktor (1896)
Munkahelyek
József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Budapest	ny. rk. egyetemi tanár (1902–05), ny. r. egyetemi tanár (1905–42)
Akadémiai tagság	levelező tag (1910), rendes tag (1922)

Szarvasy Imre (Pest, 1872. január 5. – Balatonfüred, 1942. május 15.) vegyészmérnök, fizikokémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A magyarországi elektrokémiai kutatások iskolateremtő alakja, közel négy évtizeden keresztül volt e tudományszak első egyetemi tanára Magyarországon.

Életútja

A budapesti Királyi József Műegyetemet vegyészmérnöki oklevéllel végezte el 1894-ben, amelyet 1896-ban a Budapesti Tudományegyetemen megszerzett bölcsészdoktori oklevéllel egészített ki. 1894-től 1897-ig a műegyetem kémiai technológiai, majd általános és elméleti kémiai tanszékén oktatott tanársegédként. 1897 és 1899 között előbb a Berlini Műszaki Főiskolán, majd a londoni Royal Institution Davy–Faraday Kutatólaboratóriumban végzett elektrokémiai kutatásokat. Hazatérését követően, 1899-től adjunktusi címmel folytatta az oktatómunkát a műegyetem általános kémiai tanszékén. 1900-ban az elektrokémia magántanárává habilitált, 1902 után már címzetes nyilvános rendkívüli, 1905-től haláláig pedig nyilvános rendes tanári címmel vezette az általa alapított elektrokémiai tanszéket. Egyidejűleg 1914-től 1917-ig az egyetemes és vegyészmérnöki kar dékáni, 1925-től 1927-ig pedig a műegyetem rektori tisztét töltötte be.

Oktatói pályájával párhuzamosan 1912-től 1920-ig a Szabadalmi Tanács, majd 1920-tól 1927-ig a Szabadalmi Felsőbíróság ülnökeként tevékenykedett. 1927-től 1932-ig a felsőház tagja volt.

Munkássága

Tudományos pályája során főként a kémiai technológia fizikai vonatkozásaival foglalkozott, elsősorban az elektrokémia területén alkotott maradandót. Behatóan tanulmányozta a váltakozó árammal táplált elektrolitban végbemenő szerves és szervetlen kémiai reakciókat, az elektrotermikus folyamatokat, s úttörő módon az elektromosságnak a növények egyedfejlődésére gyakorolt hatását. Leírta az indulinszínezékek elektrolízis útján való előállításának módszerét, eljárásokat dolgozott ki alumíniumsók vizes oldatából alumínium-hidroxidok, valamint metánból oxidáció útján metil-alkohol kinyerésére. Mindemellett többek között foglalkozott az arzén- és szénvegyületek analitikájával, a fémek fényérzékenységével, valamint gázreakció-kinetikával. Kutatási eredményeivel hozzájárult az erdélyi földgáz vegyipari alkalmazásához (klórozás, termikus bontás), valamint bauxitfeldolgozó eljárásokhoz.

A Magyar Chemiai Folyóirat szerkesztőségi tagja volt.

Társasági tagságai és elismerései

1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1922-ben rendes tagjává választották. 1909 és 1929 között a Királyi Magyar Természettudományi Társulat választmányi tagja és kémiai szakosztályának tagja, 1916-tól a Szent István Akadémia rendes tagja volt.

Főbb műve

Elektrochemia. Összeáll. Huttkay Sándor. Budapest: Németh. 1924.

Források

Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 709. o.
Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 513. o. ISBN 963-9257-15-X
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1202. o.
Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. 170–171. o. ISBN 963-547-414-8

Sablon:Műegyetemi rektorok m v sz A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és elődintézményeinek rektorai
Királyi József Műegyetem	Stoczek József (1871–1872) • Conlegner Károly (1872–1873) • Nendtvich Károly (1873–1874) • Vész János Ármin (1874–1875) • Stoczek József (1875–1879) • id. Szily Kálmán (1879–1884) • Kriesch János (1884–1886) • Lipthay Sándor (1886–1889) • Klimm Mihály (1889–1891) • Kőnig Gyula (1891–1894) • id. Entz Géza (1894–1896) • Wartha Vince (1896–1898) • Lipthay Sándor (1898–1900) • Ilosvay Lajos (1900–1903) • Hauszmann Alajos (1903–1905) • K. Jónás Ödön (1905–1907) • Wartha Vince (1907–1910) • K. Jónás Ödön (1910–1911) • Rados Gusztáv (1911–1914) • Kovács S. Aladár (1914–1916) • Kürschák József (1916–1918) • Czakó Adolf (1918–1920) • Rejtő Sándor (1920–1921) • Zelovich Kornél (1921–1923) • Schimanek Emil (1923–1925) • Szarvasy Imre (1925–1927) • ifj. Szily Kálmán (1927–1930) • Hültl Dezső (1930–1932) • Söpkéz Sándor (1932–1933) • Herrmann Miksa (1933–1934)
Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem	Rohringer Sándor (1934–1935) • Czettler Jenő (1935–1936) • Szabó Gusztáv (1936–1937) • Teleki Pál (1937–1938) • Wälder Gyula (1938–1939) • Zimmermann Ágoston (1939–1940) • Vendl Aladár (1940–1941) • Imre Sándor (1941–1942) • Mihailich Győző (1942–1943) • Doby Géza (1943–1944) • Misángyi Vilmos (1944–1945) • Verebélÿ László (1945) • Heller Farkas (1945–1946) • Csűrös Zoltán (1946–1949)
Budapesti Műszaki Egyetem	Mihailich Győző (1949–1950) • Vörös Imre (1950–1954) • Gillemot László (1954–1957) • Benedikt Ottó (1957–1958) • Csűrös Zoltán (1958–1961) • Gruber József (1961–1964) • Csáki Frigyes (1964–1969) • Perényi Imre (1969–1975) • Meisel János (1975–1981) • Polinszky Károly (1981–1987) • Fodor Lajos (1987–1990) • Michelberger Pál (1990–1994) • Biró Péter (1994–1997) • Detrekői Ákos (1997–2000)
Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem (a műegyetem önállósodott építőmérnöki kara)	Kardos György (1952–1953) • Rados Kornél (1953–1954) • Cholnoky Tibor (1954–1957) • Rados Kornél (1957–1960) • Perényi Imre (1960–1964) • Hazay István (1964–1967)
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem	Detrekői Ákos (2000–2004) • Molnár Károly (2004–2008) • Péceli Gábor (2008–2015) • Józsa János (2015–2021) • Czigány Tibor (2021–)