Szedés

A szedés a betűk összeállításának, összeszedésének művelete, amelyet szedőmesterek végeztek kézi módszerekkel. Innen a szedés elnevezés. Manapság ezt a műveletet számítógépen végzik, a betűk összeválogatása a képernyőn történik. A mai szakember a műszaki szerkesztő, egy személyben ő a leíró, szedő és tördelő. Továbbá az ő dolga az ábrák előkészítése és beillesztése is. Szoros értelemben véve az általa végzett műveletek közül azt értjük szedésen, amikor a kapott kéziratot begépeli és formázza.

Kézi szedés

Kézi vagy gépírás ólombetűkből való kikeresése és nyomóformába válogatása. Az így elkészített nyomóforma festékezés után alkalmas közvetlenül nyomat és így könyv készítésére. Az első nyomat (első levonat) után a helyesírási hibák javítása után a szöveget kisebb-nagyobb darabokra tördelni kell, hogy elősegítsük a mondanivaló megértését és a könnyedebb olvasását.

Digitális szedés

Kézi vagy gépírás számítógépen való begépelése szövegszerkesztő vagy kiadványkészítő programban. A programban általában már látjuk a papírt, így közvetlenül tudjuk tördelni (bekezdésekbe foglalni) és a beépített helyesírás-ellenőrző révén javítani a szöveget. A hibák minimalizálása után azonnal nyomtatható a szöveg.

Szedés fajtái

Ablakos szedés

Nyomdai eljárás: kiemelő keretbe szerkesztett szövegszedés.

Szabadsoros szedés

A tördelt szöveg sorainak egyik vége egy vonalban áll, a másik végük változó hosszúságú. Két lehetőség kínálkozik:

balra igazított
jobbra igazított.

Középre igazított szedés

A sor végéig nem érő szöveg középre igazított.

Sorkizárt szedés

Ellentétben a szabadsoros szedéssel, itt minden sor mindkét széle egy vonalban áll. Három lehetőség használatával érhető el:

szavak közé tett közök (spáciumok) révén
betűk közé tett közök révén
sorvégi elválasztással.

Ezek némelyike vagy mindegyike használatával tömbösíthető a szöveg. Az utolsó sor lehet balra, középre vagy sorkizárt.

Szedés optikai margóval

Példa az optikai margóra. Látható, hogy a kezdő idézőjel enyhén kilóg a keretből.

A szöveg kezdetére és végére tehető írásjelek általában jóval kisebbek a normál betűk méreténél, ezért azok kilógatása esztétikailag indokolható bizonyos esetekben. Ilyen írásjelek lehetnek: idézőjelek, gondolatjel, elválasztójel, különféle zárójelformák, sor- vagy mondatvégi pont, vessző, kettőspont, pontosvessző, felkiáltó- és kérdőjel. Leggyakrabban a kettős idézőjelek és az elválasztójel kilógatása indokolt. Három lehetőség közül lehet választani: