Szent Hedvig-katedrális (Berlin) : Története, Az épület, Galéria, Jegyzetek Wikipédia, a szabad enciklopédia

Szent Hedvig-katedrális (Berlin)

Szent Hedvig-katedrális
műemlék épület

Vallás	katolicizmus
Egyházmegye	Berlini főegyházmegye
Védőszent	Sziléziai Hedvig
Építési adatok
Építése	1747
Stílus	neoklasszicista építészet
Tervezője	Georg Wenzeslaus von Knobelsdorff
Település	Berlin-Mitte
Elhelyezkedése
Szent Hedvig-katedrális Pozíció Berlin térképén
é. sz. 52° 30′ 57″, k. h. 13° 23′ 41″52.515833333333, 13.39472222222252.515833°N 13.394722°EKoordináták: é. sz. 52° 30′ 57″, k. h. 13° 23′ 41″52.515833333333, 13.39472222222252.515833°N 13.394722°E

A Szent Hedvig-katedrális weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Hedvig-katedrális témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Sziléziai Hedvignek szentelt Szent Hedvig-katedrális Berlin érseki székesegyháza a Bebelplatzon; ez a berlini főegyházmegye székhelye.^[1]

Története

1747-ben II. Frigyes porosz király a reformáció után első ízben — a vallási tolerancia szimbólumaként — engedélyezte Berlinben egy új katolikus templom építését, mivel a városba tömegesen települtek be a katolikusok, főleg a háború sújtotta Felső-Sziléziából. A munkával Wenzeslaus von Knobelsdorff építészt bízták meg, aki a római Pantheont akarta lemásolni. 26 évig (1747–1773) építkeztek (bár az ismétlődő pénzhiány miatt több, hosszabb-rövidebb szünettel). A munka így is befejezetlen maradt, mert a 40 m-es kupolát nem tudták felépíteni. A székesegyház ezért ideiglenes jelleggel favázas zsindelytetőt kapott, amíg több mint egy évszázaddal később (1887-ben) Johann Boumann föl nem építette a kupolát.

A Kristályéjszaka pogromjai (1938 november 9–10.) után a templom arról vált nevezetessé, hogy kanonokja, Bernhard Lichtenberg minden este nyilvánosan imádkozott az üldözött zsidókért. Ezért a nácik letartóztatták Lichtenberget, aki úton a dachaui koncentrációs tábor felé meghalt. Hamvait 1965-ben visszaszállították Berlinbe, és a templom kriptájában helyezték el. A II. világháborúban az épületet szinte porig bombázták, majd 1952 és 1963 között Hans Schwippert tervei alapján az eredetivel közel azonosan újraépítették.