Szovjet holdprogram

Az amerikai Apollo-programmal egyidőben zajlott a Szovjetunió holdprogramja, amelynek keretében ugyancsak űrhajósok repültek volna a Holdra. A program titokban zajlott, sikertelensége miatt a Szovjetunió sohasem ismerte be, hogy megpróbált volna embert küldeni a Holdra.

Az indításokhoz tervezett N1 hordozórakétát nem sikerült tökéletesre fejleszteni, így ezek nem repülhettek űrhajósokkal. A szovjet holdprogram az 1960-as években kezdődött és 1974-ben fejeződött be, miután az amerikaiak megnyerték a holdversenyt. Ezután a Szovjetunió tovább folytatta űrállomás-programját (Szaljut-program, Mir-program) és inkább a hosszú távú űrrepülésekre koncentrált.

Charles Simonyi közlése szerint: "A Szojuz képes megközelíteni a Holdat, hiszen eredetileg erre tervezték. Így elképzelhetőnek tartom, hogy űrturisták a közeljövőben eljuthatnak égi kísérőnk közelébe"[1]

Képgaléria

  • Az amerikai és a szovjet holdűrhajó méret-összehasonlítása
    Az amerikai és a szovjet holdűrhajó méret-összehasonlítása
  • Az LK holdkomp leszállása
    Az LK holdkomp leszállása
  • A szovjet LK leszállóegység fiktív újraindítása
    A szovjet LK leszállóegység fiktív újraindítása
  • A szovjet és az amerikai leszállógép méreteinek összehasonlítása
    A szovjet és az amerikai leszállógép méreteinek összehasonlítása

Jegyzetek

  1. Magyar Hírlap Online: "Nem pislognak a csillagok, Simonyi ismét érzi a súlyát"[halott link]

Források

Külső hivatkozások

  • A szovjet emberes holdprogram
  • Spiegel Online: Wie das Mondprogramm der Sowjets scheiterte
  • espacial.org: El Complejo Espacial Lunar N1-L3: aspectos generales

Lásd még

  • Szojuz-program
  • Szergej Pavlovics Koroljov
  • LK holdkomp
  • Csillagászat Csillagászatportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap