Uszkókok

Uszkókok (szerb és horvát nyelveken „szökevények”) a gyűjtőneve azoknak a délszláv csoportoknak, amelyek a 16. században a török hódítások elől a környező országokba, a velencei fennhatóság alá tartozó tengerpartra vagy Magyarországra menekültek.

Történetük

Bosznia-Hercegovina területének török meghódítása a 16. század elején a helyi délszlávok, főleg horvátok nagy csoportjait űzte el a szülőföldjükről (de akadtak közöttük bosnyákok, szerbek, sőt albánok, bolgárok is). A menekülők egy része először Klissza várában vetette meg a lábát. Büszkén viselve az „uskok” elnevezést, Petar Kružić kapitány vezetése alatt hosszú ideig zaklatták a török hódítókat. Bár névleg elfogadták az 1527. január 1-jén horvát királynak is megválasztott I. Ferdinánd magyar király főhatóságát, nagyfokú önállóságot élveztek.

1537 márciusában azonban engedniük kellett a török túlerőnek, és szabad elvonulás fejében átadták nekik Klis várát. Ezután lett a fő központjuk az Adriai-tenger partján fekvő, stratégiailag rendkívül kedvező helyzetű, jól védhető Zengg. Innen folytattak kalózkodást a török hajózás, de más kereskedők ellen is. Tevékenységüket évtizedeken át eredményesen folytatták az osztrák és a velencei hatalommal szemben, sőt ezt a két országot sikerült is egymás ellen ugrasztaniuk. Mivel a feudális rendekkel soha nem volt jó a viszonyuk (tekintettel arra, hogy semmilyen szolgáltatási kötelezettségnek sem kívánták magukat alávetni), 1572-ben csatlakoztak Gubecz Máté parasztvezérhez, aki kirobbantotta a horvát parasztháborút. Az uszkókok és a horvát parasztok serege még Stájerországba és Krajnába is benyomult, ahol fellázították a szlovéneket. A felkelést aztán leverték, de az uszkókok továbbra is végeztek katonai szolgálatot.

Végül azonban Velence és Bécs összefogott az uszkókok ellen. 1615 körül felégették a flottájukat, és Károlyváros környékére, Horvátországba telepítették át őket.

Magyarországon később uszkókok alkották a déli katonai határőrvidékek lakosságának nagy részét, és hasznos szolgálatokat teljesítettek a törökök elleni harcokban.

Nevük utóélete

Az uszkókok emlékét a térségben, különösen Horvátországban egyfajta betyár-, illetve nemzeti függetlenségi romantika övezi. Ettől bizonyára nem függetlenül a mai Horvátországban a korrupció és a szervezett bűnözés elleni különleges rendőri egység elnevezését (Ured za suzbijanje korupcije i organiziranog kriminaliteta), annak népszerűsítése érdekében, úgy alakították ki, hogy annak rövidítése az USKOK betűszót adja ki.^[1]

Jegyzetek

Források

• A Pallas nagy lexikona

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Uszkókok témájú médiaállományokat.

• Musulin, Nedjeljko. „Kliška tvrđava, najveći muzej na otvorenome, pristupačnija turistima - Kliški uskoci opet čuvaju puteve do Dalmacije” (PDF), Vjesnik , 2009. november 4.. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. március 13.) (horvát nyelvű) 
• Bracewell, Catherine Wendy. The Uskoks of Senj: Piracy, Banditry, and Holy War in the Sixteenth-Century Adriatic. Ithaca, NY: Cornell University Press (1992) 
• Council of Europe. Parliamentary Assembly - Working papers - 2003 Ordinary Session January 2003 - Volume I - Documents 9519, 9568 & 9576-9639. Strasbourg: Council of Europe Publishing (2003). ISBN 0-521-27485-0, 92-871-5135-0 
• Clissold, Von Stephen. A short history of the Yugoslav peoples. Cambridge: Cambridge University Press (1966). ISBN 0-521-04676-9 
• Davies, Norman. Europe: a history. Oxford University Press (1996). ISBN 0198201710, 9780198201717 
• Fine, John Van Antwerp. When ethnicity did not matter in the Balkans. Michigan: The University of Michigan Press (2006). ISBN 0-472-11414-X 
• Goffman, Daniel. The Ottoman Empire and early modern Europe. Cambridge: Cambridge University Press (2002). ISBN 0-521-45908-7, 0-521-45280-5 
• Lane, Frederic Chapin. Venice, a maritime republic. Baltimore: Johns Hopkins University Press (1973). ISBN 0-8018-1460-X 
• Listeš, Srećko. Klis: prošlost, toponimi, govor (horvát nyelven). Klis: Hrvatsko društvo Trpimir (1998). ISBN 9539675138, 9789539675132 
• Setton, Kenneth Meyer. The Papacy and the Levant, 1204–1571: The Sixteenth Century, Vol. IV. Philadelphia: The American Philosophical Society (1984). ISBN 0-87169-162-0 
• Singleton, Frederick Bernard. A short history of the Yugoslav peoples. Cambridge: Cambridge University Press (1989). ISBN 0-521-25478-7, 0-521-27485-0 

• Minuccio Minucci, Historia degli Uscochi (Venice, 1603); Minucci velencei követ volt Grazban.
• C. de Franceschi's L'Istria, chap. 37 (Parenzo, 1879); and T. G. Jackson's Dalmatia, the Quarnero and Istria, chap. 27 (Oxford, 1887).
• Wendy Bracewell tanulmánya az uszkók nőkről a "Žene u Hrvatskoj" (Nők Horvátországban) c. kötetben (2004)
• Karlo Horvat: Monumenta historiam Uscocchorum illustrantia. Zágráb, 1910-1913. Két kötet. Pars prima Pars altera