V. Fülöp francia király

V. Fülöp
Francia király
Uralkodási ideje
1316. november 19. – 1322. január 3.
Koronázása	1317. január 6/9., Reims
Elődje	I. János
Utódja	IV. Károly
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Capeting-ház
Született	1293. november 17. Vincennes
Elhunyt	1322. január 3. (28 évesen) Párizs
Nyughelye	Saint-Denis-székesegyház
Édesapja	IV. Fülöp
Édesanyja	I. Johanna navarrai királynő
Testvére(i)	Franciaországi Izabella angol királyné IV. Károly francia király X. Lajos francia király
Házastársa	Burgundi Johanna
Gyermekei	Johanna (1308–1347) Margit (1310–1382) Izabella (1312–1348) Fülöp (1313–?) Blanka (1313–1358) Lajos (1316–1317) Johanna (1317)
A Wikimédia Commons tartalmaz V. Fülöp témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

V. (Hosszú) Fülöp (Vincennes, 1293 – Abbey of Longchamp, 1322. január 3.) a középkori Franciaország és Navarra királya (II. Fülöp néven), uralkodott 1316. november 19-étől haláláig, IV. (Szép) Fülöp és Navarrai Johanna fia, X. (Civakodó) Lajos és IV. (Szép) Károly, valamint Izabella angol királyné fivére volt. Ő volt a tizennegyedik, utolsó előtti királya a Capeting-uralkodóháznak.

Élete

IV. (Szép) Fülöp középső fiaként ő kapta a poitiers-i grófságot. Amikor bátyja, X. (Civakodó) Lajos 1316-ban váratlanul meghalt, sikeresen elérte, hogy ő legyen a régens addig, amíg az özvegy királyné, Magyarországi Klemencia meg nem szüli gyermekét. Miután megszületett, a fiú 5 napig I. János néven uralkodó volt, de tisztázatlan okokból meghalt.

1307-ben vette feleségül Burgundi Johannát, IV. Ottó burgundi palotagróf és Matilda d'Artois lányát, akivel hozománynak megkapta Salins-t. 1311-ben Szép Fülöp apanázsként Poitou grófságát adományozta neki, amit 1315-ben trónra jutó fivére pairi rangi emelt. Sógora, Róbert burgundi gróf halála után (1315 körül) feleségével együtt örökölte a burgundi grófságot is.

Civakodó Lajos halála után megszerezte a régensséget, noha nagybátyja, Charles de Valois is pályázott rá. Sógornője, Magyarországi Klemencia novemberben világra hozta az alig öt napig élő I. Jánost, akinek korai halálát egyes elképzelések szerint a hatalomvágyó Fülöp is elősegítette. Ezt követően már csak bizonytalan származású unokahúga, Johanna léphetett fel trónkövetelőként, ám Fülöpöt – zárt kapuk mögött – január 6-án megkoronázták Reimsben, és az 1317-es rendi gyűlés elutasította az ún. száli törvényre hivatkozva a nőági örökösödést. (Később emiatt tört ki a százéves háború.) IV. Odó burgundi herceg ellenállását azzal szerelték le, hogy Fülöp lányát, Johannát ígérték neki feleségül, így a Burgundi Hercegség mellett a burgundi grófságot is megszerezhette. Öccse, Károly, Marche grófja Fülöp fia, Lajos halálakor hagyott fel az ellenségeskedéssel, mert az eset számára biztosította a trónt.

Fülöp uralkodásának első időszakában súlyos éhínség sújtotta az országot, aminek következtében először a parasztok, majd a leprások lázadtak fel. A magukat pásztoroknak nevező paraszti tömegek keresztes háborút hirdettek, de csak Franciaország vidékeit pusztították, előszeretettel végezve a zsidókkal. Végül Carcassonne sénéchalja verte szét a hordát. A király ezzel a feladattal megbirkózott, ahogy a külpolitikában is sikereket könyvelhetett el.

1318-ban megújította szövetségét a Skót Királysággal, majd 1320. június 29-én fogadta sógora, II. Eduárd angol király hódolatát, aki Guyenne hercege, Ponthieu grófja és Montreuil ura lévén a hűbérese volt. Flandria lázadó grófja, Robert de Béthune ellen hadjáratot vezetett, és ő szintén meghódolt. A IV. Fülöp óta húzódó háborút békekötés zárta 1320. június 2-án.

A király reformer volt, ám törekvéseit rövid uralkodása és az ellenséges nagyurak ellenállása megcsáklyázták. Törekedett a pénz, a súly- és mértékrendszer egységesítésére, számos rendeletet adott ki a királyi birtokok, erdők és jövedelmek kezelése, illetve a parlament szervezése kapcsán. Az ország védelmi berendezkedésén is változtatott, mivel csak a határmenti településeken hagyott helyőrségeket, míg a belső területekről kivonta a garnizonokat.

1321 nyarától kezdve vérhasban és lázbetegségekben szenvedett, amelyek öt hónapos szenvedés után 1322. január 3-ára virradó éjjel vitték el a Párizs környéki Longchamps apátságban.

Utódai

Fülöpnek egyetlen felesége volt, Burgundi Johanna, aki kompromittálódott a Nesle-torony botrányában, ezért 1314–1315 között Dourdanba száműzték, de X. Lajos megkegyelmezett neki. Hét gyermekük született:

• Johanna (1308–1347), Burgundia és Artois grófnője, IV. Odó burgundi herceg felesége 1318-tól
• Margit (1310–1382), Burgundia és Artois grófnője, 1320-tól I. Lajos flandriai gróf felesége
• Izabella (1312–1348), 1323-tól VIII. Guigues viennois-i dauphin, majd 1335-től III. Jean de Faucogney felesége
• Fülöp (1313–?)
• Blanka (1313–1358), klarissza apácaként élte le életét Longchamp-ban.
• Lajos (1316–1317)
• Johanna (1317)

További információk

• Európa ezer éve: A középkor II. Szerk.: Klaniczay Gábor. Budapest, Osiris, 2005. ISBN 963-389-821-8

Előző uralkodó: I. (Utószülött) János

Franciaország királya 1316 – 1322

Következő uralkodó: IV. (Szép) Károly

Előző uralkodó: I. (Utószülött) János

Navarra uralkodója 1316 – 1322

Következő uralkodó: I. (Szép) Károly