Vajkóc

Vajkóc (szlovákul: Kapušianske Vojkovce, korábban Vajkovce) Mátyócvajkóc településrésze, korábban önálló község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában.

Fekvése

Nagykapostól 4 km-re keletre, az ukrán határ mellett fekszik. A mai Mátyócvajkóc nyugati településrészét képezi. Beépített területe 5 ha, szántóföldekkel, rétekkel együtt kb. 485 ha.

Története

1338-ban bukkan fel az írott forrásokban „Weychkocsh” alakban. Neve eredetileg tulajdonosi személynév lehetett.[1][halott link] Lakossága a 17. században felvette a református hitet, első református temploma a 18. században épült.

A 18. század végén, 1799-ben Vályi András így ír róla: „VAJKÓCZ. Magyar falu Ungvár Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Dobruskához közel, mellynek filiája; határja jó, vagyonnyai jelesek.[1]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Vajkócz, Ungh v. magyar falu, Dobó-Ruszkához 1 órányira: 131 romai, 56 g. kath., 186 ref., 21 zsidó lak., ref. templommal. F. u. Mokcsay, Berczik, Babinszky, Kereskényi s m. Ut. p. Ungvár.[2]

A mai református templomát 1879 és 1882 között építették. 1910-ben 259-en, túlnyomórészt magyarok lakták. 1920-ig Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott, majd az új csehszlovák állam része lett. 1938 és 1945 között újra Magyarország része.

Nevezetességei

Református templomát 1879 és 1882 között építették.

Híres emberek

Vajkócon született 1892. január 16-án Gortvay György higiénikus, orvostörténész, az orvostudományok kandidátusa.

Lásd még

Jegyzetek

  1. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  2. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.