Vass János (politikus)

Ez a szócikk a vallásügyi miniszterről szól. Hasonló címmel lásd még: Vas János (egyértelműsítő lap).

Vass János
Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere
Hivatali idő 1919. január 22. – március 21.
Előd	Juhász Nagy Sándor
Utód	Kunfi Zsigmond
Született	1873. május 4.[1] Eger
Elhunyt	1936. április 21. (62 évesen)[2] Budapest
Párt	Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt Függetlenségi 48-as és Kossuth Párt
Foglalkozás	politikus jogász miniszter
A Wikimédia Commons tartalmaz Vass János témájú médiaállományokat.

Vajki Vass János, Vass János Lajos Florián (Eger, 1873. május 4. – Budapest, Ferencváros, 1936. április 21.)^[3] jogász, vallásügyi miniszter.

Élete

A nemesi származású vajki Vass család sarja, amely 1650. augusztus 23-án szerzett nemességet és armálist III. Ferdinánd magyar királytól. Atyja, vajki Vass Lajos, anyja, Blaskó Mária asszony volt.^[4] Budapesten jogtudományból doktorált 1895-ben. Heves vármegye szolgabírája, másodfőjegyzője, utóbb főispánja 1917. júliustól - 1919. márciusig).^[5] A tűzrendészeti közigazgatás terén úttörő munkát végzett. 1912-ben a Szentpétervárott rendezett világkongresszuson előadást tartott Magyarország tűzrendészeti igazgatásáról.^[6] Időközi választáson gróf Zichy Jánost legyőzve Eger országgyűlési képviselője 1918. júniusától – novemberéig, 1918. november 12-től a Közélelmezési Minisztérium államtitkára, 1919. január 19–22-én tárca nélküli miniszter, 1919. január 22.– március 21. között vallásügyi miniszter.

Ő szervezte meg a vallásügyi tanácsot Baranyay Jusztin, Giesswein Sándor, Timon Ákos, Turi Béla és Zborai Miklós részvételével.^[5]

Az 1919. március 6-i minisztertanács döntése értelmében Vass János vallásügyi miniszter március 7-én a bécsi nunciushoz látogatott, ahol a felmerült egyházpolitikai kérdésekben egy pro memoriát hagyott. Ebben a diplomáciai kapcsolat ügye mellett a hűségeskü, a főpapkinevezések kérdése – ekkor konkrétan a váci püspöké – is szerepelt.^[7]

Minisztersége idején tárcáját kötötte a kötelező vallásoktatásnak az iskolákban való fenntartásához. Az egyik értekezleten a tömeg tettleg is bántalmazta. A proletárdiktatúra alatt az elsők között volt, akiket letartóztattak és csak Romanelli alezredes közbelépésére bocsátották szabadon. Ezután továbbra is üldözték s így kénytelen volt Budapestről elmenekülni.

A kommün után kétszer is vállalt képviselőjelöltséget, de kisebbségben maradt.^[8] Halálát bélrák okozta. Felesége Hangonyi Irén volt.

Jegyzetek

Források

• MÉL

Elődje: gr. Keglevich Gyula

Heves vármegye főispánja 1917. július 25. – 1918. március 6.

Utódja: dr. Remenyik István