Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko

Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko
Élete
Született	1853. július 27. Zsitomir, Nyugat-Ukrajna
Elhunyt	1921. december 25. (68 évesen) Poltava
Sírhely	Poltava
Házastársa	Jevdokija Ivanovszkaja
Gyermekei	Sofya Korolenko
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	próza
Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko témájú médiaállományokat.

Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko (orosz: Владимир Галактионович Короленко, ukrán: Володимир Галактіонович Короленко, Volodimir Halaktyionovics Korolenko) (Zsitomir, Nyugat-Ukrajna, 1853. július 27. – Poltava, 1921. december 25.) ukrán – lengyel származású orosz író, újságíró, emberi jogi aktivista és humanista.

Élete és munkássága

Rovnóban végezte a gimnáziumot. 1871-1876 között először Szentpéterváron műszaki, majd Moszkvában mezőgazdasági főiskolai tanulmányokat folytatott. Forradalmi tevékenysége (narodnyik mozgalom) miatt kizárták az intézetekből, Kronstadtba száműzték. 1879-ben Szibériába, a politikai foglyok börtönébe száműzték. Szabadulása után 1881-ig Permben tartózkodott. Nem volt hajlandó III. Sándor orosz cárra hűségesküt tenni, ezért a jakut parasztok közé számkivetették. 1885-ben visszatért az európai Oroszországba. 1896-ban Szentpéterváron Nyikolaj Mihajlovszkijjal a Russzkoje Bogatsztvo című narodnyik folyóiratot szerkesztette. 1902-ben lemondott tiszteletbeli akadémiai tagságáról. Az 1905. évi forradalmat követően egyre gyakrabban fordult a publicisztika felé, tiltakozva a rendőrség kegyetlenkedései és a halálbüntetés ellen. Felismerve az 1917-es októberi orosz forradalom kibontakozásának irányát, kritikával illette a bolsevizmust, a vörös és később a fehér terrort is.

Írói munkásságát 1879-ben kezdte. Műveinek romantikus líraisága erős optimizmusából és természetszeretetéből fakad. Legjobb műveit a próza zeneisége teszi különösen vonzóvá.

Művei

• 1883 – Makar álma (elbeszélés a szibériai parasztokról)
• 1885 – Rossz társaság (elbeszélés)
• 1886 – A vak zenész
• 1886 – Zúg az erdő
• 1891 – Árad a folyó
• 1893 – A vak muzsikus
• 1894 – A paradoxon
• 1895 – Nyelv nélkül (amerikai útjának élményei)
• 1919 – Poltavai levelek
• 1921 – Ördögszikla
• 1922 – Isztorija mojevo szovremennyika (önéletrajz)
• 1922 – Levelek A. V. Lunacsarszkijhoz

Magyarul

• A vak zenész. Orosz regény; ford. Újkéri; Athenaeum, Budapest, 1893 (Az Athenaeum olvasótára)
• Makár álma / Zúg az erdő. Két elbeszélés; ford. Tomcsányi János; Lampel, Budapest, 1918
• Az "ördögszikla". Szibériai történet; ford. Horváth Béla; Tarka Könyvek, Budapest, 1921 (Tarka Könyvek I. sorozat)
• Vladimir Galaktyonovics Korolyenko: A vak művész. Regény, 1-2.; ford. Róna István; Tolnai, Budapest, 1924 (Tolnai regénytára)
• V. G. Koroljenko: A vak muzsikus. Elbeszélés; ford. Haiman Hugó; Kner, Gyoma, 1926
• Vladimir Korolyenko: Rossz társaság. Regény; Tolnai, Budapest, 1927 (Tolnai regénytára)
• Makár álma; ford. Gellért György; Szikra, Budapest, 1948
• Maruszja. Három kisregény; ford. Határ Győző, Sárváry Elek, Szőllősy Klára; Révai, Budapest, 1949
• Ítélet napja; ford. Szöllősy Klára; Révai, Budapest, 1949
• A gyilkos; ford. Gellért György; Hungária Ny., Budapest, 1949 (Forintos regény)
• Egy furcsa lány és más elbeszélések; ford. Szöllősy Klára, Gellért György; Új Magyar Könyvkiadó, Budapest, 1953
• Nyelv nélkül és más elbeszélések; ford. Gellért György, Szőllősy Klára, utószó Kelemen Sándor; Új Magyar Kiadó, Budapest, 1956 (Olcsó könyvtár)
• Kortársam története. 1. Gyermekkor, iskolai évek; ford., utószó Gellért György; Ifjúsági, Budapest, 1957
• Napfogyatkozás. Elbeszélés; Kárpátontúli, Uzshorod, 1960
• Kortársam története, 1-3.; ford., utószó Gellért György; Európa, Budapest, 1960
• Az ikon nyomában; ford. Institoris Irén; Európa, Budapest, 1962
• A múltani vérvád; Irodalmi, Bukarest, 1969
• A vak muzsikus. Regény; ford. Haiman Hugó, átdolg. Nyíri Éva; Európa, Budapest, 1971
• A paradoxon. Kisregények és elbeszélések; ford. Enyedy György, Gellért György, Szőllősy Klára; Európa, Budapest, 1974

Emlékezete

Poltavai házában emlékmúzeumot létesítettek.^[1]

Jegyzetek

Források

• Világirodalmi lexikon VI. (Kamc–Lane). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1979. ISBN 963-05-1803-1