Vlagyivosztok

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Vlagyivosztok (Владивосток)
Vlagyivosztok címere Vlagyivosztok zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Tengermelléki határterület
Alapítás éve	1860
Polgármester	Konstantin Shestakov
Irányítószám	690000–690999
Körzethívószám	423
Testvérvárosok	Lista Niigata San Diego Juneau Tacoma Akita Puszan Hakodate Talien Vonszan Manta Vlagyikavkaz Kota Kinabalu Incshon Hải Phòng Makati Sanghaj San Francisco Chinvali Yanbian Korean Autonomous Prefecture Pohang Ho Si Minh-város Harbin
Népesség
Teljes népesség	597 237 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	1 826,61 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	331,16 km²
Időzóna	VLAT (UTC+10)
Elhelyezkedése
Vlagyivosztok Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 43° 07′, k. h. 131° 54′43.116666666667, 131.943.116667°N 131.900000°EKoordináták: é. sz. 43° 07′, k. h. 131° 54′43.116666666667, 131.943.116667°N 131.900000°E
Vlagyivosztok Pozíció a Tengermelléki határterület térképén
Vlagyivosztok weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyivosztok témájú médiaállományokat.

Vlagyivosztok (oroszul: Владивосток, latin betűvel, angolos átírással: Vladivostok) a Tengermelléki határterület székhelye, az orosz Távol-Kelet politikai, gazdasági, kereskedelmi és közlekedési központja. A város neve beszédes név, az orosz gyarmatosítás sikereire utal, jelentése urald a Keletet.

Éghajlat

Általános információ

Területe 561 km². Lakossága: 587 ezer fő (2005); 592 034 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[1]

Jelentős kikötőváros a Nagy Péter-öböl és a Zolotoj Rog (Aranyszarv)-öböl partján, a Transzszibériai vasútvonal végállomása. Közigazgatásilag járási jogú város, amely öt kerületre (rajon) oszlik:

• Leninszkij (148,7 ezer lakos)
• Pervomajszkij (153,2 ezer lakos)
• Pervorecsenszkij (135,3 ezer lakos)
• Szovjetszkij (92 ezer lakos)
• Frunzenszkij (57,6 ezer lakos)

Történelmi áttekintés

Területe 1858-ban került orosz fennhatóság alá (Aiguni szerződés). 1859-ben Kelet-Szibéria főkormányzója, Nyikolaj Muravjov-Amurszkij utazott erre, ő nevezte el az öblöt (a konstantinápolyi Aranyszarv-öböl után), és ő rendelkezett egy katonai őrhely alapításáról. Ezt 1860-ban hozták létre és Vlagyivosztoknak nevezték el (a név jelentése: urald a Keletet, hasonló módon kapta nevét Vlagyikavkaz is). 1862-ben a telepet szabadkikötővé nyilvánították. 1871-ben ide helyezték át a szibériai hadiflottát, és még ebben az évben lefektették a Sanghajjal és Nagaszakival kapcsolatot teremtő tenger alatti távíróvezetéket. 1879-től rendszeres gőzhajójáratok kötik össze Odesszával és Szentpétervárral. 1880-ban nyilvánították várossá. 1897-től vasútvonal köti össze Habarovszkkal, 1903-tól pedig Moszkvával (ekkor készült el a Transzszibériai vasútvonal). Az 1905-ös forradalom után sokáig munkásmegmozdulások színhelye, melyekben a Csendes-óceáni flotta matrózai is részt vettek.

Az oroszországi polgárháború során számos alkalommal cserélt gazdát. 1918 áprilisában az antant intervenciósai szálltak itt partra, majd 1921 májusától 1922. október 25-éig japán megszállás alatt volt. 1938 óta a Tengermelléki határterület központja.

A második világháború után stratégiai jelentősége megnőtt, hamarosan az egyik legnagyobb orosz hadikikötőt alakították itt ki, ezért 1958-1992 között a külföldiek számára zárt város volt. 1974 novemberében itt tartották a Brezsnyev–Ford csúcstalálkozót.^[2] Lakossága gyorsan növekedett, húsz év alatt megduplázódott (1956 és 1976 között 265 ezerről 521 ezerre nőtt). 1992-ben 648 ezer lakosa volt, lakossága azóta folyamatosan csökken a hivatalos adatok szerint, bár jelentős az illegálisan a városban tartózkodó kínaiak száma.

Gazdaság

Vlagyivosztok a Távol-Kelet jelentős ipari központja, a rendszerváltás óta az Oroszországba érkező távol-keleti tőke jelentős részét itt fektetik be. Legjelentősebb iparága a hajógyártás. Az 1885-ben alapított Dalzavod hajógyár egyben hajójavítással is foglalkozik, itt tartják karban az orosz Csendes-óceáni flottát. Az élelmiszeripart elsősorban a hal és egyéb tengeri állatok feldolgozása (Dalriba), a konzervipar képviseli, de hús- és malomipara szintén számottevő. Jelen van a szerszámgép-, szivattyú-, bányagép- és rádiógyártás. Kikötője főként a Japánból érkező importot (elektronikai cikkek, gépjárművek) fogadja, és nyersolajat, szenet, gabonát exportál. Az Amuri-öböl partvidéke jelentős üdülőövezet (sós tengervíz, gyógyiszap), szanatóriumok egész sorával.

Közlekedés

A városnak nagy katonai és polgári kikötője van. A várostól 40 km-re északra található a Vlagyivosztoki nemzetközi repülőtér. A nagyobb városokkal vasút köti össze. Itt van a Transzszibériai vasútvonal végállomása.

Oktatás

A Távol-keleti Állami Egyetem (Дальневосточный государственный университет) [1] 1899-ben létesült, majd miután a harmincas években megszüntették, 1956-ban nyílt meg újra. Ez az egyetem a Bajkál-tótól a Csendes-óceánig elterülő hatalmas terület egyetlen klasszikus tudományegyeteme. A hallgatók száma húszezer körül van.

További 5 egyetem található még a városban (műszaki, tengerészeti, orvosi, két gazdasági). A város az orosz oceanográfia egyik központja, jelentős óceánkutatási bázissal.

Látnivalók

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Híres vlagyivosztokiak

• Pjotr Budberg (1903–1972) nyelvész
• Vlagyimir Arszenyjev (1872–1930) felfedező
• Yul Brynner (1920–1985) színész
• Igor Kunyicin teniszező
• Natalja Pogonyina sakkozó
• Igor Tamm (1895–1971) Nobel-díjas fizikus

Testvérvárosok

Jegyzetek

További információk

• A város hivatalos honlapja Archiválva 2010. november 13-i dátummal a Wayback Machine-ben