Voinovich Géza

Voinovich Géza
az 1930-as években
Született	1877. március 14. Debrecen
Elhunyt	1952. szeptember 20. (75 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	irodalomtörténész, esztéta
Iskolái	Szegedi Tudományegyetem
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Voinovich Géza témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Voinovich Géza (Debrecen, 1877. március 14. – Budapest, 1952. szeptember 20.) irodalomtörténész, esztéta, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Életpályája

Debrecenben végezte a gimnázium öt alsó osztályát is, a többit pedig Budán. Gyulai Pál tanítványa volt. A budapesti egyetemen 1900-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett, majd a kolozsvári egyetemen a magyar irodalom magántanára lett. Ettől kezdve irodalmi és tudományos munkásságának élt. 1900-ban – rövid életrajzzal és bevezető tanulmányokkal – 6 kötetben kiadta William Shakespeare összes műveit a Kisfaludy Társaság régi fordításaiban. 1901-ben megindította Eötvös József összes munkáinak kritikai kiadását 20 kötetben. 1904-ben indult meg a Klasszikus Regénytár, amelyet Ambrus Zoltánnal együtt ugyancsak ő szerkesztett. 1910-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1923-tól rendes tagja, 1935 és 1949 között főtitkára volt. 1910-1914 között a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából a Budapesti Szemle szerkesztője is volt. 1912-től a Kisfaludy Társaság tagja, 1925-től titkára, később másodelnöke, 1936-tól elnöke volt. 1920-tól a Petőfi Társaság tagja lett. 1933–1935 között a Nemzeti Színház igazgatója volt. 1939-től felsőházi tag.

Konzervatív szellemű irodalomtörténeti tanulmányokon és kritikákon kívül drámái és novelláskötetei jelentek meg. Mint műfordító is tevékenykedett. Sajtó alá rendezte Eötvös József összes műveit 20 kötetben, valamint Arany János művei kritikai kiadásának első hat kötetét (1951-1953), a művekhez fűzött jegyzetei forrásértékűek.

Jelentős Arany-monográfiája (1929–1938).

Budapesten érte a halál élete 76. évében, 1952. szeptember 20-án.

Magánélete

1905-ben feleségül vette Szalay Gizellát, Arany László özvegyét. Házassága révén birtokába jutott Arany hagyatéka, ami Budapest bombázásakor a mai Ménesi u. 23. alatti villában megsemmisült.

Művei

• B. Eötvös József (Bp., 1904)
• Madách Imre és Az ember tragédiája (Bp., 1914)
• Regényírók (Bp., 1921) (Kultúra és Tudomány)
• Az angol irodalom története (Bp., 1926) (Kultúra és Tudomány)
• Gyulai Pál emlékezete: felolvasta a Magyar Tudományos Akadémiának 1926. évi május hó 9-én tartott ünnepi ülésén Voinovich Géza (Bp., 1926)
• Arany János életrajza (I – III., Bp., 1929 – 1938) (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata)
• Madách und die Tragödie des Menschen Mohácsi Jenővel. (Budapest, 1935)
• Petőfi (Bp., 1936)
• Magyar mondák világa (Bp., 1932)
• György barát (r., Bp., 1942)
• Írók és költők (Bp., 1943)
• Arany János életrajza; sajtó alá rend. Török Lajos; Universitas–MTA KIK, Bp., 2019

Drámái

• Mohács (1922) – Vojnits-jutalommal elismert mű.
• Rákóczi (1923)
• Szivárvány (1926)
• Keresztút (1930)
• Magyar Passió (1931) – Vojnits-jutalommal elismert mű.
• A lidérc (1933)
• Pásztortűz repertóriumból /Voinovich írásai/
• Szivárvány. 1926., 11. sz., 245-247. p., nov.-karc."György Barát". /részlet/, 1942., 10. sz., 432-434. p., reg.: Mohács /részlet/. 1926., 17. sz., 390-394. p., sz.: Végvári Reményik Sándor emlékezete. 1941., 11. sz., 584-585. p.Tanulság Romain Rolland regényeiből. 1926., 4. sz., 85-87. p.

Díja

• Corvin-koszorú (1930)

Jegyzetek

Források

• V. G. (Literatura, 1929. okt.)
• Galamb Sándor: V. G. (Budapesti Szemle, 1931)
• Schöpflin Aladár: Voinovich Géza könyve Madáchról, (Nyugat, 1916. 3.)
• Schöpflin Aladár: Voinovich Arany-életrajza (Nyugat, 1933), idézet a kritikából: „…Voinovich munkája, a legrészletesebb magyar költő-életrajz, egy élet szeretetteljes foglalkozásának eredménye. Írója sokfelé ágazó munkássága folyamán soha nem szűnt meg Arannyal foglalkozni…” Babits Mihály: Új Arany-életrajz (Nyugat, 1932. 20), idézet Babitstól:”… az eddigi két kötet is nyeresége irodalmunknak. Igaz hogy csak adatokat közöl, ami bizonnyal nem csúcspontja az életírásnak; nem hatol mélyre, a lélekig és a művek titkos belsejéig; az események és expressis verbis beszélő dokumentumok felszínén marad. De szerénységében haszon, önkorlátozásában bölcsesség, s szárazságában bizonyos műgond van.”
• Tolnai Gábor: V. G. (Akadémiai Értesítő, 1952)
• Csathó Kálmán: A régi Nemzeti Színház (Bp., 1960)
• Domokos Mariann – Gulyás Judit 2018 (szerk.): Az Arany család mesegyűjteménye. Budapest, 12-15.

További információk

• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
• Magyar írómesterek (A Petőfi Társaság jubiláris kiadása, 1927)
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4   [1]
• Nemzeti Örökség Intézete
• Dalos László: Voinoich Géza és a dilettáns színműíró In: Újbuda - A XI. kerület polgárainak kétheti közéleti lapja VII. évf. 11. sz. 1997. máj. 28., 11 o.