Zsuk (település)

Zsuk (Jucu)
A felsőzsuki volt Kemény-kastély
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Község	Zsuk
Rang	községközpont
Irányítószám	407354
SIRUTA-kód	58268
Népesség
Népesség	2187 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	25 (2011)[1]
Népsűrűség	25,69 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	325 m
Terület	85,13 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 51′ 18″, k. h. 23° 47′ 35″46.854862, 23.79316546.854862°N 23.793165°EKoordináták: é. sz. 46° 51′ 18″, k. h. 23° 47′ 35″46.854862, 23.79316546.854862°N 23.793165°E
Zsuk weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

Zsuk (románul: Jucu) falu Romániában, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.

Fekvése

A községközpont Felsőzsuk Kolozsvártól 13 km-re északkeletre, a Kis-Szamos jobb partján, a Mezőség nyugati peremén helyezkedik el. Tőle nyugatra, a DN1C főút mellett, a Kis-Szamos bal partján fekszik Zsukiménes, a kettő között, szintén a Kis-Szamos bal partján Nemeszsuk.

Története

Alsózsuk és Felsőzsuk 1968-ban egyesült. A települések korábban Kolozs vármegyéhez tartoztak.

Neve Kiss Lajos szerint szláv eredetű személynévből való. Először 1312-ben Swk, később Zuku, 1320-ban Sukky és Zuky 1332–35-ben Sunk alakban írták. 1467-ben Felseswk-ot, 1475-ben Magyarswk-ot említették, amely megfelel a későbbi Alsózsuknak (1652-ben Magyar Also Suk). A településről szól a legrégebbi erdélyi falusi iskolára vonatkozó dokumentum (1332).

Kiterjedt uradalma a 14–15. században Suky család tulajdona volt. A család legismertebb tagja Suky László (1741-1791), az unitárius egyház jótevője volt. Suky Benedek kelyhe, amely az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban található, az erdélyi gótikus művészet egyik remekműve. A család a 18. században kihalt.

Mátyás 1468-ban a lázadó Suki Mihály birtokait Csupor Miklósnak adományozta. 1515-ben Somkeréki (Erdélyi) Mártoné lett. Alsózsuk 1652-ben a gyalui vártartományhoz tartozott, és az 1660-as évekig magyar lakosságú volt.

Alsózsuk legjelentősebb földesurai a 18. században a Telekiek voltak. 1766-ban unitárius egyházközsége is létezett. A 19. század első felében Alsózsuk minden év május 20-án országos vásárt tartott, amelyeken többnyire juhot adtak-vettek.^[2] 1908-ban Alsó- és Felsőzsukot a mocsi járástól a kolozsvári járáshoz csatolták.^[3]

1910-ben Alsózsukon 959 fő élt, közülük 828 volt román és 127 magyar anyanyelvű; 822 görögkatolikus, 85 református, 23 római katolikus, 9 zsidó, 9 ortodox és 7 unitárius vallású; Felsőzsuk 522 lakójából 460 volt román, 47 magyar és 15 cigány anyanyelvű; 475 görögkatolikus, 22 református, 9 zsidó, 5 római katolikus és 4 ortodox vallású.

2002-ben az egyesített falu 1588 lakosából 1518 volt román, 38 magyar és 30 cigány nemzetiségű; 1455 ortodox, 48 pünkösdista, 26 református és 22 baptista vallású.

Népesség

Alsó- és Felsőzsuk népességének nemzetiségi (anyanyelvi) összetétele az elmúlt 160 évben a következőképpen alakult:

Látnivalók

• A felsőzsuki volt Kemény-kastély L alakú, kétszintes, eklektikus épülete a 19. században épült. Minden homlokzata különböző díszítésű: klasszicista, neobarokk és rokokó.^[5] Az 1950-es évektől a közelmúltig benne működött a falu iskolája, óvodája, könyvtára és művelődési háza. 2002-ben visszakapta a Marosvásárhelyen élő örökös. Állapota 1989 óta leromlott. Kertjében, százados fák között egy másfél méter magas, állatalakokkal faragott kőszobor áll.
• A volt görögkatolikus kolostor és árvaház épülete.

Gazdaság

A községhez tartozó falvakban gabona- és zöldségtermesztéssel foglalkoznak.

Híres emberek

• Alsózsukon született George Bariț (1812–1893) újságíró, történész és 1848-as forradalmár.
• Alsózsukon született 1955-ben Marta Petreu eszmetörténész, filozófus, irodalomkritikus, költő.

Jegyzetek

További információk

• Fényképek a kastélyról

Kapcsolódó szócikkek