Csizér

Csizér (Cizer)
A falu egykori fatemploma a kolozsvári skanzenban
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Csizér
Rang	községközpont
Irányítószám	457075
SIRUTA-kód	140556
Népesség
Népesség	1607 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	-
Népsűrűség	22,56 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	71,23 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 03′ 53″, k. h. 22° 51′ 30″47.0648, 22.85823647.064800°N 22.858236°EKoordináták: é. sz. 47° 03′ 53″, k. h. 22° 51′ 30″47.0648, 22.85823647.064800°N 22.858236°E
Csizér weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Csizér témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Csizér (Csízér, Cízér, románul: Cizer, népiesen Țâzăr) falu Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

Zilahtól 35 km-re délnyugatra, a Meszes-hegység északnyugati lábánál, a Kraszna forrásvidékénél fekszik.

Nevének eredete

1219-ben Cesar, 1329-ben Chyzer, 1575-ben Thizér néven említették. Neve személynévi eredetű, a csiszár ('fegyverkovács') szóval áll összefüggésben.

Története

1219-ben a várjobbágyok és várnépek Kraszna várához tartozó várföldként követelték vissza. Ezzel szemben a Káta nemzetséghez tartozó Magas Lénárd, Panyit fia, a Csaholyi család egyik őse megesküdött, hogy a birtokot felmenőitől örökölte. Az 1300-as években Kraszna vármegyéhez és Valkó várához tartozott, és a csaholymonostorai Csaholyi család birtokolta. 1341-ben Csaholymonostori Péter fia, János saját és elődei birtokának állította, és ezt szomszédai és a Szatmár vármegyei nemesek is megerősítettek. Csaholyi János fia, „Nagy” Péter ekkor Meggyesi Simon ispán szepesi alvárnagya és Szatmár megye ülnöke volt. 1429-ben Zsigmond király udvari hívének, Csaholyi István János nevű fiának és Csaholyi Lászlónak boszniai törökellenes harcukért és ottani fogságba esésükért új adományul adta. Birtokát 1491-ben losonci Bánffi Dénes, Ferenc, László és Mihály között osztották fel, ettől kezdve a losonci Bánfi, majd a Báthori-család tagjainak birtoka volt, egészen 1777-ig, amikor Mária Terézia Cserei Farkas udvari tanácsosnak adta.

1715-ben lakatlanul állt. 1720-ban 18 háztartását számolták össze, közülük 10 jobbágy és 8 zsellér, 12 román és 6 magyar volt. Kraszna vármegyéhez, 1876-tól Szilágy vármegyéhez tartozott. Az 1808-ban végzett összeíráskor a gróf Teleki, a gróf és a báró Bánffy, a Boros és a Lakatos családok birtoka volt. 1967-ben hozzácsatolták Boján falut, amellyel egybeépült.

Az 1774-ben Horea, azaz Vasile Ursu Nicola által épített fatemplomát 1968-ban a kolozsvári szabadtéri néprajzi múzeumban állították föl.

Népessége

• 1847-ben 823 lakosából 821 volt görögkatolikus és 2 római katolikus vallású.
• 1900-ban 1290 lakosából 1262 volt román és 27 magyar anyanyelvű; 1264 görögkatolikus és 21 zsidó vallású.
• 1993-ban a községben a házak 23%-a volt padlózatlan, 23%-a modern bútorzatú és 9%-ukban volt fürdőszoba. Lakosainak 12%-a végzett líceumot vagy egyetemet, 36%-a négy elemit vagy annál kevesebbet. 86%-uk itt is született. A családi gazdaságok 39%-ában még szőttek, 29%-ukban részben a ruházatukat is maguk készítették.
• 2002-ben 1741 lakosából 1541 volt román és 197 cigány nemzetiségű; 1631 ortodox, 68 görögkatolikus és 24 pünkösdista vallású.

Látnivalók

• Egy 1780-ban épült parasztházat 1987-ben az iskola mellett állítottak föl és falumúzeumnak rendezték be.

A kolozsvári skanzenban látható fatemplom részletei

Jegyzetek

Források

• Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. 3. Budapest, 1987
• Ion Aluaș: A mócvidéki életmód objektív jellemzői. In: Korunk, 1994, 9. sz.

További információk

• Falutérkép Szilágy megye atlaszában (magyarul)
• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája
• Sátoros cigányok Csizéren (Cholnoky Jenő felvétele 1913-ból) Archiválva 2021. november 30-i dátummal a Wayback Machine-ben