Esztrenga

Az esztrenga vagy kosár a magyar népi építészetben és a hagyományos állattartásban a juhnyáj egyben tartására szolgáló kezdetleges, csak falazatból álló, fedetlen, könnyen mozgatható építmény. A nyáj egyben tartása mellett esetenként a juhok fejőkarámjául is szolgál, továbbá fontos szerepet tölt be a kosarazásban, azaz az esztrenga, ezzel együtt a juhnyáj folyamatos, egy-két naponkénti továbbhelyezésével megoldott trágyázásban.

Terminológia

Az esztrenga szó és alakváltozatai a román strungă (’juhszállás bekerített része; fejőrekesz’) szóra vezethetőek vissza, s feltehetően szlovák közvetítéssel kerültek be nyelvünkbe. Az alapszó a vlach pásztorkodás terminológiájának egyik eleme, s az egész Balkán-félszigeten elterjedt (szerb struga ’fejőrekesz’; bolgár стърга ’fejőrekesz’; albán shtrungë ’juhfejő hely’; görög στρουγγα ’juhkarám’). A 16–17. században a sztrunga, sztronga szavak jelentése a magyar nyelvben még ’juhfejő hely, fejőrekesz’ volt, csak a 18. századtól használták erre a sajátos pásztorépítményre, illetve helyenként (például a Kiskunságban) továbbra is megmaradt ’fejőrekesz’ jelentése. A 17. századtól a mássalhangzó-torlódást feloldó magánhangzók bekerülésével újabb alakváltozatok születtek: isztrunga, isztronga, isztrenga, osztronga, esztronga, esztrenga, eszterenga.

A magyar népnyelvben az építmény több elnevezése ismert. A Duna–Tisza közén (Kiskunság), Észak-Tiszántúlon (Hajdúság, Hortobágy, Nagykunság) és Erdélyben az esztrenga (eszringa, esztronga, esztrunga) általános, emellett Bácskában, Szeged és Kecskemét vidékén isztronga, Erdélyben szórványosan sztrunga, isztrunga, a Bakony vidékén isztringa az elnevezése. Erdély-szerte ismert még a kosár, a Felvidéken a lészka, a Hajdúságban a dranka, a Nagykunság és Marosszék egyes falvaiban pedig a fejőkarám elnevezés.

Tipológia

Az esztrenga 1-1,2 méter magas és 3-5 méter széles vessző- vagy nádfalakból (lésza) összeállított, könnyű szerkezetű, egyszerűen mozgatható, négy- vagy többszögletű alkalmatosság. Az egyes elemeket az előzőleg a földbe levert karókhoz erősítették vesszőgúzzsal. A 19. századtól egyre gyakrabban készült a karámhoz hasonlóan deszkatáblákból vagy farudazatból, ez utóbbi esetben a Hortobágyon általában a szárnyék ágai között állítják fel az esztrengát, hogy az állatoknak így biztosítsanak szélárnyékot. Az esztrenga többnyire egysejtű építmény, bár ismertek két- és háromrekeszes változatai is, amelyek lehetővé teszik például az anyajuhok és bárányok elkülönítését. Fedele vagy kiegészítő építménye az esztrengának nincs.

A fejőkarámul is szolgáló változatok esetében egyik sarkában alakítják ki a fejőhelyet úgy, hogy a falazatba a pásztorok számának megfelelő lyukakat (fejőnyílás) vágnak. A fal túloldalán, fejőszéken ülő juhászok ezeken keresztül fejik meg a juhokat, amelyeket az esztrengában tartózkodó bojtár hajt a kezük alá. A Hortobágyon és a Hajdúságban az így kialakított fejőhelyeket esetenként félereszes tetőzettel védték. Az újabb keletű, rudazatból összeállított esztrengák esetén, ugyancsak az Alföldön ismert az a megoldás, hogy a pásztor fejés előtt az esztrengába hajtja a juhokat, majd egyszerűen a szűk kijáróba (fiók) ülve feji meg és ereszti ki az állatokat.

Elterjedés

Az elnevezések színes palettája arra utalhat, hogy a 18. századra megjelenésében többé-kevésbé egységesült esztrenga több, előzőleg regionálisan kialakult, hasonló funkciójú építmény keveredéséből jöhetett létre. A kosár például korábban akolszerű teleltető építmény lehetett, de a Felvidéken és Erdélyben még az újabb korokban is kosárnak hívták a karámot. Az Alföldön lészának hívták magát az összekorcolt nádfalat is. A Kiskunságban a 18. századig fennmaradt a szárnyék magyar isztronga elnevezése, szembeállítva az akolba beépített fejőrekesszel, a német isztrongával.

Ami tudható, hogy az alföldi és erdélyi külterjes állattartásban a 18. században honosodott meg a könnyen mozgatható esztrenga ma ismert formája, és innen terjedt el a Kárpát-medence további területeire.

Források

  • Györffy István, Gazdálkodás, in: A magyarság néprajza, II. köt., Budapest, Egyetemi ny., 1933, 144.
  • Magyar néprajzi lexikon I. (A–E). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977. 737–738. o. ISBN 963-05-1286-6  
  • Magyar nagylexikon VII. (Ed–Fe). Főszerk. Rostás Sándor, Szlávik Tamás. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 537. o. ISBN 963-85773-5-5  

Külső hivatkozások

File:Wiktionary-logo-hu.svg
Nézd meg az esztrenga címszót a Wikiszótárban!
Sablon:Magyar népi építészet
  • m
  • v
  • sz
Magyar házvidékek
dél-dunántúli házvidék · északi vagy palóc házvidék · keleti vagy erdélyi házvidék · középmagyar vagy alföldi házvidék · nyugati vagy délnyugat-dunántúli házvidék · népi barokk · népi klasszicizmus
Lakóháztípusok
barlanglakás · veremház (putri) · kör alaprajzú épület · soros alaprajzú ház · nyújtott, soros alaprajzú ház · hosszúház · görbe ház · keresztszárnyas ház · keresztszínes ház · kerített ház · szárazbejárásos ház · lábasház
Falazat
rakott sárfal · gömbölyeges sárfal · vert fal · gyeptégla fal · vályogfal · favázas sárfal · boronafal · deszkafal · zsilipelt fal · gerendavázas fal · sövényfal · nádfal · kőfal · nyerstégla fal · téglafal · habarcs · vakolat · oromzat · torombakötéses oromzat
Födém
mestergerenda · középoszlop · padló · mennyezet · padlás · magtárpadlás
Tetőszerkezet
ágasfás tetőszerkezet · szelemenes tetőszerkezet · szarufás tetőszerkezet · székes tetőszerkezet · búsvitéz · herkelik · nyeregtető · kontyos tető · csonkakontyos tető · füstlyukas tető · vízvetős tető · üstökös tető · sátortető · bogárhátú tető
Héjazat
nádtető · lészás nádtető · szalmatető · zsúptető · fazsindely · dránica · palatető · cseréptető
Tüzelőberendezés, füstelvezetés
nyílt tűz · szikrafogó · katlan · kandalló · kemence · boglyakemence · kályha · takaréktűzhely · kémény · szabadkémény · kaminkémény · béreskohó
Alaprajz
egysejtű ház · kétosztatú ház · háromosztatú ház · szoba · pitvar · konyha · füstöskonyha · kamra · tisztaszoba · oldalház · ereszalj · tornác · gádor · ajtó · félajtó · kétszárnyú ajtó · kéttáblás ajtó · ablak · ablakrács · ablaktábla
Gazdasági épületek
enyhely · szárnyék · karám · esztrenga, kosár · akol · állás · pecó · cserény · vasaló · óltanya · kontyos kunyhó · esztenaház · kaszoj · kerekeskunyhó · szántalpas kunyhó · halászkunyhó · hodály · földól · disznóól · istálló · hídlás · baromfiól · galambdúc · méhes · kelence · csűr, pajta · verem · gabonásverem · gabonás (gabonáskas, életesház, hombár, szuszék) · szántalpas hombár · magtár · góré · sopa · abora · szénaszín · rakodó · polyvatartó · kandi · dohánypajta · aszalókemence · pálinkaégető kunyhó · nyárikonyha · pince · lyukpince · présház · kút · kopolya · gémeskút · árok · kerítés · garád · hágcsó · kapu · fedeles kapu · kiskapu
Középületek
iskola · községház · csőszház · mosóház · ispotály · szakállszárító · bolt · kocsma · beszálló · fogadó · csárda · híd · bürü · dobogó · pellengér
Szakrális épületek
templom · kápolna · harangláb · harangtorony, fatorony · kálvária · kőkereszt · plébániaház · paplak
Ipari épületek
olajütő · szárazmalom · szélmalom (bakos malom) · vízimalom (patakmalom, folyami malom, hajómalom) · fűrészmalom · kallómalom · lomozómalom · paprikamalom · kovácsolómalom · kovácsműhely
Díszítőművészet a népi építészetben
házfelirat · házjegy · festett famennyezet
Építőtevékenység
építőmunkás · kőműves · ács · bádogos · baráber · építőáldozat · meszelés · mázolás · pingálás · feketézés · homoklocsolás