Hásság

Nem tévesztendő össze a következővel: Hásságy.

Hásság (Hașag, Haschagen)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Szeben
Község	Ladamos
Rang	falu
Irányítószám	557123
SIRUTA-kód	144839
Népesség
Népesség	509 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	4 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	390 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 58′ 40″, k. h. 24° 04′ 46″45.97777778, 24.0794444445.977778°N 24.079444°EKoordináták: é. sz. 45° 58′ 40″, k. h. 24° 04′ 46″45.97777778, 24.0794444445.977778°N 24.079444°E
Hásság weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Hásság témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Hásság (románul: Hașag, németül: Haschagen) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében. Közigazgatásilag Ladamos községhez tartozik.

Fekvése

A Királyföldön, Medgyestől 32 kilométerre délkeletre fekszik.

Nevének eredete

Kiss Lajos értelmezése szerint a hárs szó -gy képzős alakjából származik (vö. Hásságy). Először 1263-ban terra udvarnicorum Hassach, majd 1414-ben Hashadia, Haschadia és Haschagia, 1486-ban pedig Hassagh alakban jegyezték le.

Története

A vasútállomás mellett késő paleolitikumi leleteket tártak fel, a falu területén ezen kívül neolitikumi és bronzkori fegyverek is kerültek elő.^[2] Szász lakossággal települt, valószínűleg a 13. században. A Nagyszeben és Medgyes közti hadiúton feküdt. 1516-ban mint nagyselykszéki szabadfalut tizenegy román és kilenc szász családfővel írták össze. 1628-ban már Medgyesszékhez tartozott. Miután a törökök 1658-ban már egyszer elpusztították, a tatárok 1661-ben tizennégy szász, hét román gazdát, nőket és gyermekeket hurcoltak fogságba a védtelen faluból. 1707 szeptemberében a kurucok vertek tábort a falu mellett, amelyet sáncokkal erősítettek meg. 1719-ben 59 lakosa halt meg pestisben. Evangélikus lelkésze, Daniel Andreä 1749-ben katolizált, majd nyomban Medgyesre költözött, ahol városatyává választatta magát. Román lakói egy része 1765-ben a Határőrvidékhez csatolt Vesztény faluba költözött.^[3] Azon részük, amely görögkatolikus hitre tért, 1825-ben épített magának kőtemplomot és 1833-ban volt képes önálló egyházközséget alakítani.^[4] 1849 februárjában, a Nagyszeben ostroma után a magyar csapatok tizenkét szász és egy román lakosát végezték ki.^[5] John Paget szerint, aki a közelben tartózkodott, a helyiek valószínűleg lefegyverezték és fogságba vetették a honvédsereg elővédét, az ő kiszabadításukra érkezhetett ide egy alakulat, amely bosszúból a falut is felgyújtotta.^[6] 1876-ban Nagyküküllő vármegyéhez csatolták. Az 1945-ös kisajátítások idején sok szász lakója Kiskapus, Nagyszeben és Vízakna üzemeiben vállalt munkát. A szászok emigrációja az 1950-es évek végén kezdődött, és mára gyakorlatilag elhagyták a települést.

1850-ben 476 lakosa volt román, 405 német és 75 cigány nemzetiségű; 405 evangélikus, 327 ortodox és 224 görögkatolikus vallású.

2002-ben 568 lakosa volt román, 10 német és 5 magyar nemzetiségű; 550 ortodox, 15 baptista és 7 evangélikus vallású.

Látnivalók

• A falu fölötti dombon áll evangélikus temploma, a Peterskirche. Részleteiben még kivehető az első, kora gótikus építési fázis. Többször átalakították, legutóbb, 1874–1875-ben meghosszabbították a hajót és új tornyot építettek.^[7] Egyik harangját 1429-ben öntötték.^[8] Egykor várfal vette körül, amelynek ma már csak töredékei állnak.
• A falutól délre iszapvulkánok.

Híres emberek

• Itt született 1806-ban Nifon Bălășescu filológus.
• Itt született 1891-ben Aron Cotruș költő.
• Itt született 1901-ben Michael Nikolaus, a leghosszabb életű erdélyi szász. 2007-ben hunyt el.

Jegyzetek

Források

• A település története a szász faluközösség honlapján (németül)

További információk

• Leírás az iszapvulkánokról (románul)

Kapcsolódó szócikkek