Hidasliget

Az 1717. évi kamarai jegyzék szerint mindössze nyolc elhagyott ház állott benne; a törökök kiűzése után azonban új életre ébredt és egyike volt ama községeknek, a hova 1724-ben az első német telepeseket elhelyezték. Lakosságát Falk János Ferencz, wormsi hivatalnok toborozta össze. A bevándorlók egy kisebb csapatát, mintegy 40-50 házszámra való népet, a bécsi udvari kamarától kirendelt Bruckentheys ügynök a régi Piski helyén telepítette le. Utána nevezték el a községet Bruckenaunak.

A községnek már települése óta volt temploma. 1764-ben 92 német gyarmatos költözött ide Elsasból és Lotharingiából, mire a csanádi püspök 1766-ban az itteni lelkészséget plébániává alakította át. 1782-ben Névery Elek és József vették meg, de ezt sem fizették ki s így a helység továbbra is a kincstáré maradt. A római katolikus templom 1776-ban épült. Itt van a Katolikus Népszövetség és a „Südungarischer Bauernverein” fiókja és két pénzintézet, az egyik az Első Bruckenaui takarékpénztár r.-t., a másik a Bruckenaui Népbank m. sz.

A mai Hidasligettől északkeletre, a Berekszó-patak partján feküdt Fülöplaka, melyet a Csanád nembeli Fülöp építtetett. 1299-ben már Fülöp, fia Benedek unokaöccséé: Mihályé volt. 1323-ban Benedek az egész falut 50 márkáért eladta az Udvardi Budafiaknak. A XIV. században Arad vármegyéhez tartozott; később már nincs adatunk róla. E helység szomszédságában fekhetett Fülöptelek is, mely az 1471-1500. években a sződi vár tartozékai között fordul elő; a Guthi Országhok és a Nádasdi Ongorok birtokaként.

A község határában, a temesvár–lippai országúttól balra, a mai Hidasliget és Temesgyarmat között terül el a Charat-dülő, melynek a helyén a középkorban Sarádvára és városa feküdt, mely már a pápai tizedjegyzékekben is egyházas helyként szerepel. 1330-1479 között a Garaiak birtoka, utánuk az Alsólendvai Bánffiaké 1487-ben Mátyás király birtokában találjuk. 1492-ben Corvin Jánosé volt. 1550-ben Vajai Kiss Ferencz, Sarád határában, az Előhegy nevű dombon lévő két szőlejét, halála esetére Hagymási Kristófnak és Eustachnak hagyományozta. Ez az utolsó adat Sarádról. Ezután többé már nem szerepel, csak az 1723-25. évi gróf Mercy-féle térképen, Monyorós keleti szomszédságában fordul elő Scharad alakban.