Gyüreg

Gyüreg (Giroc)
Gyüreg címere
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Bánság
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Temes
Község	Gyüreg
Rang	községközpont
Irányítószám	307220
SIRUTA-kód	155323
Népesség
Népesség	17 999 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	100[1]
Népsűrűség	75,87 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	90 m
Terület	55,28 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 42′, k. h. 21° 14′45.7, 21.2333333345.700000°N 21.233333°EKoordináták: é. sz. 45° 42′, k. h. 21° 14′45.7, 21.2333333345.700000°N 21.233333°E
Gyüreg weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyüreg témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gyüreg, 1910-ig Gyirok (románul: Giroc, németül: Girock vagy Kirok) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Nevének eredete

Nevét Kiss Lajos a György személynév ómagyar Györök alakváltozatából eredezteti.^[forrás?]

Először 1371-ben Gyrug, 1569-ben (egy arab betűs defterben) G'urıq, 1717-ben Jurok. 1723–25-ben Jurak, 1783-ban pedig Diurak alakban írták. Nevét az 1900-as években a község tiltakozása ellenére változtatták meg.^[2]

Fekvése

A 2000-es évekig Temesvártól két kilométerre délre feküdt, de a Florilor lakónegyed megépülése tulajdonképp összekötötte a várossal.

Népessége

Etnikai és vallási megoszlás

• 1900-ban 2215 lakosából 1979 volt román, 117 német és 114 magyar anyanyelvű; 1981 ortodox, 199 római katolikus, 18 izraelita és 12 evangélikus vallású.
• 2002-ben 2291 lakosából 2202 volt román, 41 magyar, 23 cigány és 10 német nemzetiségű; 1983 ortodox, 122 baptista, 108 pünkösdista és 43 római katolikus vallású.

Története

Határában, a Temes mellett bronzkori földvár található.^[3] 1569-ben és 1579-ben pusztaként tüntették fel. 1717-ben hetven házból állt, 1727-ben 47 ortodox család, 1838–40-ben 2400 ortodox hívő lakta.^[4] Földesura a jobbágyfelszabadításig az államkincstár volt. 1874-ben, majd 1912–13-ban építették meg a falutól öt–hat kilométerre délre, a falu határában a Temes folyó töltését. Első sváb lakói 1865 és 1870 között települtek be földbérlőként és iparosként, később 1910–12-ben egy tönkrement nagybirtok helyén vásárolt (meglehetősen rossz minőségű) földet az a tizenkét–tizenöt sváb család, akik a falutól kb. egy kilométerre egy saját tanyaközpontot hoztak létre. Ők az 1921-es földreformot követően települtek be a faluba, főként a déli részébe. A faluban élő katolikus németek és magyarok 1971-ban illegálisan szentelték fel az egy lakóház helyére épült templomukat. A helybeli ortodox tanító 1897-ben népbankot szervezett.^[5] A századfordulótól a második világháborúit téglagyár működött benne. A két világháború között sok lakója szamárháton tejet szállított az erzsébetvárosi piacra. Baptista közössége 1956-ban alakult. Az 1960-as években Bihar megyeiek, a 70-es években ezenkívül erdélyiek és moldvaiak is beköltöztek. 1977-ben Temesvárhoz csatolták a második világháború után beépült Besenyei-pusztát.

Nevezetességek

• A falu melletti erdőben egy bronzkori földvár maradványait tárták fel. A lelőhely a romániai műemlékek jegyzékében a TM-I-s-B-06061 sorszámon található.^[6]
• Szent Demeternek szentelt ortodox temploma 1759-ben épült, falfestményei a 19. század első feléből valók. (TM-II-m-B-06235)^[6]
• 2000 után horgász- és pihenőhellyé alakították a falutól délre fekvő Gărbărit-tavat. Ugyanekkor a falutól északra lecsapolták a Cătana-tavat.
• Határában görögkatolikus kolostor épül.^[7]

Hivatkozások

Források

• Octavian Gruița – Ion Murariu – Marius Matei: Giroc – arc peste timp. Timișoara, 2010 [3] PDF
• Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.