Érszodoró

Érszodoró (Sudurău)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szatmár
Község	Tasnádszántó
Rang	falu
Községközpont	Tasnádszántó
Irányítószám	447272
SIRUTA-kód	138761
Népesség
Népesség	189 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	50
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	115 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 31′ 57″, k. h. 22° 27′ 27″47.53261, 22.45751747.532610°N 22.457517°EKoordináták: é. sz. 47° 31′ 57″, k. h. 22° 27′ 27″47.53261, 22.45751747.532610°N 22.457517°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Érszodoró (románul: Sudurău) falu Romániában. Szatmár megye egyik települése.

Fekvése

Nagykároly városától délre fekszik.

Története

Érszodoró nevét 1205 és 1235 között a Váradi regestrum említette először Zudurou néven.

1453-1475 között Codoro, Zwdoro, 1543-ban Zudoro, 1566-ban Szodoró, 1784-ben Ér-Szodoró néven írták nevét.

1475től a Szodorai család és utódainak birtoka volt, és birtokuk volt itt még 1797-ben is.

1682 előtt Szodoró a környéken folyó csatározások következtében elpusztult, és 60 évig lakatlan maradt.

1712-ben az elpusztult Szodoro praediumba a más vármegyékből betelepülők 3 évre minden közteherviselés alól mentességet nyertek, de így is csak 1715-ben kezdett újratelepülni.

1720-tól Szodoróhoz tartozó település volt Tövised puszta is.

1797-ben végzett összeíráskor Ér Szodoró' és Tövised községek főbb birtokosai Szodorai Zsigmond utódai, a Bán család, Kis Ferenc és a Katra család voltak.

1805-ben a Boja, Darabant, Csonka, Gál és Orosz nemes adózó családokat írták össze a faluban.

1890-ben 628 lakosa volt, ebből 298 magyar, 330 román, melyből római katolikus 17, görögkatolikus 330, református 239, izraelita 42. A házak száma 91 volt.

A 20. század elején a falu lakosságának fő megélhetési forrása a dohánytermesztés volt.

1919-ig Magyarországhoz tartozott, Szilágy vármegye részeként. 1910-ben 556 román és magyar lakosa volt.

1992-ben 205 román és magyar nemzetiségű lakos lakta. (A magyarok a lakosság 30%-át alkotják.)

Nevezetességek

• Református temploma - 1740-ben új fatemplomot építettek a leégett fatemplom helyébe, 1830-ban ismét új templom épült, melyet az 1834 évi erős földrengés megrongált, ezért azt vasakkal foglalták körül. 1869-ben szentelték fel az újjáépített, toronnyal kitoldott templomot. Anyakönyvet 1777-től vezetnek.
• Görögkatolikus templom - 1841-ben épült. Anyakönyvük 1824-ben kezdődik.

Híres szülötte

• Sipos Gábor (1951. október 30.): magyar történész, levéltáros, egyetemi oktató.

Hivatkozások

Források

• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 407–412. o. Online elérés