Sződemeter

Sződemeter (Săuca)
Kölcsey Ferenc szobra Sződemeteren
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szatmár
Község	Sződemeter
Rang	községközpont
Irányítószám	447280
Körzethívószám	0261
SIRUTA-kód	138814
Népesség
Népesség	427 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	56
Népsűrűség	7,78 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	167 m
Terület	54,90 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 28′ 14″, k. h. 22° 29′ 22″47.470605, 22.48957947.470605°N 22.489579°EKoordináták: é. sz. 47° 28′ 14″, k. h. 22° 29′ 22″47.470605, 22.48957947.470605°N 22.489579°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Sződemeter témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sződemeter (románul Săuca) falu Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése

Nagykárolytól 30 km-re délre fekszik.

Nevének eredete

A hagyományok szerint nevét az egykor itt állt Szent Demeter kolostoráról kapta.

Története

1220-ban de predio Demetrij néven említik először.

1330-ban Zouudemeter, 1424-ben Zeüdeme 1463-ba Zeeudemether, 1477-ben Zeudemeter, 1479-ben Szent-demeter, 1555-ben Zwdemether, 1608-ban Zenth Demether, 1655-ben Sző-Demether-nek írták nevét.

1345-ben itt tartottak gyűlést Külső-Szolnok vármegye alispánjai és szolgabírái és Lelej "Zonukvármegyei" birtokról innen intézkedtek.

1389. január 28-án kelt oklevelében Mária királynő Sződemeteren Sződemeteri Péter fiai Jakab és István, továbbá Álmosdi (Almusi?) Péter, János és László fiai kérésére minden csütörtökön vásárt engedélyezett.

A váradi káptalan 1477-ben kelt oklevele szerint Álmosdi Csire István Drágfi Miklósnak és fiának Bertalannak adta itteni birtokrészét.

1503-ban Serédi Istvánt iktatták be az itteni birtokba.

1538-ban Álmosdi Csire Ferenc eladta itteni részbirtokát Drágfi Andrásnak és Gáspárnak. Ezt a Drágfiak kérésére János király átírta és megerősítette, s 1544-ben Ferdinánd király is.

1588-ban Báthory Zsófia fejedelemasszony a Peéti Thyw Boldizsár halálával a kincstárra szállt sződemeteri birtokba iktatta be Fajdasi Gábort és nejét Zezheni Németi Zsófiát.

1646-ban a település Lónyai Istvánné Sarmasági Anna részbirtoka volt.

A 17. században, 1682 előtt a környéken folyó harcok miatt a település, és annak református magyar lakossága is elpusztult, helyükbe románokat és oroszokat telepítettek.

A trianoni békeszerződésig Szilágy vármegye Tasnádi járásához tartozott.

Népessége

A falunak 1910-ben 758, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.

1992-ben társközségeivel együtt 1576 lakosából 807 román, 642 magyar és 123 cigány volt.

Látnivalók

• Görögkatolikus fatemploma 1720-ban épült, mely ma már nem látható. Az anyakönyvet 1824-től vezetik.
• Itt született 1790. augusztus 8-án Kölcsey Ferenc költő, politikus, Szatmár vármegye főjegyzője, országgyűlési képviselő, kitűnő szónok, a Himnusz költője.
• Szülőháza a román ajkú görögkatolikus templom mellett álló lelkészi hivatal.
• Emléktáblája 1991-óta újra az üvegezett veranda falán látható.
• Református templom, melyet Bideskhúti Zsigmondné, sz. Péchy Julianna, Kölcsey Ferenc dédnagyanyja építtetett 1760-ban. Itt keresztelték meg Kölcsey Ferencet 1790. augusztus 9-én, melynek anyakönyvi bejegyzése mind a mai napig megvan. Ennek másolata a templomban kiállítva megtekinthető.
• Kölcsey Ferenc Egyházi és Kulturális Központ, mely 2015-2019 között épült a református templom udvarán. Az emlékházban magas színvonalú emlékkiállítás tekinthető meg, melyet a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársi készítettek. Az épületben szálláshelyekkel rendelkezik. Az emlékház üzemeltetője a Királyhágómelléki Református Egyházkerület.
• A közelben álló református templom kertjében áll a költő szobra, aki a hagyomány szerint itt írta a Himnuszt, azonban ezt az információt senki sem tudja megerősíteni (A költő eredeti kéziratának keltezésében "Cseke", azaz Szatmárcseke szerepel.)

Itt született

• Kölcsey Ferenc 1790. augusztus 8-án.

Népviselet, népszokások

Sződemeteren a férfiak ünnepélyes alkalmakkor fekete posztóruhát viseltek, különben "gubában" jártak, az idősebbek pedig bőrbekecsben. A nők maguk fonták, szőtték és varrták ruházatukat.

Hivatkozások

Források

• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 474–480. o. Online elérés