Belényes

Belényes (Beiuș)
Római katolikus templom
Belényes címere
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Bihar
Rang	municípium
Községközpont	Beiuș
Beosztott falvak	Gyalány
Polgármester	Domocoș Adrian Nicolae
Irányítószám	415200
SIRUTA-kód	26804
Népesség
Népesség	9415 fő (2021. dec. 1.) +/-
Magyar lakosság	490 (5%, 2021)[2]
Község népessége	9745 fő (2021. dec. 1.)[1]
Népsűrűség	494 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	191 m
Terület	24,46 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 39′, k. h. 22° 21′46.65, 22.3546.650000°N 22.350000°EKoordináták: é. sz. 46° 39′, k. h. 22° 21′46.65, 22.3546.650000°N 22.350000°E
Belényes weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Belényes témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Belényes (románul Beiuș) municípium rangú város Romániában, Bihar megyében, Trianonig Bihar vármegye járásszékhelye. 2002-ben 917 magyar nemzetiségű lakosa volt (az összlakosság 8,5%-a).

Fekvése

A Bihar-hegység alatti síkságon, a Fekete-Körös partján található, Rézbányától 30 km, Nagyváradtól 60 km távolságban. Várasfenestől 3 km-re északkeletre fekszik.

Lakossága

A ma román kisváros a Fekete-Körös-völgyi magyarság kulturális központja. A környék magyar reliktumfalvai, Magyarremete, Köröstárkány szenvedték el más, távolabbi falvakkal együtt, ú.m. Gyanta, Borossebes a román csapatok 1944-es atrocitásait.

Története

A Bihar-hegység alatt, a Fekete-Körös és a Nyimesdi-patak mellett, a Belényesi-völgyben fekvő, gyönyörű természeti környezetű Belényes már a középkorban is kedvelt hely volt. Először a tatárjárás után, 1270-ben említik nevét a korabeli oklevelek, mikor Ladomér püspök V. István királytól bányászati jogot kapott ide.

Nevét a középkorban többféle formában írták az oklevelekben: Benenus, Belenus, Belinis és Belynes változatokban is előfordult. A 12. század végén már jelentős hely volt gazdag vas-, érc és ezüstbányákkal. 1342-ben Báthory András püspök itteni bányáinak sáfárja, Székesfejérváry Jakab nevét említik az oklevelek. A 13. században már egyházas hely volt.

A település határában, Fenes község fölött álltak Bélavár, vagy más néven a Fenesi vár romjai. A várat még a 13. században építtette Vincze, nagyváradi püspök a Belényesi-völgy megvédésére. 1294-ben Lóránt erdélyi vajda a várat eredménytelenül ostromolta. A vár várnagyai akkor Benedek fia László és Csatári Pál voltak. 1344-ben pedig Mátyás volt várnagya.

Vitéz János püspök Belényes lakosainak különleges szabadságjogokat adott, ezek között szabad bíró- és esküdtválasztási jogot és hiteles pecsétet, amelyen Szent László király mellképe és a Sigillum Oppidi Belenes körirat volt. E kiváltságokat a következő püspökök is megerősítették és még bővítették is. Vitéz János idejében a település lakosai már szőlőműveléssel is foglalkoztak. Belényesen ekkor már országos vásárokat is tartottak, melyek egy 16. századi oklevél szerint minden évben október 28-ra estek.

A 16. században Thurzó János, Körmöcbánya kamarai grófja vette át a bányák vezetését, melyek a fennmaradt adatok szerint még 1600-ban is gazdag jövedelmet adtak. Belényes 16. századi iparos céhei közül különösen az ötvösművesek és a takácsok voltak keresettek.

1598-ban, Nagyvárad ostromakor a törökök Belényest is feldúlták. 1602-ben Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem a belényesieket előbbi jogaikban ismét megerősítette. 1619-ben a várost ismét török pusztítás érte. 1660-ban Nagyvárad elfoglalásakor a török Belényest és Fenes várát is elfoglalta. A fenesi vár valószínűleg a török időkben pusztulhatott el. 1682-ben Belényest a szerbek dúlták fel, de Thököly Imre emberei Belényes és Fenes között szétverték őket. A Rákóczi-szabadságharc során, 1704. január 14-én Bóné András kuruc lovasai a belényesi csatában arattak győzelmet a császári Löffelholz tábornok felett.

A 16. században Belényes még teljesen magyar település volt, melynek lakossága a letelepülők és a bevándorlók útján növekedett. A 17. században az erdélyi fejedelmek fennhatósága alá került, de a század végére ismét régi birtokosaié lett. 1680-tól 1777-ig a római katolikus püspökség volt földesura, de 1777-ben Mária Terézia a görögkatolikus püspökség uradalmához csatolta, s még a 20. század elején is a görögkatolikus püspökség uradalmi központja volt. Belényesnek a 19. század elején 2028 lakosa volt. A településhez tartoztak a 19. században még Túlkőrös, Csermely és Bankota puszták is.

1940 és 1944 között, Észak-Erdély Magyarországhoz való visszacsatolásakor (amely a várost román közigazgatásban hagyta), Belényes a romániai Bihar megye székhelye volt. A front közeledtével 1944. szeptember közepén a magyar honvédség előretolta vonalait a városhoz, de szeptember 24-én a szovjet csapatok súlyos harcok után elfoglalták.^[3]

2003-ban kapott municípiumi rangot.^[4]

Nevezetességek

• Római katolikus templom – 1752-ben épült.^[5]
• Református templom – 1782-ben készült el.
• Görögkatolikus templom – 1800 körül épült.
• Görög keleti templom – 1784-ben készült.
• A középkori (1413) katedrális romjai
• Fenesi vár romjai (Várasfenes)
• Belényesi Városi Múzeum: A múzeum a Belényesi-Vaskohi medencére, illetve a Fekete Körös medencéjének felső szakaszára jellemző történelmi és népművészeti tárgyak vonatkozásában jelentős gyűjteménnyel rendelkezik. Jelenleg, egy néprajzi gyűjteménnyel, melynek súlypontjában a népi kézműves mesterségek állnak, egy történelmi részleggel, és két, időszakos kiállításoknak helyet biztosító teremmel rendelkezik. A gyűjtemény súlypontját a néprajz és a népművészeti tárgyak képezik (mintegy 3000 darab).

Oktatás

• Samuil-Vulcan Líceum, alapítva 1828-ban.
• Pedagógiai Líceum, alapítva 1922-ben.

Ismert személyek

• Itt született 1831-ben Kuné Gyula magyar honvéd, nemzetőr őrmester; amerikai katonatiszt és újságíró.
• Itt született Zih Károly (1885–1977) magyar jogász, főszolgabíró, országgyűlési képviselő
• Itt született 1890-ben Mártonffy Károly jogászprofesszor.
• Itt született 1914-ben Gyalay Mihály levéltáros.
• Itt született 1918. február 25-én Birek László magyar orvos, orvosi szakíró, zenekritikus.

Testvérvárosai

• Békéscsaba, Magyarország
• Komló, Magyarország

Jegyzetek

Források

• Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai VI., Bihar vármegye és Nagyvárad, 1901 (online hozzáférés)