Doborcsány

Doborcsány (Dobricionești)
Doborcsány az 1769–73-as jozefiniánus térképen
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Bihar
Község	Szászfalva
Rang	falu
Községközpont	Szászfalva (Măgești)
Irányítószám	417338
SIRUTA-kód	30103
Népesség
Népesség	440 fő (2021. dec. 1.)
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 59′ 42″, k. h. 22° 28′ 41″46.994923, 22.47796346.994923°N 22.477963°EKoordináták: é. sz. 46° 59′ 42″, k. h. 22° 28′ 41″46.994923, 22.47796346.994923°N 22.477963°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Doborcsány (románul: Dobricionești) település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében.

Fekvése

Élesdtől délkeletre, a Sebes-Körös völgyének déli oldalán, a Dubricsony-patak mellett, Krajnikfalva és Bertény közt fekvő település.

Története

Árpád-kori település, melyet 1257-ben már mint a Csanád nemzetség birtokát említették. A települést 1360-ban Dobrachenhaza, 1552-ben Dobrychon, 1692-ben Dobricson, 1808-ban Dubricsony, Dubricsinesti, a 16. században pedig Dobrocs, Dobrocsi néven említették. A falu a Csanád nemzetség révén a 17. század elejéig a Thelegdy család birtoka volt. Később a gróf Zichy, gróf Haller és a gróf Batthyány család volt a földesura.

A Dubricsony patak medre itt a falu közepén egy boltozat nélküli cseppkőbarlang hosszú folyosójához hasonlít. 1910-ben 667 lakosából 11 magyar, 632 román volt. Ebből 622 görögkatolikus, 32 görögkeleti ortodox, 12 izraelita volt.

Nevezetességei

• Görögkatolikus temploma. 1700 körül épült.

Jegyzetek

Források

• Bihar vármegye és Nagyvárad. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1901.  
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1. kötet. 252. o.