Bustyaháza

Bustyaháza (Буштино)
Bustyaháza címere Bustyaháza zászlaja
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja
Járás	Técsői járás (2020–) Técsői járás (–2020)
Község	Bustyaháza község (2020–)
Rang	városi jellegű település
Alapítás éve	1405
Polgármester	Ivan Pash
Irányítószám	90556
Körzethívószám	+380 3134
Népesség
Teljes népesség	8562 fő (2019. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	713,5 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	200 m
Terület	12 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 03′ 01″, k. h. 23° 29′ 22″48.050277777778, 23.48944444444448.050278°N 23.489444°EKoordináták: é. sz. 48° 03′ 01″, k. h. 23° 29′ 22″48.050277777778, 23.48944444444448.050278°N 23.489444°E
Bustyaháza Pozíció Kárpátalja térképén
Bustyaháza weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bustyaháza témájú médiaállományokat.

Bustyaháza (1899-ig Falu-Bustyaháza, ukránul: Буштино [Bustino], oroszul: Буштинa [Bustyina], szlovákul: Buštín, románul: Bustea) városi jellegű település Ukrajnában, Kárpátalján, a Técsői járásban.

Földrajz

A Técsői járás nyugati szélén, a járásközpont Técsőtől 8 km-re északnyugatra,^[2] Ungvártól 130 km-re délkeletre található. A Tisza jobb partján fekszik, a Talabor tiszai torkolatánál. Handelbustyaháza tartozik hozzá.

Nevének eredete

Neve a román Bustea személynévből ered.^[2]

Történelem

Első írásos említése 1373-ból származik, ekkor a Balk nemzetség birtoka volt.^[2] 1389-ben Bustohaza néven említik, már a Drágh grófok tulajdonában.^[2]

Lakosainak jelentős része évszázadokon át a máramarosi bányákban kitermelt só szállításával foglalkozott; a 18. század elejétől sóhivatal is működött a településen. A Rákóczi-szabadságharc leverése után több hullámban német betelepülők érkeztek. A 19. század elején indult meg az intenzív erdőgazdálkodás, több fűrésztelep és fafeldolgozó létesült. Magyarok a 18. századtól települtek be, nagyobb számban pedig az 1900-as évek elején, mint a fafeldolgozó iparban dolgozó mérnökök és szakmunkások.^[2]

Görögkatolikus és római katolikus temploma a 18. és 19. században épült. 1910-ben 2056, többségben ruszin lakosa volt, jelentős német és magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződés előtt Máramaros vármegye Técsői járásához tartozott.

1957-től városi jellegű település. 1958-ban a katolikus templomot államosították, s csak 1989-ben szolgáltatták vissza. A plébániaépület 1995-re épült fel. 1989-ben megalakult a KMKSZ helyi szervezete. Az 1990-es években magyar énekkar is működött, utánpótlás hiányában azonban 2002-ben feloszlott. Érdeklődés hiányában szűnt meg a 2005-ben indult fakultatív magyarnyelv-oktatás is.^[2]

Határában a Tisza partján 1300 férőhelyes, parkerdővel övezett gyermekváros működik.

Önkormányzat és közigazgatás

A KMKSZ helyi szervezete 2011-ben 250 tagot számlált. A 2010-es helyhatósági választásokon négy KMKSZ–UMP-s képviselő szerzett mandátumot a nagyközségi tanácsban.^[2]

Népesség

Ma 8500 lakosából 400 fő magyar. A németség az évtizedek folyamán beolvadt.^[2]

A Bustyaházai Római Katolikus Egyházközség 350 tagot számlál.^[2]

Gazdaság

A fő foglalkoztatók korábban a műszergyár és a fafeldolgozó kombinát voltak, azonban előbbi ma lényegesen alacsonyabb létszámmal működik, utóbbi pedig 2000-ben bezárt. Sokan azóta magánvállalkozóként, ácsként, vagy moszkvai, szentpétervári építkezéseken dolgoznak.^[2]

Közlekedés

A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.

Az Ungvár–Rahó főúton sűrű autóbusz-forgalom bonyolódik.^[2]

Kultúra

2001 óta működik a Munkácsi római katolikus egyházmegye által megvásárolt épületben működő, Técsői Szent István Karitász által fenntartott Bustyaházai Szent Erzsébet Katolikus Óvoda. 2011-ben 42 gyermek járt az óvodába, közülük 6 magyar, 25 vegyes házasságból származó és 11 ruszin.^[2]

Turizmus

A Talabor alsó szakaszán szabadstrand működik, mely a nyári időszakban a szomszédos településekről is vonz fürdőzőket.^[2]

• Néprajzi múzeum

Személyek

• Itt született 1881. január 7-én Hénel Gusztáv festőművész.
• Itt született 1993-ban Alina Pash énekesnő, aki eredetileg képviselte volt Ukrajnát a 2022-es Eurovíziós Dalfesztiválon

Jegyzetek

Források

• A történelmi Magyarország atlasza és adattára: 1914. Tud. szerk. Zentai László ; kész. ELTE Térképtudományi Tanszék ; Lazarus Bt. ; az adattárat szerk. Kósa Pál. Pécs: Talma. 2001. ISBN 963-85683-3-X

További információk

• Bustyaháza az Ukrán Legfelsőbb Tanács közigazgatási adatbázisában^{[halott link]} (ukránul)
• Bustyaháza népművészete (ukránul)
• A Bustyaházai Települési Tanács adatai a Técsői Járási Tanács honlapján (ukránul)