Leordina

Leordina
Vasúti híd a Visó felett Leordinánál
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Máramaros
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Máramaros
Község	Leordina
Rang	községközpont
Irányítószám	437180
SIRUTA-kód	108259
Népesség
Népesség	2307 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	– (2011)
Népsűrűség	85 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	408 m
Terület	29,94 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 47′ 13″, k. h. 24° 14′ 49″47.786944444444, 24.24694444444447.786944°N 24.246944°EKoordináták: é. sz. 47° 47′ 13″, k. h. 24° 14′ 49″47.786944444444, 24.24694444444447.786944°N 24.246944°E
Leordina weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Leordina témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Leordina (jiddisül לרדינה) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban, Leordina község központja.

Fekvése

Máramarosszigettől 44 kilométerre délkeletre, a Visó partján fekszik.

Nevének eredete

Neve talán a 'medvehagyma' jelentésű román leordă szóból származik. Először 1411-ben említették Lewrgyna és Leorgina alakban. Lehetséges, hogy azonos az 1373-ban Visso néven említett falvak egyikével. Nevét a helységnévrendezés idején a Leordinay családra való hivatkozással hagyták változatlanul.

Története

Területe 1353-ban Bogdán vajda uradalmához tartozott. 1411-ben a Dolhai család kapta meg, és a következő évszázadokban annak Leordinai (Urda) nevű utódai birtokolták. 1479-ben David presbiter Ruthenorum néven említették papját, tehát jobbágyságának egy része vagy egésze akkor ruszin etnikumú volt. A következő évszázadban bizonytalan nyelvű, a 17. században már román volt. 1720-ban tizenkét nemesi és négy jobbágytelket írtak össze benne.

Görögkatolikus parókiája 1809-ben alakult. Első zsidó lakói 1800 körül érkeztek Galíciából. 1850 körül már zsinagógájuk volt. Vallásilag a máramarosszigeti haszid Teitelbaum rabbikhoz kötődtek.^[1] 1944-ben tábori csendőr alakulat állomásozott itt. Keren Antal 1944 szeptemberében felgyújtatta a falut, ahol sok szökött román és zsidó munkaszolgálatos rejtőzött. A tűzben háromszáz román és száz zsidó munkaszolgálatos vesztette életét.

1838-ban 585 görögkatolikus, 59 zsidó és 26 római katolikus vallású lakosa volt.^[2]

1910-ben 1669 lakosából 1309 volt román, 315 német (jiddis) és 34 ruszin anyanyelvű; 1351 görögkatolikus és 300 zsidó vallású.

2002-ben 2593 lakosából 2584 volt román nemzetiségű; 2250 ortodox és 295 adventista vallású.

Gazdasága

• A községben négy faipari cég működik.

Közlekedés

A települést érinti a Szálva–Alsóvisó–Visóvölgy–Máramarossziget-vasútvonal.

Nevezetességek

• Első világháborús német katonai temető tizenkét sírral.

Jegyzetek

Források

• Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943 [1] és [2] PDF
• Randolph L. Braham – Tibori Szabó Zoltán (szerk.): A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. 1. Budapest, 2007, 687. o.