Szarvaszó

Szarvaszó (Sarasău)
Ortodox (volt görögkatolikus) templom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Máramaros
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Máramaros
Község	Szarvaszó
Rang	községközpont
Irányítószám	437265
SIRUTA-kód	106639
Népesség
Népesség	2433 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	7 (2011)
Népsűrűség	115 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	19,52 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 57′ 30″, k. h. 23° 49′ 22″47.958333333333, 23.82277777777847.958333°N 23.822778°EKoordináták: é. sz. 47° 57′ 30″, k. h. 23° 49′ 22″47.958333333333, 23.82277777777847.958333°N 23.822778°E
Szarvaszó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szarvaszó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szarvaszó (románul: Sarasău, jiddisül סאראסאו) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.

Fekvése

Máramarosszigettől hét kilométerre nyugatra, a Románia és Ukrajna között határfolyót képező Tisza bal partján fekszik. A község 8523 hektáros területéből 3051 hektár rét, 2168 hektár erdő, 1186 hektár legelő és 1054 hektár szántó.

Nevének eredete

Nevét patakjáról kapta, az pedig az 'elágazó vízmeder' jelentésű szarv és az 'időszakos vízfolyás' jelentésű aszó szó összetételéből való. 1345-ben Zorwazou, 1360-ban Zarvassov, 1398-ban Zaruaszou alakban írták.

Története

Lajos király 1345-ben megerősítette kenézségében Erdő vajda fiait, Aprusát és Marust, nagybátyjukat, Sztánt és ennek fiát, Myket. Ők 1360-ra nemességet kaptak és a falut birtokukként kapták. Közülük származott a Máramaros vármegyében gyakran fontos tisztségeket betöltő Gerhes (Görhes), Bank és Birtok család. Máramarosi román kisnemesi falu volt. A Bánk és Girhes családok tagjai részt vettek a Dózsa György-féle parasztfelkelésben.^[1] 1720-ban tizenöt nemesi és két jobbágytelket írtak össze benne. Görögkatolikus iskoláját először 1845-ben említették.^[2]

1880-ban 692 lakosából 553 volt román, 75 német (jiddis), 28 magyar és 22 ruszin anyanyelvű; 594 görögkatolikus, 75 zsidó és 21 római katolikus vallású.

2002-ben 2416 lakosából 2400 volt román anyanyelvű; 1232 ortodox, 1031 görögkatolikus és 76 baptista vallású.

Közlekedés

A települést érinti a Szálva–Alsóvisó–Visóvölgy–Máramarossziget-vasútvonal.

Látnivalók

• Ortodox (volt görögkatolikus) temploma talán a 16. században épült. Narthexét 1699-ben festették ki. 1770-ben újították.
• A Mihályi-ház (2. sz.) a 18. században, a Iurca- (202. sz.) és a Man-ház (204. sz.) a 19. században épült.
• A Ciuroi-patak vízesése egy 35–40 méteres, függőleges andezitsziklán zúdul le.^[3]
• A falu patakja mentén forrásirányban, délnyugat felé egy hegyen valószínűleg a 13. században épült, ovális alaprajzú vár szerény nyomai fedezhetők fel.^[4]

Híres emberek

• Itt született 1816-ban Iosif Man (Mán József) 1848-ban máramarosi kormánybiztos, később főispán.
• Itt halt meg 1875-ben Mihályi Gábor 1848/49-es máramarosi kormánybiztos és főispán.

Jegyzetek

Források

• Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943
• Alexandru Baboș tanulmánya a templomról (ro)^{[halott link]}

További információk

• A falu kataszteri térképe 1863-ból

Kapcsolódó szócikkek