Szentmihálykörtvélyes

Szentmihálykörtvélyes (Грушеве)
Szentmihálykörtvélyes címere Szentmihálykörtvélyes zászlaja
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja
Járás	Técsői járás (2020–) Técsői járás (–2020)
Község	Taracköz község
Rang	falu
Alapítás éve	1380
Irányítószám	90570
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	241 m
Terület	4,028 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 00′ 25″, k. h. 23° 45′ 45″48.006944444444, 23.762548.006944°N 23.762500°EKoordináták: é. sz. 48° 00′ 25″, k. h. 23° 45′ 45″48.006944444444, 23.762548.006944°N 23.762500°E
Szentmihálykörtvélyes Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentmihálykörtvélyes témájú médiaállományokat.

Szentmihálykörtvélyes (1899-ig Körtvélyes, ukránul: Грушеве [Hruseve], oroszul: Грушевo [Grusevo], szlovákul: Hrušov, románul: Peri) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Técsői járásban.

Fekvése

Técsőtől 15 km-re keletre, a Tisza jobb partján, csodás szépségű völgyben fekszik. Határában torkollik a Tiszába az Apsica.

Nevének eredete

Nevének előtagját egykori Mihály arkangyal monostoráról, utótagját vadkörtefában gazdag területéről kapta.

Története

A település híres gyümölcstermő hely volt.

Az 1800-as évek elejétől a községben kincstári telepítésű aranymosók dolgoztak a Tisza partjain.

Határában Károly Róbert király idejében, a 14. század elején az ide telepített románok görög szertartású monostort alapítottak Szent Mihály arkangyal tiszteletére.

Nagy Lajos király a Moldvából elüldözött Szász vajda fiát Drágot, a Drágfi család ősét nevezte ki máramarosi vajdává és a kolostor is az ő fennhatósága alá került. 1390-ben a konstantinápolyi pátriárka saját joghatósága alá rendelte. 1558 körül oszlott fel a kolostor, a hozzá tartozó papok pedig a munkácsi püspökséghez kerültek. 1664-ben pusztult el a kolostor. Ma csak egy kis halom és kereszt jelöli helyét. Mások szerint már a bolgár-szlávok idején működött.

Volt görögkatolikus temploma 1788-ban épült.

1910-ben 1705, többségben ruszin lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Szigeti járásához tartozott.

Népesség

1991-ben 5200 lakosa volt.

Közlekedés

A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.

Az Ungvár-Rahó főútvonal mellett fekszik.

Nevezetességek

• Néprajzi múzeum

Források

• A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914. Pécs, 2001 ISBN 963-85683-3-X