Golenić
| Golenić | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Szalatnok |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33520 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 17 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 230 m |
| Terület | 5,37 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 39′ 49″, k. h. 17° 38′ 07″45.66361111, 17.6352777845.663611°N 17.635278°EKoordináták: é. sz. 45° 39′ 49″, k. h. 17° 38′ 07″45.66361111, 17.6352777845.663611°N 17.635278°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Golenić falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szalatnokhoz tartozik.
Fekvése
Verőcétől légvonalban 26, közúton 39 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 10 km-re délnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Papuk-hegység területén, nagy kiterjedésű erdők között fekszik.
Története
A település a török uralom idején keletkezett Boszniából érkezett pravoszláv vlachok betelepítésével. A lakosság a térség 1684-es török uralom alóli felszabadítása során elmenekült, így Szlavónia településeinek 1698-as összeírásában sem szerepel.[2] A 18. századtól újra benépesült, de helye többször is változott. Közben többször kiürült és újratelepült.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Gollenics” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Golenich” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Golenich” néven 32 házzal, 2 katolikus és 274 ortodox vallású lakossal szerepel.[4]
1869-ben 26, 1910-ben 190 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 28%-a szerb, 27%-a horvát, 25%-a magyar, 5%-a német anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. Történetének fénykorát a 20. század közepén élte. A falut a Svetinja-forrás által táplált vízvezeték látta el ivóvízzel. A lakosság főként állattartásból és erdészeti munkákból élt. 1954-ben megalakult az önkéntes tűzoltóegylet. A lakosság száma az utóbbi évtizedekben folyamatosan csökkent. 1991-ben a falu 53 főnyi lakosságának 91%-a horvát, 6%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 22 lakosa volt, többnyire idős emberek.
Lakossága
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 26 | 30 | 43 | 49 | 190 | 165 | 216 | 310 | 295 | 210 | 139 | 89 | 53 | 35 | 22 |
(1857-ben lakosságát Lukavachoz számították. 1900-ig településrészként.)
Nevezetességei
Egyetlen szakrális építménye a fa harangláb. Az egykori népszerű kirándulóhelyen a turizmus ma újra kezd feléledni.
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása 84. oldal.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 203. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 64. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Slatinski informativni vodić Slatina, 2006. (horvátul)
További információk
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve
Horvátország-portál
Földrajzportál
