Sladojevci

Sladojevci
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Verőce-Drávamente
Község	Szalatnok
Jogállás	falu
Irányítószám	33520
Körzethívószám	(+385) 33
Népesség
Teljes népesség	642 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	118 m
Terület	12,30 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 43′ 30″, k. h. 17° 39′ 25″45.7248924, 17.6570107545.724892°N 17.657011°EKoordináták: é. sz. 45° 43′ 30″, k. h. 17° 39′ 25″45.7248924, 17.6570107545.724892°N 17.657011°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Sladojevci falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szalatnokhoz tartozik.

Fekvése

Verőcétől légvonalban 24, közúton 25 km-re délkeletre, községközpontjától 4 km-re északnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, a Papuk-hegység északi lábánál, Szalatnok és Donji Meljani között fekszik. A Drávamenti (Varasd-Eszék) főút és a Zágráb-Eszék vasútvonal is áthalad rajta. A településnek vasútállomása van.

Története

A területén található régészeti leletek alapján Sladojevci már a kőkorszak óta folyamatosan lakott. A legrégebbi leleteket a Csagyavica nyugati partjának közelében a Lipa nevű lelőhelyen^[2] találták, ahol az i. e. 3500 körül virágzott, újkőkori Retz-Gajary kultúrához tartozó település maradványai kerültek elő. A bronzkort a Brodište^[3] és Jumanuša lelőhely kerámiái és cölöphelyei képviselik, melyek az urnamezős kultúrához tartoznak. A vaskorból a Lug lelőhelynek^[4] a latén kultúrához tartozó leletei tartoznak. Római kori leletek a Lipik dűlőben feltárt gazdag mellékletű sírok és a Lug lelőhely településmaradványai. A lelőhelyek alapján Sladojevci területén több középkori település is állt. Középkori településre utaló maradványok kerültek elő a Hrušćik – Brodište, a Jumanuša és a Lipik lelőhelyekről. A jellegzetes sáncmaradványok arra utalnak, hogy a Lipik dűlőben a középkorban vár is állt, melyet a történeti források alapján még nem sikerült azonosítani. A várat és a településeket valószínűleg a 16. század közepén a török hódítás törölte el a föld színéről.

A mai falu feltehetően a török uralom idején keletkezett, amikor a környező földek megművelésére 17. században Boszniából pravoszláv vallású vlachokat telepítettek ide. A Pozsegai szandzsákhoz tartozott. Lakossága a térség 1684-ben történt a török uralom alóli felszabadítása idején is megmaradt. Szlavónia településeinek 1698-as összeírásában „Pagus Szladojevczy” néven szerepel, négy házának lakói Simon Obrenovich, Mitar Hatich, Vinko Nadanich és Radivoj Daich voltak.^[5] Neve a Sladoje személynévből származik. A 18. századtól verőcei uradalomhoz tartozott. Ekkor telepítettek ide Gorski kotarból 30 horvát családot. A sladojevci római katolikus plébániát 1762-ben alapították, amikor leválasztották a szópiai plébániáról. Szalatnok, Kozice, Donja és Gornja Bukovica települések tartoztak hozzá. A mai templomot 1806-ban építették.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Sladoevcze” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szladoevcze” néven szerepel.^[6] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Szladoevcze” néven 104 házzal, 655 katolikus vallású lakossal szerepel.^[7]

Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. 1894-ben építették a Lukavčić-patakon azt a hidat, mely ma is használatban van. Ebben az évben alakult meg a helyi önkéntes tűzoltó egylet. 1894 és 1908 között Sladojevci közigazgatási székhely volt. 1857-ben 630, 1910-ben 927 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 70%-a horvát, 27%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1921-ben megalapították a helyi földműves szövetkezetet, a kulturális egyesületet és az olvasókört. 1991-ben lakosságának 95%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 730 lakosa volt.

Lakossága

Nevezetességei

• Szent Borbála tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplomát^[10] 1806-ban építtette a falu akkori kegyura a német Schaumburg-Lippe herceg. Egyhajós épület, hosszúsága 30, szélessége 10 méter, a harangtorony 35 méter magas. A főoltár Szent Borbála, a mellékoltárok Páduai Szent Antal, Szűz Mária és a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére vannak szentelve. A mennyezet Páduai Szent Antal életéből vett képekkel van kifestve. Bár a templom titulusa Szent Borbála, a környék legjelentősebb Szent Antal búcsúját itt tartják. A templom, a II. világháború idején kissé megrongálódott. 2016-ban a kulturális minisztérium anyagi támogatásával újították fel.
• A D2-es számú drávamenti főúttól északra a Csagyavica-patak két partján található a Hrušćik – Brodište középkori régészeti lelőhely. A régészeti feltárások 2009 szeptemberétől 2010 júniusáig tartottak ezen a területen. Ennek során a Csagyavica keleti partja fölé emelkedő kisebb magaslaton késő középkori település maradványait tárták fel. A leletek zöme cseréptöredék volt, de találtak kemencét és egyéb, használati tárgyakat is. Ezek alapján megállapítható volt, hogy az itteni népesség főként halászattal foglalkozott. A Brodište nevű területen a középkori leletek mellett az urnamezős kultúra leletei is előkerültek. A sátorfák nyomai alapján azonban ez nem állandó jellegű település volt.
• A D2-es főút építési munkáit megelőző régészeti feltárás során 2010 júliusában a településtől északra, a Csagyavica-patak jobb partján, a Jumanušának nevezett helyen ugyancsak a fentiekhez hasonló középkori és történelem előtti leletek, zömmel cseréptöredékek kerültek elő.
• 2010 júliusában szintén a főút munkáit megelőző régészeti feltárás során a Csagyavica nyugati partjának közelében a Lipa nevű lelőhelyen az i. e. 3500 körül virágzott, újkőkori Retz-Gajary kultúrához tartozó településmaradványokat találtak.
• A D2-es út építéséhez kapcsolódik a Lug nevű lelőhelyen 2010 augusztusában végzett régészeti feltárás is. Itt a Csagyavica-patak közelében egy kisebb latén és római kori település nyomaira bukkantak. A kerámia tárgyak töredékei mellett temető és út maradványait, valamint valószínűleg egy római hajó darabjait találták.
• Valószínűleg középkori vár maradványai találhatók a település északkeleti határában, a Lipik nevű dűlőben. A várhely egy sánccal és töltéssel övezett platón található, mely már teljesen benőtt az erdő növényzete. A sáncba a Csagyavica-patak vizét vezették. A platón nincsenek látható épületmaradványok, de a terepalakzatokból következtetni lehet az egykori vár helyére. A vár korára, sorsára csak egy régészeti feltárás adhat választ.
• A Lipik dűlőben horvát régészek hat csontvázas római kori sírt tártak fel. Ezek közül négyben kerámia, kettőben ékszer, ötben pedig pénz mellékleteket is találtak. A római pénzek közül 16 darab II. Constantinus, 4 darab Constans, 4 darab Constantius Gallus, 5 darab I. Constantinus 4 darab pedig Iulianus császár pénzei voltak. Ezel alapján a sírok a 4. századra keltezhetők.

Gazdaság

A helyiek fő bevételi forrását a gyümölcstermesztés és az állattartás (sertés, szarvasmarha, juh) adja. Egyetlen ipari üzeme a Ciglana IGM d.d. téglagyár.

Kultúra

A falu kulturális és művészeti egyesülete a KUD „Slavonac” Sladojevci.

Oktatás

Az első iskola 1822-ben nyílt a településen a plébános indítványára és a kegyúr Pejácsevich gróf költségén. A faluban ma a szalatnoki Josip Kozarac elemi iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.

Sport

Az NK „Slavonija” Sladojevci labdarúgóklubot 1965-ben alapították.

Jegyzetek

Források

• A község hivatalos honlapja (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe
• Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071
• Hrvatska enciklopedija – Sladojevci
• Bus.hr: Kulturna dobra grada Slatine (horvátul)
• Hrvatski arheološki godišnjak 7/2010. (horvátul)
• Slatinski informativni vodić Slatina, 2006. (horvátul)

További információk

• A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
• A község rendezési terve
• Emil Spajić: Kasnorimska nekropola u Sladojevcima. Osječki zbornik, 11, Osijek, 1967, 101-124.
• Zdenka Dukat - Dr. sc. Ivan Mirnik: Nacrt numizmatičke topografije Podravine - Podravina Vol. 4, broj 8. Str. 121 - 146 Koprivnica 2005.