Zvonimirovac
| Zvonimirovac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Szagyolca |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33523 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 192 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 97 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 42′ 50″, k. h. 17° 52′ 08″45.714, 17.86945.714000°N 17.869000°EKoordináták: é. sz. 45° 42′ 50″, k. h. 17° 52′ 08″45.714, 17.86945.714000°N 17.869000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Zvonimirovac (1948-ig Adolfovac) falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szagyolcához tartozik.
Fekvése
Verőcétől légvonalban 39, közúton 48 km-re délkeletre, községközpontjától 3 km-re délre, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, a Braminska-patak mentén, Donje Bazije és Suha Mlaka között fekszik.
Története
A település a 19. század közepén mezőgazdasági majorként keletkezett Schaumburg - Lippe herceg itteni birtokán a szalatnoki uradalom területén. Eredeti neve Adolfshof, illetve Adolfovac-puszta volt. Nevét akkori uráról a német Adolf Schaumburg – Lippe hercegről kapta. A herceg kastélyt is építtetett ide, mely ma is áll a település központjában. 1869-ben 144, 1910-ben 184 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 68%-a horvát, 18%-a magyar, 8%-a német, 5%-a szerb anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1922-ben a horvát Zagorja vidékéről horvát családok települtek ide, akik az egykori Adolfovac-puszta területén az állami mezőgazdasági banktól vásároltak itt földeket. A második világháború után a település nevét Zvonimirovacra változtatták, a háborúban a faluból elsőként elesett Zvonimir Cecelj emlékére. A lakosság száma az 1953-as népszámláláskor érte el a maximumát, azóta a fiatalok elvándorlása miatt folyamatosan csökken. Különösen Zágrábban és Eszéken él sok innen elszármazott lakos, ahol saját klubokban tömörültek. Ezeknek ma már több tagja van, mint a mai Zvonimirovacnak. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 253 lakosa volt. A település lakói az innen elszármazottakkal minden évben a Szent Rókus napját (augusztus 16.) követő vasárnapon gyűlnek össze a településen az 1970-es években épített templomnál.
Lakossága
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 144 | 158 | 155 | 159 | 184 | 145 | 845 | 1.058 | 1.150 | 998 | 818 | 572 | 441 | 341 | 253 |
(1869-től településrészként, 1931-től önálló településként.)
Nevezetességei
Szent Rókus és a Tersattói Szűzanya tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1973 és 1975 között építették.
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- A harmadik katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071(horvátul)
További információk
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Zlatko Oštarijaš az itt lakó családok 1922-es betelepülésének 60. évfordulójára monográfiát írt a településről.
Horvátország-portál
Földrajzportál
