Čenkovo
| Čenkovo | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Névna |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31416 |
| Körzethívószám | (+385) 31 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 230 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 20′ 17″, k. h. 18° 06′ 18″45.338, 18.10545.338000°N 18.105000°EKoordináták: é. sz. 45° 20′ 17″, k. h. 18° 06′ 18″45.338, 18.10545.338000°N 18.105000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Čenkovo falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Névnához tartozik.
Fekvése
Eszéktől légvonalban 50, közúton 76 km-re délnyugatra, Diakovártól légvonalban 23, közúton 35 km-re nyugatra, községközpontjától 7 km-re északnyugatra, Szlavónia középső részén, a Dilj-hegység északkeleti lejtőin fekszik.
Története
A települést 1452-ben „Chenko” alakban említik először.[2] Neve a szláv Čenko személynévből származik. A török 1536-ban szállta meg a települést. Az itt talált horvát lakosság előbb elfogadta a török uralmat és az iszlámot, majd később Dél-Magyarországra vándorolt ki. A helyükre Boszniából pravoszláv vlachok települtek, így a lakosság etnikai szempontból kicserélődött. A török kiűzése után 9 pravoszlávok által lakott ház állt a faluban. 1756-ban Ćolnić diakovári püspök Boszniából újabb pravoszláv családokat telepített le. 1758-ban 22 ház állt a településen. Némi demográfiai fejlődés után ez a folyamat részben a település elszigeteltsége, részben a hajdúk támadásai miatt a 19. századra megtorpant.
Az első katonai felmérés térképén „Csenkovo” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Csenkovo” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Chenkovo” néven 52 házzal, 293 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]
A településnek 1857-ben 185, 1910-ben 379 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 89%-a szerb, 9%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 67%-a szerb, 33%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak már nem volt állandó lakosa.
Lakossága
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 185 | 234 | 213 | 257 | 263 | 379 | 329 | 413 | 161 | 174 | 136 | 75 | 21 | 9 | 2 | 0 |
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye Bp. 1894.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...107. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 64. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Az elemi iskola honlapja (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017. - doktori disszertáció (horvátul)
További információk
A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
Horvátország-portál
Földrajzportál
