Alsómiholjác

Alsómiholjác (Donji Miholjac)
A város központja
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Eszék-Baranya
Község	Alsómiholjác
Jogállás	város
Irányítószám	31540
Testvérvárosok	Lista Siklós
Népesség
Teljes népesség	8031 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 45′, k. h. 18° 09′45.75, 18.1545.750000°N 18.150000°EKoordináták: é. sz. 45° 45′, k. h. 18° 09′45.75, 18.1545.750000°N 18.150000°E
Alsómiholjác weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsómiholjác témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alsómiholjác (középkori magyar neve Szentmihály, horvátul: Donji Miholjac, németül: Unter-Miholtz) kisváros és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében, a Dráva mentén. Korábban jelentős magyar közösség otthona volt.

A község települései

Alsómiholjác város összesen 7 településből áll, ezek (népességük a 2011-es népszámlálás szerint):

• Alsómiholjác (Donji Miholjac)
• Szentgyörgy (Sveti Đurađ), lélekszáma 826 fő
• Golince (Golinci), lélekszáma 431 fő
• Podgajce (Podgajci Podravski), lélekszáma 651 fő
• Porecs (Miholjački Poreč), lélekszáma 183 fő
• Radikovce (Radikovci), lélekszáma 292 fő
• Rakitovica (Rakitovica), lélekszáma 868 fő

Fekvése

Eszéktől légvonalban 45, közúton 51 km-re északnyugatra, a magyar–horvát határtól 3 km-re, a Szlavóniai-síkságon, a Dráva jobb partján fekszik.

A várostól északra Dráva folyón híd található, amelynél közúti határátkelőhely üzemel Horvátország és Magyarország között.

Történelme

Alsómiholjác vidékének természeti adottságai, a Dráva folyóhoz való közelsége, a széles árterület, a sűrű erdők, homokdűnék és az erdei teraszok kedvező életkörülményeket teremtettek a térség lakói számára a kőkorszak kezdeteitől egészen napjainkig. Számos régészeti lelőhely beszél erről. A „Rudina Maroslavci” lelőhelyen a neolitikumban élt ember nyomait találták meg, a „Prinčevac” lelőhely^[2] pedig bronzkori településmaradványokat őriz. A község területén az első településmaradványok egy ókori pannoniai illír néptörzshőz, az andizétekhez kötődnek, akiket már idősebb Plinius is a Dráva mentén élőknek mond. Áthaladt ezen a területen a Dráva jobb partja mentén haladó római kereskedelmi és hadiút, melynek mentén számos katonai őrállomás sorakozott. Az út az észak-itáliai Aquileia városától 544 km hosszan Singidunumig, a mai Belgrádig vezetett. Ptolemaiosz térképén, amely a 2. század elején készült a mai Alsómiholjác környékén látható Mariniana, mely katonai állomás lehetett. A 4. században készített római térképen, a Tabula Peutingerianán is jelölik a mai Alsómiholjácnak megfelelő Marinianist, mely akkor már kisebb település lehetett.

A honfoglaló magyarok a 10. század elején előbb a Dunántúlt, majd rövidesen a Dráván túli síkságot is megszállták. Ezt támasztja alá, hogy 1057-ben az akkori Aszúágtól nyugatra már megemlítik Szent Mihály egyházát („Ecclesiam autem quam supra Dravam fluuium in honorem Sancti Mychaelis archangeli edificaui”), amelyet Radó nádor a pécsi püspökségnek adott. A templom körül már a középkorban létező település volt „Szentmihály” néven. A templom leírása szerint magas falakkal és tornyokkal rendelkezett és mély árokkal vették körül. A 15. századig ez a terület a Tétény nemzetséghez tartozott és sorsa is szorosan kapcsolódott a család sorsához, melynek birtokközpontja Aszúág volt. II. András király 1228-ban erősítette meg a nemzetség tagjait Pekeri Marcell unokáit Aszúág birtokában. 1436-ban a birtok a Maróti családé lett. Határai, amelyek a mai Alsómiholjác területét is magukban foglalták északon a Dráváig, nyugaton Villyóig, keleten Valpóig, délen pedig Nekcséig húzódtak. 1536-ban a térséget megszállta a török. A török uralom idején a lakosság száma lényegesen megváltozott. A Szent Mihály templom körül csak néhány ház maradt, melyek sárral tapasztott vesszőfonatból készültek. A jelentősebb település a 15 km-re nyugatra fekvő Monoszló volt, ahol a Dráva átkelőjét vár is őrizte.

A települést 150 évi török uralom után 1687-ben Erdődy Miklós horvát bán és Leslie Jakab császári generális serege szabadította fel. A felszabadítás után a valpói uradalom részeként előbb kamarai birtok lett, majd 1721. december 31-én III. Károly Hilleprand von Prandau Péter bárónak adományozta. Unokája a bohém életvitelű Ignác Pejácsevich Zsigmond Mária nevű lányát vette feleségül. Ettől kezdve megkomolyodott és iskolát, bírói hivatalt alapított, valamint átépíttette a templomot. 1805-ben felépíttette az iskola új épületét. 1818-ban felépült a régi kastély. Fiai közül Károly Miholjácot, Gusztáv pedig Valpót örökölte. Károly Eszéken fejezte be a gimnáziumot, majd jogot és zenét tanult. Alsdómiholjácról gyakran járt Pécsre zenélni a város filharmónikus zenekarába. Személyes jó barátja volt Strossmayer diakóvári püspöknek. Mivel 1865-ben gyermektelenül halt meg Gusztáv testvérének lánya Stefánia lett a miholjáci uradalom birtokosa, aki Mailáth György felesége lett. Miután férjét 1883-ban Budapesten meggyilkolták Stefánia a birtokot László fiával igazgatta. Gyakran vendég volt itt Ferenc Ferdinánd trónörökös, aki jó barátja volt László grófnak. Három hónappal a szarajevói merénylet előtt is itt vadászott. Mailáth László 1901-ben felépítette az új kastélyt.

Ebben az időben jelentős magyar közösség élt itt, akiket a Mailáth család is elkötelezetten támogatott. A településen hajdanán Julián-iskola működött. A közigazgatás átszervezésével Alsómiholjác járásközponttá vált, ami megnövelte térségi szerepét. 1920-ig Verőce vármegye Alsómiholjáci járásának székhelye volt. 1869-ben 2545, 1910-ben már 4001 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 79%-a horvát, 14%-a magyar, 6%-a német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb–horvát–szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. Trianon után megkezdődött a magyar közösség felmorzsolása. Mivel a Mailáth családot magyarbarátnak tartották, a szerb–horvát–szlovén állam nem engedte, hogy megtartsa itteni birtokait. 1923-ban át kellett adnia őket. A Mailáth-kastély Filip és Adolf Schlezinger tulajdona lett, akik zsidók lévén 1941-ben a német megszállás elől elmenkültek. A második világháború idején a partizánok a magyar lakosságot elűzték. Helyükre a háború után szerbek és horvátok települtek. Napjainkban már csak néhány tucatnyi magyar lakosa van a Dráva-parti kisvárosnak. 1991-ben lakosságának 84%-a horvát, 7%-a szerb, 3%-a „jugoszláv” nemzetiségű volt. 2011-ben a városnak 6240, a községnek összesen 9491 lakosa volt.

Lakossága

Lakosság változása[3][4]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
2.545	2.868	2.704	3.144	3.591	4.001	4.035	4.047	4.405	4.698	5.015	5.169	6.044	6.935	6.680	6.240

• 1910-ben 4180 lakosából 667 magyar (16,0%), 3027 horvát (72,4%) és 248 német (5,9%) volt.
• 1991-ben 6935 lakosából 52 magyar (0,7%), 5829 horvát (84,1%), 510 szerb (7,4%) volt.

Magának a járásnak 2011-ben 9491 lakosa volt.

Neves személyek

• Itt szolgált Vajda János (1890–1982) esperes, kanonok, szentszéki ülnök
• Itt nevelkedett Domagoj Vida (1989) világbajnoki ezüstérmes horvát válogatott labdarúgó

Gazdaság

Alsómiholjác gazdasága mindig a régió természeti erőforrásain alapult, amelyet a mezőgazdasági földterület és erdők képeztek. A mezőgazdaság fejlődése 1797 után indult meg, amikor megkezdődtek a Dráva szabályozási munkálatai. A piaci termelés alapját a 19. században miholjáci uradalom képezte, mely nemcsak a mezőgazdasági termékek előállítását, hanem azok feldolgozását és forgalmazását is szervezte. A Mailáth család különféle termékeket gyártott, amelyek közül néhány, például a vaj, az ecet, valamint a rum és a konyak még a császári asztalra is eljutott. Az erdőket a közeli Gyurgyenovác és Belistye faipara hasznosította. A Dráva-híd és az új kastély építése különféle mestereket hozott ezekre a területekre a Habsburg Birodalom egészéből, de még Olaszországból is. Érkezésük nagyban hozzájárult a kézművesség és az egész gazdaság fejlődéséhez, megerősítette a város gazdasági, kulturális, oktatási, igazságügyi és igazgatási központi helyzetét. 1906 és 1908 között felépítették az új Dráva-hidat, melynek felavatása, 1908. május 23. után létrejött a közvetlen vasúti összeköttetés a legközelebbi nagyobb várossal Péccsel. Ezt a hidat 1941-ben lerombolták. A mostani hidat 1974-ben építették, de csak a közúti forgalom haladhat át rajta.

Az első világháború utáni időszakot évszázados kapcsolatok kényszerű megszakítása jellemezte Alsómiholjác északi szomszédaival, ami jelentősen visszavetette a város fejlődését. A gazdasági fellendülés csak 1972-től indult meg újra, amikor megkezdődött a beničanci földgáz- és kőolajmező termelése. A természeti erőforrások kiaknázását a továbbiakban ipari üzemek létesítésével kívánják hatékonyabbá tenni, míg a gazdaság továbbra is a mezőgazdasági termelésen alapul. Ezt a célt szolgálja a 126 hektáros Janjevci ipari övezet kialakítása, amely biztosítja a befektetők számára a teljes infrastruktúrát és így felgyorsítja a gazdasági fejlődést.

Az elmúlt néhány évben rendezték meg városban a Miholjáci vásárnak (Miholjački sajam) nevezett gazdasági, kézműves és mezőgazdasági vásárt, amelyet a helyi vállalkozói központ a városi önkormányzattal, a turisztikai egyesülettel és az iparostestülettel együtt szervez. A vásár az egész megyéből összehozza a családi gazdaságok termelőit és szolgáltatóit, kézműveseket, kis-, közép- és nagyvállalkozókat, szövetkezeteket, egyesületeket, bankokat és másokat. A vásár négy kategóriában zajlik: hagyományos és művészi termékek, kézművesség és kereskedelem, mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek, valamint pénzügyi és üzleti szolgáltatások. A vásár célja a vállalkozói szellem előmozdítása, a termelők összehozása, a gazdasági kínálat és termelés javítása, az ismeretek átadása a tapasztalatok és az üzleti kapcsolatok cseréje révén.

Nevezetességek

• Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma^[5] középkori eredetű, a 15. században építették gótikus stílusban. Gótikus jegyei ma is jól láthatók a jellegzetes hálóboltozatos szentélyben, a magas, gótikus ablakokban, a csúcsíves kapuzatokban és az erős, külső támfalakban. A templom szerencsésen átvészelte a török uralmat. 1730-ban megemlítik, hogy falazott tornya van, benne egy haranggal. Története során többször is megújították. Utolsó teljes felújítása 1995-ben kezdődött a templom körüli tereprendezéssel. Külső világítást, új fűtési rendszert szereltek fel. Ezt követte a belső falak újravakolása, valamint a hajó és a templom mennyezetének díszítése. Helyreállították a szentély kupolájában és a hajó mennyezetén látható freskókat. A főoltárt 2002-ben, a toronykupolát 2005-ben restaurálták. A templom orgonája 1852-ben Pécsett készült, az orgonaszekrényen a CBP (Carlus Barun Prandau) betűk láthatók.

• Szent István vértanú tiszteletére szentelt temetőkápolnája.

• A Mailáth-kastélyt^[6] a 20. század elején építették Möller István budapesti építész tervei szerint. A korabeli források alapján úgy tűnik, hogy az új kastély építésének oka az volt, hogy Mailáth gróf az 1901. szeptember 12-én Alsómiholjácon tett látogatása során megígérte I. Ferenc József magyar királynak, hogy itteni következő látogatására vadász stílusú kastélyt fog építeni. A hengeres tornyok, a magas, mozgalmas tetők, a díszkémények, a neoklasszikus, balusztrádokkal ellátott teraszok, a kovácsoltvas kerítések és egyéb historikus jellegű építészeti részletek mind az angol Tudor-stílus jellegzetességei. A kastély négyszintesnek épült: alagsor, földszint, emelet és tetőtér. Belül a központi folyosó osztja két részre, amely a díszlépcsővel és galériával ellátott előcsarnokkal, valamint a kerti teraszra nyíló kijárattal van összeköttetésben. A központi porelszívó rendszer, a saját vízvezeték és a három fűtési mód (központi melegvíz, nyitott kandalló és cserépkályhák) egyértelműen jelzi, hogy a kastély akkoriban nagyon modern volt. A kézzel faragott faspaletták az ablakokon, nyári napokon a meleg, télen pedig a hideg ellen védtek.

• A Hilleprand von Prandau-kastély 1818-ban épült későbarokk stílusban. Eredetileg két szalonnal, tizennégy szobával, két konyhával, két étkezővel, egy mosogatóval, az étkészleteknek egy raktárral, pincével és három mellékhelyiséggel rendelkezett. A kastély ma egy hosszan elnyúló, földszintes épület, melynek hosszúsága 82, szélessége 9 méter. Az épületet később egy fedett átjáróval kapcsolták össze az új kastéllyal. Utcai homlokzatának ritmusát tizenkilenc, egyforma ablakokból álló ablaksor, míg az udvari homlokzatét, egy zárt, volutás ablaksor adja. Nem tudható, hogy a kastély építésének idejében eleve L alakúra készült-e, de az 1862-es és az 1890-es régi kataszteri térképeken már így látható. Az utcával párhuzamos szárny máig fennmaradt, de a rá merőleges szárnyat a 20. század elején, a Majláth grófok új kastélya építésének idején lebontották.

• A kastély melletti park kiépítése Hilleprand von Prandau Gusztáv nevéhez fűződik, aki a hely kedvező klimatikus viszonyai miatt kertészetét ideköltöztette. 1834-től ő volt a birtok irányítója és elkötelezett híve volt a dendrológia fejlesztésének. Csíráztatókat és üvegházakat építtetett. Elképzelése az volt, hogy a birtokon belül minél természetesebb kertet hozzon létre, sok őshonos és behozott növényfajjal. Ennek érdekében erdei fák és cserjék szabálytalan sorait ültette. Meg kell jegyezni, hogy a Prandau családé volt az Osztrák–Magyar Monarchia egyik vezető kertészete, ahonnan a növényeket szinte minden országba exportálták. A mai park végleges kialakítása Mailáth László és felesége, Hadik Amália (Ilma) nevéhez fűződik. Manapság a park történelmi 16 hektáros területe védett. Elrendezése megmaradt, de az elhanyagoltság miatt felújítást igényel. 2003-ban történeti tanulmányt készítettek, melyben meghatározták a helyreállítás alapjait, valamint a főbb szempontokat.

• A honvédő háború áldozatainak emlékművét Krešimir Birnbaum eszéki szobrászművész alkotását 2002. szeptember 27-én avatták fel a Matica Hrvatska parkban. Talapzatán Antun Nemčić sorai olvashatók.

• A felszabadulási emlékművet, Stjepan Brlošić akadémiai festő és szobrászművész alkotását 1968. november 29-én emelték a Szent Flórián-parkban a Jugoszláv Felszabadító Néphadsereg VI. hadtestének megalakulása 25. évfordulóján.

• Az I. Ferenc József-emlékművet 1905. augusztus 20-án avatták fel gróf Pejácsevich Tivadar horvát bán jelenlétében annak emlékére, hogy a császár 1901. szeptember 12. és 14. között egy hadgyakorlat alkalmából látogatást tett a városban. Az emlékmű Robert Frangeš Mihanović szobrászművész alkotása. Díszítő domborművét ma az eszéki múzeumban őrzik.

• A „Borik i Janjevci” régészeti lelőhely az ókortól a 16. századig terjedő régészetI leletei öt dombból álló dombsorra oszlanak el, amelyek kelet–nyugati irányban folyamatosan ereszkednek. Korábban állítólag két aranyozott római lábszárvédőt is találtak a helyszínen, továbbá nagy mennyiségű római pénzt is összegyűjtöttek, amelyek a Római Köztársaság végétől a 4. századig terjedő időszakra datálhatók. Ezen kívül mozaiktöredékeket, szarkofágokat, festett gipsztöredékeket, kerámiákat, üvegeket és egyebeket találtak. Nem messze innen egy, a mohácsi csata előtt elrejtett középkori pénzleletre bukkantak. A kincs mintegy 6000 ezüst- és 20 aranypénzt tartalmazott. Négy sírt is feltártak, amelyek egy közeli őskori, ókori és középkori település létezésére utalnak.^[7]

Kultúra

• A „Miholjačko sijelo” a város tradicionális kulturális fesztiválja, amelyre július második hetében kerül sor. A négynapos rendezvényre több mint kétezer aktív résztvevő jön el szerte Horvátországból és külföldről. A résztvevők táncaik, dalaik és szokásaik bemutatásával képviselik régiójuk hagyományait. A program részét képezik a különféle kulturális rendezvények: képkiállítások, etnokiállítások, kenyér- és sütemény sütési bemutatók, színpadi előadások, koncertek és más kulturális turisztikai látványosságok.

• A város farsangi fesztiválja az „U varoš na poklede” farsang idején februárban, vagy márciusban kerül megrendezésre. Szervezője a „Franjo Ebling” Sveti Đurađ kulturális és művészeti egyesület, mely a régi farsangi szokásokat eleveníti fel. Fő attrakciója az esküvő, amelyben a férfi és a nő szerepe fel van cserélve. A menyasszonyt férfi, a vőlegényt nő alakítja. Az esküvő fogadalma kissé szokatlan, a menyasszony megígéri a vőlegénynek, hogy ebédet hoz neki a fogadóba, a vőlegény pedig hogy semmit sem fog tenni a mezőn vagy otthon, és hogy minden munkát a nőre ruház.

• A város ünnepén Szent Mihály napján a turisztikai egyesület rendezi meg a város kirándulóhelyén az Öreg-Dráván minden évben a halpaprikásfőző versenyt a Fišijadát. A versenyprogram mellett a látogatók élvezhetik a folyami halból készített specialitások széleskörű gasztronómiai választékát és a gazdag szórakoztató programot. A Fišijada győztese képviseli várost az Eszéken rendezett országos Fišijadán, melyet a Bor- és Turisztikai Napok részeként rendeznek meg. Az Öreg-Dráva gyakran helyszíne sporthorgász versenyeknek is.

• A Backyard Art Fesztivál olyan rendezvény, amelynek programja a kultúra, a zene és a sport területét fedi le. A BAF nem csupán egy zenei rendezvényekben gazdag fesztivál. Különlegessé teszik az attraktív helyszínek, melyek egyrészt a város központjában, másrészt a természetben, a nagy városi park szívében találhatók. A sportrendezvények közül megemlítendő a parkban a sétányokon rendezett adrenalinpumpa kerékpárverseny és a streetballbajnokság.

A város kulturális egyesületei:

• KUD „Matija Gubec” kulturális és művészeti egyesület
• „LIKROB” – képzőművészeti és kreatív alakformáló egyesület
• Martina kulturális egyesület
• Városi fúvószenekar

Oktatás

Az első iskola alapítása a pécsi születésű Paulovics Márton nevéhez fűződik, aki valpói káplánként 1797-ben kapta meg az alsómiholjáci plébániát, melyet 28 évig vezetett.

A helyi oktatás patrónusa régen a Majláth család volt. Király József pécsi püspök 1810. július 14-én látogatta meg a települést és fából épített, sárral tapasztott iskolaépületről ír. Az iskola első tanítója a varasdi Nickl Ferenc volt, aki horvátul és németül tanított, mellette pedig a templomban kántori és sekrestyési szolgálatot is ellátott. 1824-ben az oktatás patronálását a Prandau család vette át. 1830. július 18-án Szepesy Ignác pécsi püspök látogatott ide, aki triviális iskoláról ír. Az első osztályban a betűket, írást és a kis katekizmus ismeretét tanították. A második osztályban kis katekizmus, horvát és német nyelvű olvasás, írás és számolás volt a tananyag. A harmadik osztályban a középső katekizmus, a horvát és a német olvasás, számolás és bibliaismeret volt a tanítás tárgya. Hittant a plébános heti két alkalommal oktatott. 1835-ben Gustav Prandau báró megalapította az első zeneiskolát. 1856-ban új elemi iskolát építettek, 1898-ban pedig leányiskola építését kezdték meg. Közben a tanügyi rendeletnek megfelelően 1874-ben megkezdte működését a községi népiskola. 1913-ban megnyílt a városi tanonciskola, 1921-ben pedig létrehozták a felsőfokú népiskolát, amelyet 1924 óta a polgári iskolának hívtak. Az elemi iskola tanulói közül kiemelkedik a neves horvát költő és ügyvéd August Harambašić, aki 1861-ben született a településen és akinek a nevét ma az általános iskola viseli.

A középiskola története 1890-ig nyúlik vissza, amikor megkezdte működését az alsómiholjáci ipari iskola, ahol a mesterségek alapjait oktatták. A középiskolai oktatás az 1944/45-ös tanévvel indult meg, 1965-ben pedig megnyílt a mai gimnázium elődje az „Ivo Lola Ribar” gimnázium. Közben 1960-ban megkezdte működését a gépészeti és mezőgazdasági iskola. A gazdasági iskola, a gimnázium és a gépészeti és mezőgazdasági iskola egyesítésével 1969-ben létrejött egy egyedülálló intézmény, a Donji Miholjac Középiskolai Központ, mely „Ribar testvérek” elnevezéssel működött. A mai gimnázium hivatalosan 1992. november 12-én létesült.

Sport

• KK Donji Miholjac kosárlabdaklub
• NK Jedinstvo Donji Miholjac labdarúgóklub
• Kuglački klub Donji Miholjac tekeklub
• RK „Mladost” kézilabdaklub
• ŠRD „Udica” sporthorgászklub
• TK Donji Miholjac teniszklub
• SK Donji Miholjac asztaliteniszklub
• SK Donji Miholjac lövészklub
• Brazilski Jiu-jitsu klub Donji Miholjac
• Motoklub Kamikaze Donji Miholjac
• „Maraton – Team” kerékpárosklub
• NK „Donji Miholjac” lábteniszklub
• SU „Knez Domagoj” Donji Miholjac

Egyesületek

• DVD Donji Miholjac önkéntes tűzoltó egyesület
• LD „Vidra” Donji Miholjac vadásztársaság
• Klub mladih Donji Miholjac ifjúsági klub
• Društvo naša djeca Donji Miholjac gyermekvédő egyesület
• Radio klub „Nikola Tesla” Donji Miholjac
• „Mihael” irodalmi egyesület
• Fotoklub Donji Miholjac
• AD Andromeda Donji Miholjac csillagász egyesület
• „Obnovljivi izvor” ekológiai és természetvédő egyesület
• „Donji Miholjac – 1981” kinológiai egyesület

Jegyzetek

Források

• Alsómiholjác város honlapja (horvátul)
• A város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
• A Szent Mihály plébánia honlapja Archiválva 2020. november 24-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
• Melia Vidaković-Stjepan Wershansky: Donji Miholjac – fotómonográfia ISBN 978-953-7630-02-7
• CSÁNKI Dezső Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. Baranya vármegye; Budapest, 1894
• Makkai Béla: Tanulmányok a magyar–magyar kapcsolatok korai történetéből
• Népességtáblázat
• Muemlekem.hu: Hilleprand-kastély Alsómiholjác
• Az általános iskola honlapja (horvátul)
• A középiskola honlapja (horvátul)

További információk

• A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)