Bolmány

Bolmány (Bolman)
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Eszék-Baranya
Község	Kácsfalu
Jogállás	falu
Irányítószám	31323
Körzethívószám	+385 031
Népesség
Teljes népesség	368 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	87 m
Terület	28,04 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 43′ 16″, k. h. 18° 31′ 01″45.721, 18.51745.721000°N 18.517000°EKoordináták: é. sz. 45° 43′ 16″, k. h. 18° 31′ 01″45.721, 18.51745.721000°N 18.517000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Bolmány témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bolmány (horvátul: Bolman, szerbül: Болман) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Kácsfaluhoz tartozik.

Fekvése

Eszéktől légvonalban 21, közúton 31 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 5, közúton 7 km-re Baranyában, a Drávaszög nyugati részén fekszik. A síkság, amelyen fekszik kissé lejt északról délre a Dráva folyó felé. A települést olyan mezők veszik körül, amelyek egészen a Dráva védtöltéséig terjednek. A töltés és a Dráva között erdő található.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskorban is lakott volt. A „Čikluk” nevű lelőhelyen^[2] a középső bronzkori mészbetétes kerámiák szekszárd-pécsi csoportjához tartozó leletek kerültek elő.

A középkori település plébániáját az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék említi először „Obalma” néven.^[3] 1341-ben „Obulma” alakban nemesi névben szerepel a pécsi káptalannak a király részére írt jelentésében. ^[4] 1387-ben „Abulma”, 1426-ban, 1430-ban és 1471-ben „Abolma” néven szerepel a korabeli forrásokban. Köznemesi birtok volt. ^[5]

A térség 1687-ben a nagyharsányi csata után szabadult fel a török uralom alól. A betelepülő szerbek első hulláma 1690 körül érkezett ide, amikor az osztrák-török háború során a szerbek lakta területekre visszatérő törökök kegyetlen pusztítása elől a szerbek a visszavonuló szövetségesekhez csatlakozva, családostól tömegesen menekültek északnyugati irányba. Ez a folyamat a 18. század elején is folytatódott. A felszabadulás után első birtokosa a Veterani család volt, majd az Esterházy család vásárolta meg a birtokot. Az 1730-as években a szerbek mellé katolikus németeket telepítettek. 1823-ban Esterházy Nepomuk János gróf Tolna megyéből az oda betelepült hesseni és württembergi evangélikus német munkásokat kért, akiket Magyarbólyba, Kácsfaluba, Ivándárdára és Bolmányba telepített le.^[6] A német lakosság egészen 1944-ig élt a településen.

1857-ben 1498, 1910-ben 1809 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd a háború után ismét Jugoszlávia része lett. 1945. március 6. és 21. között súlyos csata zajlott az itt hídfőt kiépítő német E hadseregcsoport, valamint az előrenyomuló szovjet, jugoszláv partizán és bolgár csapatok között. A csatában a szovjetek oldalán a főként szlavóniai magyarokból szervezett Petőfi-brigád is részt vett, melynek mintegy 200 harcosa parancsnokukkal Kis Ferenccel együtt a bolmányi csatában esett el. A brigádot ezt követően fel is oszlatták. A csata során a falu hétszer cserélt gazdát, mire 21-én a szovjetek végleg el tudták foglalni. A második világháború végén a német lakosság nagy része elmenekült a partizánok elől. Az itt maradtakat a kommunista hatóságok kollektív háborús bűnösökké nyilvánították, minden vagyonuktól megfosztották és munkatáborba zárták. Az életben maradtakat később Németországba és Ausztriába telepítették ki. 1946-ban az ország más részeiről szállítottak ide elszegényedett szerb és horvát családokat, akik megkapták az elűzött németek házait. Az 1991-es népszámlálás adatai szerint 1951 főnyi lakosságának 79%-a szerb, 12%-a horvát, 4%-a jugoszláv, 2%-a roma nemzetiségű volt.

1991 augusztusában a jugoszláv hadsereg által támogatott szerb szabadcsapatok elűzték a falu nem szerb lakosságát, akik Eszékre, vagy Magyarország felé menekültek. A horvátok házaiba szerbek költöztek. A településnek 2011-ben 520 lakosa volt, akik többségben mezőgazdasággal foglalkoznak.

Népessége

Gazdaság

A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezi a megélhetés alapját.

Nevezetességei

• Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt pravoszláv temploma^[9] 1775-ben épült késő barokk stílusban. Egyhajós épület sokszögű apszissal, a főhomlokzat előtti rizalitos, kiugró harangtoronnyal. A harangtorony sarkait a pilaszterek hangsúlyozzák. A harangtornyot lemezzel borított barokk toronysisak zárja. A templom belsejét dongaboltozat fedi.

• A bolmányi csata emlékműve

Oktatás

A településen a kácsfalui általános iskola területi iskolája működik.

Sport

Az NK Jovan Lazić Bolman labdarúgóklub a megyei 3. ligában (Baranya liga) szerepel. A klubot 1929-ben alapították.

Egyesületek

A „Zlatna žena” nőegyesületet 2008-ban alapították a bolmányi nők kezdeményezésére. Az egyesület foglalkozásokat, különféle tanfolyamokat, szakmai előadásokat, rendezvényeket, környezeti és közösségi ház takarítást szervez. Hagyományos rendezvényük a „Kulinijada”, ahol az egyesületnek saját standja van saját készítésű süteményeivel és kézműves termékeivel, amelyeket kiállítanak és eladnak.

Jegyzetek

Források

• A község hivatalos oldala (horvátul)
• A község kulturális emlékei (horvátul)
• Az általános iskola honlapja (horvátul)
• Vértesi, Zoltán. Magyarbóly evangélikus egyházközség és filiái története (1940) 
• Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Baranya vármegye Bp. 1894.

További információk

• A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
• Petres Zsuzsanna - Miro Gardaš - Jelena Roškar: Nagybirtokok Baranyában a 18-19. században