Karatna

Karatna (Koritna)
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Eszék-Baranya
Község	Szemelce
Jogállás	falu
Irányítószám	31402
Körzethívószám	(+385) 31
Népesség
Teljes népesség	767 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	88 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 23′ 06″, k. h. 18° 33′ 43″45.385, 18.56245.385000°N 18.562000°EKoordináták: é. sz. 45° 23′ 06″, k. h. 18° 33′ 43″45.385, 18.56245.385000°N 18.562000°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Karatna (horvátul: Koritna) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Szemelcéhez tartozik.

Fekvése

Eszéktől légvonalban 21, közúton 26 km-re délre, Diakovártól légvonalban 14, közúton 16 km-re északkeletre, községközpontjától 3 km-re északra, Szlavónia középső részén, a Diakovári sík északi szélén, Szemelce és Páznán között fekszik. Településrészei: Grčić, Ključ, Lipovac pustara, Mali koritnjak, Puče, Radljevac és Šumadin.

Története

Az itt talált ókori leletek a rómaiak jelenlétéről tanúskodnak. A falutól nyugatra egy a mocsaras területből kiemelkedő 91 méteres magaslaton jelentős mennyiségű római pénzérme került elő. Az érmék kora Traianustól Antoninus Pius római császár idejéig terjed. Elrejtésük a viharos 2. század történelmével, a kvád és markomann háborúkkal lehet kapcsolatban.

A történeti források szerint Karatna már a középkorban is létezett. Először 1300-ban említik a johanniták birtokaként „Karachna” néven, majd a Horvátiak és Garaiak birtoka. 1395-ben már „Karachnazenthmiclos” alakban szerepel, mely szerint ekkor már állt Szent Miklósnak szentelt temploma. 1433-ban köznemes nevében bukkan fel, 1478-ban pedig „Korothna” néven a Garaiak birtokai között szerepel. ^[2] A török 1536-ban szállta meg ezt a területet, de az eredeti lakosság nagyrészt megmaradt egészen 1683-ig, amikor a Bécs felé vonuló török sereg feldúlta. A lakosság részben elenyészett, részben elmenekült. A falu helye pusztaság volt egészen 1701-ig, amikor Boszniából hat katolikus családot telepítettek ide. A falu a diakovári püspökség birtoka volt. Lakói a szomszédos Szemelcéhez hasonlóan Ogramić püspöktől különféle kiváltságokat, adómentességet kaptak. Ennek fejében hajdúkként a püspök testőrségében kellett szolgálniuk. A kedvező letelepedési feltételeknek köszönhetően gyorsan fejlődött és a 18. század közepére a diakovári püspöki uradalom nagyobb falui közé nőtte ki magát. 1758-ban már 50 ház állt a településen, a 19. század elején azonban lakói elveszítették korábbi kiváltságaikat.

Az első katonai felmérés térképén „Koritna” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Koritna” néven szerepel.^[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Koritna” néven 99 házzal, 568 katolikus vallású lakossal találjuk.^[4] A 19. század második felében 1860-tól Bácskából német és magyar családok települtek be.

A településnek 1857-ben 740, 1910-ben 992 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 83%-a horvát, 7%-a magyar, 4%-a német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A partizánok 1944-ben elüldözték a német és a magyar lakosságot, a helyükre a háború után az ország különböző részeiről érkezett horvátok települtek. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 910 lakosa volt.

Lakossága

Gazdaság

A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság, a gyümölcs- és szőlőtermesztés.

Nevezetességei

Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1800-ban építették.

Kultúra

KUD „Vesela Šokadija” kulturális és művészeti egyesület

Oktatás

A településen a szemelcei „Josip Kozarac” elemi iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.

Sport

• NK Sloga Koritna labdarúgóklub
• ŠRU „Grgeč” Koritna sporthorgász egyesület

Egyesületek

DVD Koritna önkéntes tűzoltóegylet

Jegyzetek

Források

• A község hivatalos honlapja (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe
• Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye Bp. 1894.
• Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017. - doktori disszertáció (horvátul)
• Ivan Knezović: Prilog antičkoj arheološkoj topografiji Đakovštine – Zbornik Muzeja Đakovštine 2005. 61-90. old. (horvátul)
• Az elemi iskola honlapja (horvátul)

További információk

• A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)