Budimci

Budimci
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Eszék-Baranya
Község	Pogorács
Jogállás	falu
Irányítószám	31432
Körzethívószám	(+385) 31
Népesség
Teljes népesség	536 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	98 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 27′ 41″, k. h. 18° 19′ 22″45.46139058, 18.3226581245.461391°N 18.322658°EKoordináták: é. sz. 45° 27′ 41″, k. h. 18° 19′ 22″45.46139058, 18.3226581245.461391°N 18.322658°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Budimci témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Budimci falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Pogorácshoz tartozik.

Fekvése

Eszéktől légvonalban 29, közúton 32 km-re délnyugatra, Szlavónia középső részén, a Szlavóniai-síkságon, az Eszékről Pogorácsra menő út mentén, Pogorács és Poganovci között fekszik.

Története

A középkori források már 1477-ben említenek egy „Budincz” nevű praediumot, ezt azonban Csánki Dezső nem azonosítja a mai településsel.^[2] Ha volt is középkori település az a török háborúk idején kihalt. Az írott források alapján a település a 18. század elején keletkezett, majd a polgári közigazgatás felállítása után a falu területét 1745-ben a valpói uradalomhoz csatolták. Budimci és a szomszédos Poganovci lakossága a 18. század elején két hullámban érkezett. Az egyik rész a magyarországi Baranya megyéből és tágabb környékéről, míg mások Boszniából érkeztek. Birtokosa Hillebrand-Prandau gróf volt, majd a család kihalta után 1885-ben Normann-Ehrenfels gróf szerezte meg az uradalmat. A jobbágyfelszabadítást követően a helyi parasztok földeket kaptak, de a jobb minőségű földek és az erdők továbbra is uradalmi igazgatás alatt maradtak.

Az első katonai felmérés térképén „Budimcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Budincze” néven szerepel.^[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Budincze” néven 224 házzal, 1504 ortodox vallású lakossal találjuk.^[4]

A településnek 1857-ben 962, 1910-ben 1435 lakosa volt. Verőce vármegye Nekcsei járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 88%-a szerb, 4-4%-a horvát és német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború után likai és bánsági betelepülők újabb hulláma érkezett. A falu 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 84%-a szerb, 6%-a horvát, 6%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 670 lakosa volt.

Lakossága

Nevezetességei

• Urunk mennybemenetele tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális templomát^[7] 1776-ban építették barokk stílusban. Egyhajós épület félköríves apszissal. A hajó felett dongaboltozat, a szentély felett pedig félkupola van. Két emelet magasságú harangtornyát piramis alakú toronysisak fedi. A második világháború és a délszláv háború idején is súlyos károkat szenvedett. 1956-ban, majd 2000-ben építették újjá. Ikonosztáza megmaradt, de nem eredeti. Ismeretlen mester munkája.
• A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma modern épület.

Oktatás

A településen a pogorácsi általános iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.

Sport

Az NK Dinamo Budimci labdarúgócsapata a megyei 3. ligában szerepel.

Egyesületek

LD „Fazan” Budimci vadásztársaság

Jegyzetek

Források

• A község honlapja (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe
• A község kulturális emlékei (horvátul)

További információk

• A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
• Dragan Milošević: Vlastelinstva és selječki posjedi u Slavoniji od 1699-1848-1945. godine Archiválva 2019. április 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)